DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoport nevében: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Furcsállom, hogy most, amikor a korábbi koalíció szembesülhetne a '96-ban nagy lelkesedéssel megszavazott '97. évi költségvetésével, talán a tévé nyilvánossága mindenki számára bemutatja, hogy teljes közönnyel viseltetik a saját költségvetése iránt, szinte hírmondó sincs a koalícióból. (Bauer Tamás: Itt vagyunk, vedd le a szemüvegedet!) Alig vannak jelen - tátongó üresség!
Reményemet szeretném kifejezni, hogy ez a zárszámadás annak a restriktív pénzügyi politikának az utolsó állomását, szakaszát, ha úgy tetszik, zárókövét jelenti, amelyik úgy tarolt az elmúlt évtizedekben, hogy történhetett rendszerváltozás, jöhettek-mehettek kormányok, a restriktív pénzügypolitika változatlanul élt és tarolt, miközben pusztult a népesség, miközben bomlottak és bomlanak mind a mai napig a családok, miközben a közügyeink finanszírozása európai mércével nem mérhetően alulfinanszírozott, leginkább a közegészségügy, a közoktatás, a közbiztonság - a szociális szféráról már nem is szólva.
Azt hiszem, hogy ennek véget kell vetni, még akkor is, ha ennek a pénzügypolitikának makrogazdasági szinten voltak is részeredményei, de ezek a részeredmények nem állnak arányban azokkal a veszteségekkel, amelyeket az előbb szóvá tettem.
A zárszámadási törvényjavaslat jó alkalom arra, hogy szembesüljünk a korábbi kormány gazdasági tevékenységével; szembesüljünk azzal, vajon miként sáfárkodott az adófizetők pénzével, miként kockáztatta az adófizetők pénzét; megfelelt-e a törvényesség követelményének. És még számos más kérdést áttekinthetünk, nem utolsósorban az ÁSZ igen alapos, körültekintő vizsgálati jelentése ismeretében.
Ha ezeket a tényezőket számba vesszük, akkor nyugodtan állíthatom, hogy a zárszámadás semmiképpen sem egy formális törvényhozói, törvényalkotási aktus, hanem egy kőkemény szakmai, politikai ügy, még akkor is, ha emlékezetem szerint évekre visszatekintve nem volt arra precedens, hogy a tisztelt Ház a zárszámadást, lett légyen az bármilyen hiányossággal és hibákkal terhelt, ne fogadta volna el.
(11.20)
Tehát egy dolog az elfogadás, más dolog, hogy szembesülnünk kell a közelmúltunkkal, gazdálkodásunk eredményével. Már csak azért is szembesülnünk kell, hogy a szükséges következtetések levonásával, a hibák feltárásával lehetőséget teremtsünk azok kiküszöbölésére a '99. évi költségvetés előkészítésekor és a '99. évi költségvetéshez kapcsolódó egyéb törvények megalkotásakor. Ilyen értelemben tehát úgy gondolom, hogy egy nagyon vaskos tartalmi kérdés a zárszámadás megvitatása, majdan elfogadása.
Elöljáróban még mindig, egy általános észrevételt szeretnék tenni: nem utolsósorban az előttem szóló MSZP-s vezérszónok összefoglalójának ismeretében, de magából az előterjesztésből is az olvasható ki, hogy élénkült a gazdaság, ami részben igaz. Valóban élénkült bizonyos pontokon, csak az élénküléssel együtt sajnálatos módon nem, vagy rendkívül csekély mértékben került bemutatásra az egyre növekvő egyenlőtlenség. Egyenlőtlenség az emberek életében, indokolatlan egyenlőtlenség a családok életében, a települések életében és gazdálkodásában, a régiók egészét illetően.
Amikor régiókról beszélek és a régiók közötti egyenlőtlenséget ostorozom, nehogy abba a tévedésbe essünk, amely ma már közhelynek számít, hogy Nyugat-Dunántúl és a keleti végek, mert válság sújtotta övezetek vannak másutt is az országban. Csak példaként említem Tolnát és Baranyát, amely legalább olyan válság sújtotta övezet bizonyos pontjain, mint a keleti régiók, tehát oda kell figyelni. Az odafigyelés kezelhető, végrehajtható programját a Független Kisgazdapárt megadta, amely hála istennek szerves részét képezi a polgári kormány programjának: a vidékfejlesztési program, az a vidékfejlesztési program, amely a keletkezett egyenlőtlenségeket orvosolhatja, s azon belül javíthat - nyilván hosszabb távon - az ott élő emberek nehéz sorsán.
