DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET
DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Hallható talán itt is, köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Amikor kincstári optimizmussal megjelent e zárszámadás dicsérete, az, hogy milyen jó örökséget adtak át, arra azt lehet mondani, hogy aki ezt örökli, az egy csődörökséget vesz át. Valójában ez a csődörökség nagyon súlyos gondokat fog jelenteni a következő évi költségvetés, illetve a gazdasági program kidolgozásánál. Engedjék meg, hogy néhány gondolattal indokoljam ezt.
Az 1997-es költségvetés elemzése - az államháztartási elemzési adatok is benne vannak - szélesebb körű, valójában összegzi egy négyéves periódus gazdaságpolitikáját, pénzügypolitikáját, tehát nem lehet csak egy évre leszűkíteni, mint ahogy itt - helyesen - a pénzügyminiszter úr és mások sem szűkítették le. Márpedig ha ilyen szempontból és folyamatában nézem, nem lehet egy statikus elemzést adni, hiszen az szakmailag elképzelhetetlen, és nagyon rossz következtetésre enged jutni.
Az egyik nagyon jelentős kérdés a növekedés. Valójában, amikor a 4-4,5 százalékos gazdasági növekedést megemlítik, akkor, gondolom, az egyetemet végzettek - többen végeztek közgazdasági egyetemet - nagyon jól tudjuk, hogy a gazdasági növekedést különbözőképpen lehet számítani. Más mutatókat tüntet fel, ha bruttó hazai termékről, bruttó nemzeti termékről van szó, vagy ha netalán azt a folyóáron vagy a bázisáron számítom, és egészen más mutatót kapok akkor, ha egy tisztességes növekedést számítok, mégpedig olyan szempontból, hogy azt a forrásoldaláról nézem meg. Ha ebből indulok ki, akkor valójában ez a növekedés - tekintettel arra, hogy a 90 százalékban privatizált vagyon 80 százaléka külföldiek kezében van - nem a hazai gazdaság növekedési eredménye, erről Lentner kollegám már beszélt, hanem a külföldi cégek által produkált olyan növekedés, amely megjelenik a kivitelben, hiszen az export 70 százaléka a kezükben van, a realizált profitok több mint 70 százaléka a külföldi cégek - mindenekelőtt a multinacionális cégek - kezében van, amelynek jelentős mértékét kiszállítják az országból. Tehát egy óriási tőkekiáramoltatás van, s nem hosszú távú stratégiai, technológiai, fejlesztési koncepcióban gondolkoznak, mert ez számukra sem gazdaságilag, sem politikailag - elnézést a kifejezésért - nem egy nagy buli. Ez csak egy rövid távú, profitérdekhez kötődő tevékenység, és miután még államkötvénypapírokban meg is forgatják, leszedik még azt a sápot, aminek a kamatát beépítik a költségvetésbe, tehát velünk, az adófizetőkkel visszafizettetik, számunkra ez a tőke valójában elhagyja az országot. Ezért hamis kép azt mondani, hogy ez a növekedés egy valós, a gazdaság teljesítőképességét, mégpedig a reálszféra teljesítőképességét mutatja.
Az is közismert, hogy a kettéosztott gazdaságban a gazdasági tevékenység mintegy kétharmadát teszi ki a pénzpiaci műveletek tevékenysége, és ma már egyharmada sincs még a reálszféra eredménye. Ha ilyen szempontból nézem, ez nem tekinthető reális növekedésnek. Ebből adódóan véleményem szerint nagyon nehéz lesz majd az ígért 7 százalékot teljesíteni úgy, hogy a növekedés eredménye visszakerüljön a gazdaság technológiai megújhodásával, visszakerüljön az életszínvonal növekedésével, s visszakerüljön a jóléti mutatók javulásával. Márpedig ha ezt a hármat összevetem és nemzetközileg összehasonlítom, akkor Magyarország mind a három tekintetben nagyon súlyos romlást mutat. S ha még összehasonlítom a volt szovjet birodalom országaival, akár Csehországgal, Szlovéniával, Lengyelországgal vagy más országokkal is, Magyarország pozíciója romlott, különösen az életminőséget, a megélhetési költségeket, a megélhetési feltételeket tekintve. Márpedig ha a növekedés ezt nem szolgálja, akkor ennek még nagyon komoly szociális, társadalmi vagy akár politikai következményei is vannak.
