DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Elöljáróban őszintén szeretném meglepetésemet kifejezni az államtitkár úr nyilatkozata kapcsán, hiszen az előterjesztés több mint két hónapja mindenki által ismert. Nem tudok olyan okot feltételezni, ami lehetetlenné tette volna azt (Dr. Hack Péter: Három!), hogy a kormány... - bocsánat, három hónapja, így pontosabb - ennyi idő alatt kialakítsa az álláspontját. Nagyon érdekes taktikai küzdelem zajlik e körül a törvényjavaslat körül a koalíciós pártok között is, a kormány is nagyon félve mondja ki az álláspontját. Ez semmiképpen nem jó jel a törvényjavaslat parlamenti fogadtatását illetően.
Nagy érzékenységet váltott ki a törvényjavaslat, nagyon sok reakció kísérte a megjelenését. Ez nyilvánvalóan azzal magyarázható, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a magyar politikai átalakulás egyik kiemelt értéke, és természetesen mindenki rendkívül érzékenyen reagál akkor, ha ezt a véleménynyilvánítási szabadságot - amelyről most már sokkal többet tudunk az Alkotmánybíróság sok-sok döntése után '92-ből, '93-ból, '94-ből, hogy mit is jelent ez valójában, milyen anyajogként kell megközelíteni a véleménynyilvánítás szabadságát, ezen belül a sajtószabadságot, a tudományos kutatás szabadságát, a művészetek szabadságát. Tehát teljesen érthető és indokolt, hogy nagy érzékenységgel és nagyon sokan kívánnak véleményt nyilvánítani erről.
Kitérőként szeretném elmondani a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak, hogy közel tíz éve kapcsolódtam be az országos politikába, és nagyon gyakran volt szerencsém a legkülönbözőbb politikai helyzetekben és a legkülönbözőbb politikai erők képviselőitől hallani a sajtóval kapcsolatos rendkívül elítélő véleményeket. Ebbe beleértem a saját pártomban időnként megfogalmazott véleményeket is, miszerint a politikai sikertelenség oka elsősorban a sajtó tevékenységében keresendő. Teljesen vakvágánynak tartom ezt a megközelítési módot. Meggyőződésem, hogy saját magát csapja be az, aki a politikai sikertelenség okait a sajtóban keresi. A sajtót demokratikus viszonyok között egyszerűen nem lehet legyőzni, hölgyeim és uraim, és nem is érdemes törekedni arra, hogy a sajtót ilyen értelemben bárki démonizálja, legyőzni vagy megfékezni igyekezzen. Ezt kitérőként és saját tapasztalataim alapján őszintén ajánlom a vitatkozók figyelmébe.
A javaslattal kapcsolatos tartalmi észrevételeket illetően nekünk, a szocialista képviselőcsoportnak is az az álláspontunk, hogy ez a javaslat sérti a véleményszabadság alkotmányban biztosított jogát. A javaslat - ha szabad ezt a jelzőt használom - eléggé ravasz ahhoz, hogy látszólag szélesítse a véleménynyilvánítás jogát, hiszen véleménynyilvánításra kívánja kötelezni a különböző sajtószerveket - elsősorban nyilvánvalóan az újságokat -, ugyanakkor az a mód, ahogyan ezt teszi, az az a pont, aminél álláspontunk szerint megáll a javaslat alkotmányellenessége, mert azoknak a véleménynyilvánítási jogát korlátozza, akiket külső szerv - adott esetben bíróság - vélemény, állásfoglalás közlésére kötelez. Ez az a pont - ez a külső, hatósági beavatkozás -, ami megalapozza álláspontom szerint a javaslat alkotmányellenességét, és egyben ez az a pont, amely véleményem szerint beleütközik a római egyezmény 10. cikkének 1. pontjába is, amely kifejezetten elutasítja a véleménynyilvánítás szabadságába történő hatósági beavatkozást. Hangsúlyozom, tisztelt képviselőtársam, ezt az írott sajtó tekintetében teszi, és differenciál az elektronikus sajtó esetében, ahol mások a feltételek, ahol szűkösek és fizikailag meghatározottak a lehetőségek, nem úgy, mint az írott sajtó esetében. Ez egyébként a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban is egyértelműen nyomon követhető, hogy eltérően közelíti meg az írott sajtót és az elektronikus sajtót.
Másodszor azt kívánom kiemelni, hogy ez a javaslat ütközik a magyar jogi szabályozás eddigi logikájával is.
Salamon képviselő úr elment - ő a személyiségi jogi védelemre utalt a többségi vélemény hangsúlyozásakor. A magyar bírói gyakorlat és a szabályozás egyik lényeges vonása most már lassan több mint tizenöt esztendeje, hogy különbséget tegyen a helyreigazítást megalapozó hibás ténybeli közlés bírói megítélhetősége és a véleményalkotás, az értékelés, a kritika megközelítése között.