A törvényjavaslatot jóváhagyó döntés meghozatala tekintetében különleges szerepe van a Számvevőszék jelentésének, ezért jómagam is nagymértékben hagyatkozom a jelentésben foglalt figyelmeztető, tényfeltáró, ténymegállapító következtetésekre. Az ÁSZ a benyújtott törvényjavaslatot nagy gondossággal vizsgálta elsősorban törvényességi szempontból, de nem kis részben célszerűségi, hatékonysági vagy eredményességi szempontból is.
Vizsgálata során áttekintette valamennyi költségvetési fejezetet, és ami talán újdonság, soha nem látott mennyiségben, mértékben és mélységben vizsgálta az önkormányzatok gazdálkodását, tevékenységét; számszerűen - ha nem tévedek - közel félszáz, 476 önkormányzat tevékenységét vizsgálta. Ilyen széles merítési alapból kiindulva, úgy gondolom, az ÁSZ tényfeltáró, helyzetértékelő megállapításaira támaszkodhatunk. Semmi okunk nincs kétségbe vonni azok megalapozottságát, helyességét, még akkor sem, ha volt napilap, amely ezt igyekezett kétségbe vonni. Megállapításai cselekvésre késztető feladatok sorával szembesítik immár a polgári kormányt. Azok javarésze azt célozza, hogy a költségvetés tervezése, a költségvetési gazdálkodás végre legyen átlátható, teremtsünk rendet ezen a területen is. Megállapításainak talán kulcsmondata lehet, amit szó szerint így tartalmaz az összefoglaló jelentés: "A zárszámadás számszaki eltérések és a hatályos jogszabályokkal ellentétes elszámolási megoldások következtében a korábbi évekhez hasonlóan nem tekinthető teljes körű, a valóságos helyzetet tükröző elszámolásnak." Súlyos értékítélet, és ezt alapjaiban - tudomásom szerint - a pénzügyi kormányzat sem vitatta.
Bár a '97. évi zárszámadás a korábbi kormány tevékenységét minősíti, mégis ránk hárul az a feladat, hogy ezeknek a súlyos hiányosságoknak, mulasztásoknak véget vessünk, amelyek a finanszírozás, a szabályozás, a gazdálkodási rendszer egészében tapasztalhatók. Az ÁSZ megállapításaihoz kapcsolódó korrekciós feladat-meghatározó javaslatainak száma - az ÁSZ elnökétől is hallhattuk - egy híján félszáz, ami még kisebb jelentőségű pontatlanságokból is borzasztó sok, ellenben nyilvánvaló jogellenes megoldások, avagy jogalkotási, törvényalkotási mulasztások esetében több mint figyelmeztető. A teljesség igénye nélkül figyelemfelkeltés - és számunkra most már jobb híján figyelmeztetés - céljából jelzem azokat a megoldásra váró nagy jelentőségű feladatokat, amelyek zöme az államháztartási törvényben megszabott feladatok nem teljesítéséből fakad.
Csak példaként: az államháztartási törvény felsorolja azokat a mérlegeket, amelyeket a zárszámadáskor az Országgyűlés részére be kell mutatni. Ilyen mérlegek például a hiány finanszírozása, az államháztartás, az államadósság, a helyi önkormányzatok s a többi. A törvény a kormányt kötelezte arra, hogy rendeletben állapítsa meg az említett mérlegek tartalmának részletes szabályait. A kormány - mármint a korábbi, leköszönt kormány - a feladatát nem teljesítette. A benyújtott mérlegek sem felelnek meg teljeskörűen a törvény előírása szerinti tagolásnak. Példaként érdemes kiemelni, hogy az előterjesztés nem mutatja be a költségvetési hiány finanszírozásának mérlegei közül a hiány finanszírozásának mérlegét hitelezők szerinti bontásban, valamint az államadósságot ugyancsak hitelezők szerinti bontásban.