A másik jelentős kérdés, amelyet ebből az anyagból, de más adatokból is ki lehet olvasni, hogy rendkívül súlyos Magyarország eladósodottsági szintje. Nem lehet minden évben folyamatosan a szőnyeg alá söpörni ezt a kérdést! Szembesülni kell az eladósodottság egész kérdésével, az adósságállománnyal, különösen, ami a külföldi adósságot jelenti, de úgyszintén az 5400 milliárd forintos belső adósság kérdésével is! Ennek teljes, tételes elszámolását kell végrehajtani - nem lehet a szerecsent mosdatni, mert nem kapunk reális gazdasági adatokat!
Ha ilyen szempontból nézem: 1994 elején Magyarország belső adósságállománya 3000 milliárd forint volt - szintén az Állami Számvevőszék rendkívül korrekt, tisztességes jelentése szerint. Ez 5400 milliárd forintra nőtt - ez közel kétszeres növekedés! Hát mi okozta ezt az óriási növekedést, ami úgy terheli a gazdaságot, hogy ha nem változtatnak gyökeresen, akkor még tíz év múlva is e körül fogunk jajgatni? Emögött ott van a költségvetés kiadási rovatában a nagyon nagy mértékben beépített kamattörlesztés, kötvényadósság, a Magyar Nemzeti Banktól átvett, megkérdőjelezhető, közel 2000 milliárd forintos devizahitellé alakított összeg.
Ha az Állami Számvevőszéknek ezt a jelentését megnézik, akkor nagyon egyértelmű grafikont találunk arra vonatkozóan, hogy a központi költségvetés kamatkiadása 1994-1997 között közel háromszorosára növekedett. Azért nem mehetünk emellett el úgy, hogy kérem szépen, ez volt, ez nem jelentős. Ez óriási forrásveszteséget jelent, ami miatt nem lehet Magyarországon a humán infrastruktúrát fejleszteni! Mert ha ennek csak a fele lenne, s azt a 400 milliárd forintot oda lehetne adni az egészségügynek, az oktatásnak, akkor nem kellene az egészségügyet ilyen radikális mértékben leépíteni, s nem omolna össze lassan a felsőoktatás! Tehát ez az egyik nagyon kritikus kérdés, amit komoly, külön elemzés tárgyává téve kell majd elemezni és feldolgozni.
A másik a bruttó külföldi adósság, amely a jelentés szerint tulajdonosi hitelek nélkül '97-ben 22,1 milliárd dollár volt. Nagyon lényeges, hogy a bruttó adósságról beszéljünk, hiszen a kamatokat az után kell fizetni, és ekkor kapunk reális képet. A mögötte meghúzódó devizatartalékot, amiről itt szó van, ki kellene bontani és nyilvánosságra hozni, elmondani, hogy a lakossági devizaszámlák is benne vannak a devizatartalékban. Tehát itt egy nagyon komoly, felelősségteljes pénzügyi elszámolást és pénzügyi elemzést kellene végrehajtani.
Ha a tulajdonosi hitelekkel együtt veszem a bruttó adósságállományt, akkor ez nyilván a 22,1 milliárd dollárnál magasabb, és bár közgazdaságilag vitatható, de ha leegyszerűsítenénk és kitisztítanánk a belső adósságállományból a külső adósságarányt, és készítenénk egy mérleget arról, hogy mennyi Magyarország tényleges, összes adósságállománya, akkor bizony ez az összeg meghaladná a bruttó nemzeti termék nagyságát.
Ebből adódóan nagyon köntösbe öltöztetett adatok ezek, amelynek még a szakmai kibontása sem történt meg. S ha világ-összehasonlítást végzek, végzünk, Magyarország változatlanul benne van a világ legeladósodottabb országainak sorában, az első négy vagy öt ország között van az egy főre eső adósságállományt tekintve. Tehát ilyen szempontból rendkívül rossz az eladósodottsági mutatónk, és ha ebből indulok ki, akkor csak úgy tud ebből a mélypontból kikecmeregni az ország, ha egy nagyon komoly pénzügyi-gazdasági nagytakarítást végez.