Téves az a feltételezés, amit a javaslat indoklása tartalmaz - és ezt idézni szeretném -, hogy az ember csak becsületsértés címén perelheti be a vaskosabb minősítést tartalmazó cikk szerzőjét. Ez nem így van, tisztelt képviselő úr! Sokkal szélesebb lehetőség van. A polgári törvénykönyvben legalább három olyan eszköz kínálkozik, beleértve a személyhez fűződő jogok körében a becsület és az emberi méltóság megsértése esetén rendelkezésre álló lehetőségeket; a jó hírnév sérelme körében biztosított lehetőségek szintén bárki rendelkezésére állnak; és a polgári jogi igények érvényesítésére is van lehetőség, ami a jogsértő nyilatkozat, illetőleg a más módon elkövetett sérelem esetén biztosít jóvátételt, elégtételt a megsértett személyeknek. Ezen kívül negyedikként említenem kell, hogy nyilvánvalóan a büntető törvénykönyv is megfelelő rendelkezéseket kínál a polgári törvénykönyv három alapvető lehetősége mellett, amelyek már nem szorosan - hangsúlyozom - a tényközléshez tartoznak, hanem a véleménynyilvánításnak bizonyos sértő formáit kívánják megfelelőképpen korrigálni.
Szólni kell arról is, tisztelt Ház, hogy ez a javaslat vajon mit jelent a bírósági gyakorlat számára. Alkalmazható-e ez a javaslat vagy sem? A véleményem kifejtése előtt szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy nagyon célszerű lett volna, ha a javaslatot az előterjesztő elküldi a Legfelsőbb Bírósághoz, hogy a joggyakorlat, az alkalmazhatóság szempontjából véleményt formáljon a javaslatról. Ez nem egyszerűen a javaslat szakmai megalapozottságával függ össze, hanem egyben törvényi kötelezettség is, hiszen a jogalkotásról szóló törvény 28. §-a szerint az olyan törvényjavaslat esetében, amely a bíróság hatáskörét érinti, a javaslatot meg kell küldeni a Legfelsőbb Bíróság elnökének.
(14.30)
Ez tehát nem pusztán a javaslat szakmai alátámasztottsága miatt fontos, hanem ez egy törvényes eljárási követelmény, amely ismereteim szerint ez esetben nem érvényesült.
A javaslat hatása az igazságszolgáltatás munkájára véleményem szerint röviden és tömören abban összegezhető, hogy ezzel a javaslattal a politika újra benyomul a tárgyalótermekbe. A bírák lehetetlen helyzetbe kerülnek, olyan kérdésekben kell véleményt nyilvánítaniuk, amelyek nem jogkérdések, amelyek megítélése egyszerűen művészeti, társadalmi, politikai állásfoglalást kell hogy jelentsen, és ez nyilvánvalóan messze meghaladja a feladatkörüket, a kompetenciájukat, és nyilvánvalóan azt a depolitizáltságot veszélyezteti, ami végbement az igazságszolgáltatásban.
A javaslat, magának a válaszadási jognak a lehetősége, nem új keletű. A sajtótörvény, amely 1986-ban született, tartalmazta a válaszadásra vonatkozó kötelezettséget - a sajtótörvény 6. §-a -; ezt a szakaszt 1990-ben éppen a sajtószabadság érvényesülése miatt iktatták ki az akkori törvényalkotók a törvény szövegéből - 1990-ben!
Összességében, tisztelt Ház, a szocialista képviselőcsoport álláspontját abban tudom összegezni, hogy ezt a javaslatot nem tartjuk összeegyeztethetőnek az alkotmányban biztosított véleménynyilvánítás jogának szabadságával. Ezt a javaslatot a jogalkalmazás szempontjából alkalmazhatatlannak tekintjük. Ezt a javaslatot feleslegesnek tartjuk, mert megfelelő, differenciált szabályozást nyújt a mai magyar jog e tekintetben. És végezetül: ez a javaslat tulajdonképpen arra kíván lehetőséget teremteni, hogy az az arányeltolódás alakuljon ki a sajtón belül, amely politikai célként is megfogalmazódott. Ennek a javaslatnak az elfogadása megteremti az esélyét annak, hogy szikár, tényközlő újságírás alakuljon ki Magyarországon, az újságíró ne vállalkozzon véleményre, értékelésre, s végső hatásában a magyar sajtó elszegényedéséhez vezet.
Ugyanakkor, tisztelt Ház, e mellett a vélemény mellett azt is el kell hogy mondjam, hogy a javaslat egy szempontból hasznos: rávilágít arra az igényre, amely több szempontból, több oldalról is elhangzott, hogy szükség van a sajtótörvény áttekintésére, ha úgy tetszik, rekodifikációjára. Az eredeti szabályozás 1986-ban a maitól teljesen eltérő körülmények között született. A szocialista képviselőcsoport nevében javaslattal fordulok a parlamenti pártokhoz, hogy szakértők, érdek-képviseleti szervek bevonásával kezdjük meg a sajtótörvény szabályozásának előkészítését. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban.)
