BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoport nevében: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Alelnök Úr! Úgy látom, képviselőtársaim egy része mintha zavarban lenne ebben a helyzetben, amikor az Országgyűlés az 1997. évi zárszámadást tárgyalja, tehát egy olyan év költségvetésének a végrehajtásáról tárgyal, amely év költségvetését az előző kormány készítette, az előző kormány hajtotta végre. Mintha érthetetlen lenne számukra, hogyan lehetséges az, hogy az előző kormány tevékenységéről szóló beszámolót a jelenlegi jobboldali kormány nyújtja be - a kormány, hiszen a kormány elfogadta ezt a törvényjavaslatot és így nyújtja be -, és ez okozhatta azt a zavart, amely a bizottsági szavazásoknál előállt.
Nos, tisztelt Országgyűlés, tisztelt képviselőtársaim, pedig ez egy érthető, mondhatnám: magától értetődő dolog egy parlamenti váltógazdaságban. Nem egyszerűen azért érthető, mert egymást követik a kormányok, hanem azért érthető, mert ebben - tehát hogy Járai pénzügyminiszter úr terjeszti be és javasolja elfogadásra a beszámolót az elődei által végrehajtott költségvetésről -, tisztelt Országgyűlés, a bizalom fejeződik ki.
(11.40)
Az a bizalom - lehet, hogy meglepi önöket ez a kifejezés -, amelynek egy normál parlamenti demokráciában kormányoldal és ellenzék között is működnie kell. Az a bizalom, amelyik abból indul ki, hogy nagyon fontos kérdésekben nem értünk ugyan egyet, vetélytársak vagyunk, politikai ellenfelek lehetünk, de egymást olyan valakinek tekintjük, aki a politika fontos kérdéseit másképp látja, de nem vonjuk kétségbe azt, hogy a maga elképzeléseit a másik is a törvények keretei között és tisztességesen hajtja végre. Ha ez az alapvető bizalom, ez a minimális bizalom, amelynek a kormányoldal és az ellenzéki oldal között is működnie kell, nincs meg, akkor a parlamenti demokrácia működésképtelenné válik.
Ezen a kormányoldal és ellenzéki oldal közötti bizalmon alapul az a gyakorlat minden parlamenti demokráciában, hogy az előző kormány költségvetésének végrehajtásáról két éven keresztül már az új kormány beszél. Ez a bizalom - amely mintha nem mindenki számára lenne világos a politikában -, én úgy emlékszem és úgy látom, hogy az előző két ciklusban, legalábbis a gazdasággal, a költségvetéssel foglalkozó kormánytisztviselők és képviselők között, a kormányoldal és az ellenzék között megvolt az elmúlt nyolc évben. Nagyon remélem, hogy ez a következő négy évben is meglesz.
Ezen a talajon érdemes foglalkoznunk ezzel a zárszámadással, és érdemes levonnunk a tanulságokat ebből a zárszámadásból. És azt hiszem, hogy ezek a tanulságok nagyon fontosak.
Az első tanulság az - és ezt nagyon fontos leszögezni, ez kiderül a jelenlegi kormány által elfogadott, benyújtott és most tárgyalt költségvetésből -: megvan a pénz. Ez egy fontos dolog! Az a 2500 milliárd forint, amit az adószedők és a kormány más intézményei beszedtek, és amit a kormány 1997-ben felhasznált, erről a 2500 milliárd forintról ebben a zárszámadásban a kormány - ha úgy tetszik: a két kormány - el tud számolni. És mindenféle részlet mellett, amelyekkel kapcsolatban a Számvevőszék is fölvetette a maga kifogásait és a képviselők is megfogalmazzák a maguk kifogásait, el tud számolni.