Az Országgyűlés nem kapott tájékoztatást a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás és az elkülönített állami pénzalapok adósságáról. Noha - mint tudjuk - önmagában a helyi önkormányzatok adósságügye is figyelmet érdemlő tényező - több más önkormányzati gondról nem is szólva, illetőleg részben később erre még visszatérek -, az önkormányzati vagyonfelélés folyamata elsődlegesen az amúgy is hátrányos helyzetű kisebb települések esetében gyorsul. A reálértékben csökkenő központi hozzájárulások miatt az önkormányzatok adóssága növekvő tendenciát mutat. Ennek következményeit az eltérő adottságokkal rendelkező kis- és nagytelepülések tekintetében külön-külön is érdemes lett volna bemutatni, illetőleg érdemben tanulmányozni.
Súlyos gondnak látom azt, hogy miközben csökkent az átengedett bevételek, az állami hozzájárulások és támogatások részaránya, ugyanakkor az önkormányzatok törvényben előírt feladata és számos esetben a lakosság által jogosan elvárt és teljesített feladatok köre bővült - a bizottsági jelentésekben ez is elhangzott. Az ellentmondás feloldására az önkormányzatok egyre szélesebb körben kényszerülnek a kiegyensúlyozott vagyongazdálkodás vagy szakszerűbben -hasznosítás helyett a vagyonelidegenítés és nemritkán a helyi adóztatás mértéktelenül túlhajtott, amúgy törvényi lehetőségéhez folyamodni.
Szeretném hangsúlyozni - és erről már korábban is szóltam -, hogy nem a helyi adók ellen szólok, hanem csak az esetenként nem eléggé körültekintő alkalmazását vagy a központi szabályozásból fakadó alkalmazás kényszerét kifogásolom.
(11.30)
Engedjék meg, hogy a túlhajtott helyi adóztatásra egyetlen példát ismertessek, nevezetesen: ami a fővárosban történt, történik, elgondolkoztató. Itt, ahogy köztudott, az átlagosnál lényegesen kedvezőbb a helyi adóztatás lehetősége, hiszen kereskedelmi, ipari, pénzügyi centrum - hogy másról ne is beszéljek -, így tehát mozgástere az adóztatás tekintetében messze meghaladja bármely más település lehetőségét; ellenben az a megoldás, miszerint a legnagyobb bevételt jelentő iparűzési adó - amely a fővárosban immár megközelítően 50 milliárd forint - kulcsát három évre előre és évenként növekvő mértékben állapította meg Budapest Főváros Közgyűlése. Ez több mint elgondolkoztató, még akkor is, ha a hatályos törvény ezt lehetővé teszi. Nem tekinthető ugyanis körültekintőnek, kellően kimunkált adópolitikának és ilyen értelemben megalapozottnak az a közgyűlési döntés, amely évente előre, adott esetben a '97. év végétől 2000-ig úgy határozza meg az elvonás maximális mértékét és minden esetben az adómaximumot, hogy az nem számol a gazdasági környezet törvényszerűen bekövetkező változásával, annak keretében a vállalkozók terhelhetőségével és nem utolsósorban a központi szabályozók lényeges módosulásával - és akkor nem is szóltam a nemzetközi helyzet ismert alakulásának a visszahatásáról az egész ország gazdálkodására és az ország gazdálkodásán belül az adópolitika formálására.
A jövő évnél tovább megítélésem szerint nem halasztható feladat a központi és helyi adók súlyának, struktúrájának és szerepének átfogó áttekintése és összehangolása. Ehhez a most már lassan tízéves működési tapasztalat elégséges alapot ad, azaz a 2000-re tervezett adóreform keretében, úgy vélem, a központi adók mellett megkülönböztetett szerepet kell hogy kapjon a helyi adóztatás jelenlegi rendszerének átfogó felülvizsgálata és összehangolása a központi adókkal és nyilván a gazdaság egész helyzetével, állapotával.
Elmaradt a vagyonnyilvántartás részletes szabályainak kidolgozása, amit szintén az államháztartási törvény ír elő, ezt a kormány nem teljesítette.