A harmadik, ehhez kapcsolódó: ha megnézem a költségvetés bevételi és kiadási oldalait, akkor valójában ez egy súlyosan deficites költségvetés, nagyon rossz kiadási szerkezettel, súlyos eladósodottsággal, a bevételi oldalon viszont a bevételek jelentős részét a lakossági befizetések teszik ki.
Tehát a lakosság, mindenekelőtt a bérből, keresetből élők húzzák a rövidebbet, finanszírozódik meg - csúnya kifejezéssel - a kiadás és az eladósodottság. Hiszen a lakossági befizetés, ha csak a tiszta lakossági befizetések rovatát nézem, s ha még hozzáteszem az áfa jelentős részét, mely a végső fogyasztónál csapódik le, akkor bizony több mint 50 százalékát a lakosság finanszírozza, miközben a gazdálkodó szervezetektől befolyó adó szégyenteljesen alacsony, hiszen a külföldi cégek megkapták az adómentességet.
Nagyon egyértelműen tükrözik tehát ezek a mutatók a magyar gazdaságnak azt az állapotát, amelyről szóltam, ami elsősorban a külföldi cégek tőkekivonását és minden szempontú pénzügyi kedvezményezettségét érinti, miközben a jóléti mutatók - ha grafikonon ábrázolnánk, és ki lehetne vetíteni - és a népességgel összefüggő egyéb mutatók nagyon erőteljesen csökkentek.
(12.50)
Márpedig ha a növekedés és a pénzügyi helyzet nem ezt szolgálja, akkor alkalmatlan az a kormányzat, alkalmatlan az a felelős a posztjára. Csak és kizárólag egy nemzeti értékeket védő és a jólétet segítő gazdaságpolitikát szabad végrehajtani. Ha nem, akkor le kell cserélni, és egy olyan kormányzatot kell megszavazni, amely ezt képviseli, mert a kormányzatnak ez a legfőbb feladata, és nem nemzetközi érdekeket kiszolgálni.
Végezetül engedjék meg, hogy utoljára elmondjam: szakmailag is vannak tévedések, mert hiszen a szöveges rész és a táblázat adatai nem ugyanazokat a kategóriákat mutatják. A szöveges résznél ott van például a társasági adó a pénzintézetekkel, a másik oldalon pénzintézetek nélkül van a táblázatban. Az egyik helyen "bruttó nemzeti termék"-et tetszenek használni, a másik helyen "bruttó hazai termék"-et. Tudjuk, hogy ezek nem azonos fogalmak, ebből adódóan nehezen lehet összehasonlítani. Le kell tisztázni ezeket a pongyolaságokat, hogy az egyes kategóriák, mutatók mit fejeznek ki, annak érdekében, hogy összhang legyen a táblázat és a szöveg között.
Ebből következően a Magyar Igazság és Élet Pártja ezt a jelentést nem fogadja el. Kérjük ennek a felülvizsgálatát, a kért hiányosságok pótlását.
Befejezésül: egy ilyen anyagot nem lehet anélkül tárgyalni, hogy ne illesztenénk hozzá a Magyar Nemzeti Bankról készült jelentést. Megkaptuk azt a vastag anyagot. A Magyar Nemzeti Bank átvilágítását, vizsgálatát az Állami Számvevőszék nem végezheti el. Súlyos hiba! Az Állami Számvevőszék egyik fontos feladatának kellene lennie, hogy a Magyar Nemzeti Bank jelentését vizsgálja, és a Magyar Nemzeti Banknál is elvégezze ugyanazokat a vizsgálatokat, amelyeket elvégez egy költségvetés esetében. A kettőt együtt kell tárgyalni, mert valóban a kettő együtt adja a valós képet a magyar gazdaságról, gazdaságpolitikáról és a pénzügyi helyzetről. Azt hiszem, ha egymás mellé tennék - ahogy ezt megtettük, és jómagam is megtettem -, bizony hanyatt esnénk egy-egy pénzügyi tételen. Nagyon súlyos pénzügyi helyzetben van Magyarország.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