Minthogy ezzel kapcsolatban itt különböző megfogalmazások hangzottak el, és minthogy ezzel kapcsolatban a mi bizottságunk, a költségvetési bizottság ülésén a bizottság fideszes alelnöke egy olyan megfogalmazást használt, hogy ez volt eddig a legrosszabb zárszámadás, ami a kezében volt, ezért hadd idézzem, hogy a Számvevőszék képviselője mit mondott erről a költségvetési bizottság ülésén. Azt mondta: mi is egyre erősebb feltételeket támasztunk - mármint a Számvevőszék -, egyre magasabb szinten szabjuk meg a PM irányába, merthogy egyébként tényleg javultak a dolgok, és egyre pontosabbak a táblák, a kimutatások és a mérlegek. Ez az 1997-es beszámoló nem rosszabb, mondjuk, a '96-os és visszafelé menő beszámolóknál. Így értékelte a Számvevőszék illetékes igazgatója a bizottsági ülésen ezt a beszámolót. Tehát nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a pénz megvan.
A második tanulság, hogy a vagyon is megvan. Ezt azért tartom nagyon fontos állításnak, mert a különféle politikai erők részéről az elmúlt években is nagyon gyakran hallatszott, hogy hova tűnt a vagyon. Nos, kiderül a zárszámadásból - amely 4. §-ában rendelkezik a 160 milliárd forintnyi privatizációs bevétel felhasználásáról -, ebből is és más jelentésekből is kitűnik, hogy nem tűnt el az állami vagyon, hanem a privatizált állami vagyont a fölhalmozódott államadósság törlesztésére használtuk fel. Tehát nem tűnt el! Ez az államadósság pedig... Itt hadd idézzek egy neves politikust, önök is jól ismerik, Orbán Viktornak hívják, aki az 1993. őszi költségvetési vitában rámutatott arra, hogy az akkor létező államadósság fele, ami az Antall-kormány időszakában halmozódott föl - '93-94 közepéig még növekedett is, és csak a másik fele szocialista örökség -, ennek a felhalmozódott államadósságnak a törlesztésére használta a szocialista-szabaddemokrata kormány a privatizációs bevételeket. Tehát szemben mindenféle váddal, a vagyon is megvan. Ez a második nagyon fontos következtetése ennek a zárszámadásnak.
A harmadik nagyon fontos következmény, nagyon fontos állítás a gazdaság fejlődése, a gazdaság növekedése 1997-ben. Ez nem egy mellékes állítás! Nagyon fontos, hogy a 149. oldalon az általános indokolás táblázatában szerepel az, hogy a GDP, a társadalmi össztermékünk 4,4 százalékkal növekedett 1997-ben, folytatva az előző évek 1,5, illetve 1 százalékos növekedését. Azt hihetnénk, hogy erről nincs mit beszélni, de Magyarországon van, mert hiszen a választásokat megelőző hónapokban, években ezzel kapcsolatban mindenféle állítások hangzottak el a jelenlegi kormánypártok, az akkori ellenzéki pártok jeles politikusai részéről.
Jelenlegi földművelésügyi miniszterünk, Torgyán József, a Kisgazdapárt elnöke és az ő legfontosabb gazdasági tanácsadói, Szabadi Béla jelenlegi államtitkár úr vagy Boros Imre miniszter úr - aki korábban még itt volt az ülésen - sokszor elmondták, hogy nincs is növekedés; kétségbe vonták azt, hogy elindult volna a növekedés. Azt állították, hogy ha nem a GDP-vel számolnánk, hanem a GMP-vel vagy bármi mással, akkor nem is lenne növekedés. Aztán kiderült, hogy ez nem igaz, és most szerencsére az a kormány, amelyikben Torgyán József is ott ül, Boros Imre is ott ül, és államtitkárként Szabadi Béla is ott ül, ez a kormány elismeri, hogy volt növekedés - méghozzá 4,4 százalék '97-ben.