Az ÁSZ vizsgálati megállapítása szerint laza a költségvetés végrehajtásának szabályozása, túlzottan nagy mozgásteret hagy a végrehajtóknak, lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés döntéseit - gyakorlatilag elszámolási kötelezettség nélkül - módosítsák. 1997-ben az intézményi hatáskörben született előirányzat-módosítások - és erről a pénzügyminiszter úr is számot adott - megközelítik a 100 milliárd forintos nagyságrendet, ami a korrekciók 48 százalékát jelenti, ilyen módon azok felét kivonták az Országgyűlés döntési hatásköréből. Úgy vélem, ez is az államháztartási törvény módosításának, kiegészítésének kérdéskörébe csatlakozik, ugyanakkor, ezzel együtt része kell legyen a sokat emlegetett, de mind a mai napig végre nem hajtott államháztartási reformnak.
Szabályozási és abból fakadó végrehajtási gond, hogy a benyújtott dokumentumokból szinte lehetetlen megállapítani, mely feladatok elvégzésére kötelezettek a költségvetési szervek és melyek azok a feladatok, amelyeket önként vállaltak. Most már tehát - mint ahogy az előbb is utaltam erre - nem halasztható tovább az államháztartási reform teljesítése, és annak keretében kell számon kérhető módon meghatározni az állami feladatok sorát. Az ÁSZ vizsgálatai szerint a feladatokat jelenleg még mennyiségi kritériumok alapján sem határozták meg, teljesítésük igazolása pedig tulajdonképpen önigazolás, mert az intézmények önbevallása alapján történik.
A mintavételes eljárás alapján kiválasztott helyi önkormányzatok zárszámadási beszámolóinak ellenőrzése szerint az önkormányzatok egyharmadának mérlegadatai nem voltak teljes körűek és hitelt érdemlően alátámasztottak. A mérlegek 40 százaléka nem adott valós képet a vagyoni helyzetről. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az önkormányzati normatív támogatások visszafizetései nem voltak nyomon követhetőek a kincstári számlán, akkor úgy gondolom, látszik, hogy e területen is van mit rendbe tenni. Ahhoz azonban, hogy áttekinthető és megfelelően szabályozott helyzet alakuljon ki az önkormányzati gazdálkodásban, mindenképpen erősíteni kell az önkormányzatok önállóságát nem sértő, de a valós helyzet feltárását szolgáló ellenőrzést. Szembesülnünk kell annak tényével, hogy az önkormányzatok kellő mélységű és rendszeres ellenőrzése megoldatlan, ami önmagában is melegágya a szabálytalanságoknak, esetenként visszaéléseknek.
A helyzet rendezésére kezdeményezések történtek ugyan - például a főváros részéről is -, azonban a szükséges és lehetséges intézkedéseket a korábbi belügyi tárca a kormánnyal együtt elmulasztotta.
Tény, hogy az ÁSZ-jelentés a zárszámadásban számos számszaki pontatlanságot és a hatályos jogszabályokkal ellentétes elszámolási megoldást is megállapított, azok korrigálása az ÁSZ-javaslatok figyelembevételével megoldhatónak látszik. A jogalkotást érintő mulasztások viszont csak hosszabb távon, reményem szerint azonban - legalábbis javarészt - még a '98. évi költségvetés zárszámadásának benyújtása előtt pótolhatók lesznek.
Még egy hiányosságot mindenképpen szóvá kell tennem. Mint ismeretes - legalábbis szakmai körökben -, az Állami Számvevőszékről szóló törvény nem hatalmazta fel az intézményt a hitelesítés jogával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - egy pillanat! -, noha ma már egy jelentéktelen gazdasági társaság mérlegbeszámolója sem hagyható jóvá könyvvizsgáló hitelesítő záradéka nélkül. Megjegyzem: ha lenne ilyen jogosítványa, akkor talán csak feltételhez kötötten - vagy még úgy sem - hitelesíthette volna az általunk most tárgyalt zárszámadást. Fontos jogosítványról és annak rendezetlenségéről van szó (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), amit a tisztelt Ház szíves figyelmébe ajánlok, egyúttal - reményem szerint - a bizottsági javaslatok figyelembevételével úgy korrigálható a benyújtott törvényjavaslat, hogy azt el tudjuk fogadni, és kérem is az elfogadását.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