Azért is fontos ezt hangsúlyozni, mert a Központi Statisztikai Hivatal újonnan kinevezett, ha úgy tetszik, polgári jobboldali konzervatív szemléletet képviselő elnöke azt nyilatkozta a Napi Magyarország című lapban, hogy ezzel szemben a tényleges növekedés 0-0,5 és 2,8 százalék, és a kifejezéseit ugyan állítólag visszavonta, de az állításait azóta sem. Az, hogy a Központi Statisztikai Hivatal újonnan kinevezett elnöke ilyeneket állít, az az országnak tesz rosszat, meg neki magának, meg annak a kormánynak, amelyik kinevezte; de szerencsére a kormány elismeri, hogy ezek az állítások nem felelnek meg a valóságnak. Örülök, hogy ezt gyorsan elismerte.
De nemcsak az nem igaz a növekedéssel kapcsolatban, amit a Kisgazdapárt politikusai mondtak, meg amit Mellár statisztikus úr mond. Az sem igaz - és ez is kiderül az adatokból -, amit a Fidesz vezető politikusai mondtak a választások előtt, amit Orbán Viktor mondott többször, amit Szájer József még mint frakcióvezető úr mondott itt - mármint az előző ciklusban ellenzéki frakcióvezetőként -, hogy a szocialista-szabaddemokrata kormány a ciklus végére oda jut vissza, ahol a ciklus elején voltunk.
Hát kiderül, hogy míg az előző ciklus harmadik évében még nulla százalék volt a növekedés és csak a negyedik évében lett 2,9 százalék, addig ennek a ciklusnak a harmadik évében már 4,4 százalékos volt a növekedés, negyedik évében ez legalábbis megismétlődik. Az is tudott dolog - és leírja hál' istennek ez a zárszámadás -, hogy szemben az előző ciklussal, amikor ez az egyensúlyi viszonyok folyamatos romlásával, folyamatosan növekvő külső és belső egyensúlyhiánnyal járt, ebben a ciklusban - írja alá a jelenlegi kormány - ez a növekedés javuló egyensúlyi viszonyok mellett valósult meg. Tehát az az Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök, Szájer József frakcióvezető úr által a választások előtt unos-untalan ismételt állítás, hogy ez a gazdaság csak azt érte el, amit már az előző kormány is elért a ciklus végére, finoman fogalmazva téves állítás.
Az is kiderül ebből a zárszámadásból, hogy valójában a szocialista-szabaddemokrata koalíció folytatott valóban növekedésbarát gazdaságpolitikát. Azt mondta itt másfél vagy két órával ezelőtt a pénzügyminiszter úr - szó szerint idézem -: "a magyar gazdaság az 1997-es év kezdetét lényegesen jobb starthelyzetben várta, mint előbb bármikor" - a mai expozét idézem -, tehát azt állította a pénzügyminiszter úr, hogy a '95-96-os stabilizációs gazdaságpolitika teremtett minden korábbinál jobb alapokat a '97-es évre.
Igaza van, valóban ez történt. Az a stabilizációs politika, amelyet '95-96-ban folytattunk, megteremtette ennek a növekedésnek az alapját. Eredményes volt ez a stabilizáció.
(11.50)
De eredményes volt a privatizációs politika is ebben az időszakban. A 246. oldalon szerepelnek azok az adatok, miszerint a költségvetés adóssága az 1993-as csúcsról, 89 százalékról - ezt kaptuk örökül az előző, hogy úgy mondjam, polgári kormánytól, az MDF-vezette kormánytól - 1997-re a GDP 64 százalékára csökkent. Miért? Azért, mert a privatizációs bevételeket - nagyon helyesen - az államadósság csökkentésére használtuk fel.
Sokszor hangzott el fideszes, MDF-es, kisgazda képviselőtársainktól az előző ciklusban, hogy fontos dolog-e ez, vajon ez-e a fő cél. Nos, Martonyi János, jelenlegi külügyminiszter úr mondta a minap a televízió Híradójában, mennyire fontos az, hogy mielőbb teljesítsük azokat a bizonyos maastrichti kritériumokat, hogy mielőbb Magyarországon is euro lehessen. Mert akkor válunk igazán függetlenekké azoktól a kedvezőtlen pénzügyi befolyásoktól, amelyeket jelenleg az orosz válság, a távol-keleti válság miatt a magyar gazdaság kénytelen elszenvedni. Igaza van a külügyminiszter úrnak. Fontos az, hogy mielőbb eljussunk oda, de ehhez bizony szükség volt arra az adósságcsökkentésre, amelyre mi az előző ciklusban a privatizációs bevételeket felhasználtuk.
Még egy fontos állítás. Ismét hadd idézzem a pénzügyminiszter mai expozéját, amikor ő - kommentálva ezt a zárszámadást - azt mondta: "A devizaadósság-csere fontos lépése volt a gazdasági tisztánlátásnak." Igaza van. Egyetértek vele. Csak akkor emlékeztetnem kell arra, hogy ezt a devizaadósság-cserét elsősorban a jelenlegi kormányban levő Független Kisgazdapárt és Magyar Demokrata Fórum részéről milyen éles támadások érték az elmúlt két évben. Most van igaza a pénzügyminiszter úrnak, helyes volt.
Megkérdezhetik képviselőtársaim, hogy miért állandóan a jelenlegi kormánypártoknak ellenzékben tett állításaival szembesítem önöket, miért arról beszélek állandóan, hogy ez a zárszámadás ellentétben áll azzal, amit a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF gazdaságpolitikusai az elmúlt években mondtak. Ez is fontos dolog - persze igazuk van, beszéljünk arról, amit ma mondanak!
Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha kinyitják a zárszámadást a 19. §-nál, akkor azt látják, ott az szerepel, hogy a nyugdíjalap többletét - mert többlete volt a nyugdíjalapnak '97-ben - átteszi a költségvetés a zárszámadási törvénnyel a '98-as elszámoláshoz. Meg az is kiderül a zárszámadásból, hogy ez a dinamikus 4,4 százalékos növekedés, az ezzel együtt járó béremelkedés azt is jelenti, hogy bizony a nyugdíjalap befizetései is növekedtek, és erre számíthatunk '98-ban is, ha majd a '98-as zárszámadás kerül a kezünkbe.
Az is kiderül tehát, tisztelt Országgyűlés, ebből a zárszámadásból, hogy nem igaz az, amit ma mondanak a Fidesz politikusai, a kormánykoalíció politikusai, hogy az előző kormány csak egy semmit sem érő törvényt hagyott, de pénzt nem hagyott arra, hogy a nyugdíjalapban megfelelő bevételek legyenek a törvény által előirányzott nyugdíjemeléshez. Ez, tisztelt Országgyűlés, nem igaz! Az derül ki a zárszámadásból, hogy a '95-96-os időszakban egy olyan gazdasági növekedés feltételeit sikerült megteremteni, amely növekedés megteremti, megteremtette azokat a pénzügyi forrásokat, amelyek alapján a nyugdíjtörvény követelményei - ha ezt a kormányok akarják - teljesíthetők. Ha a kormány nem akarja, és ezt a pénzt másra akarja felhasználni, akkor ezt nyíltan meg kell mondani. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
Azt gondolom tehát, tisztelt Országgyűlés, hogy a parlamenti demokrácia normáinak, az egymás iránti elemi bizalom normáinak felelünk meg akkor, amikor az előző kormány költségvetési gazdálkodásáról szóló zárszámadást mind a jelenlegi kormány, mind az előző kormánykoalíció képviselői elfogadják. A szabaddemokraták a maguk részéről ezt tették négy évvel ezelőtt is, amikor az MDF-kormány tevékenységéről szólt a szocialista-szabaddemokrata koalíció által benyújtott zárszámadás, és ezt fogják tenni most is, sőt négy év múlva is, ha másképp adódik.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
