FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoport nevében: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A tegnapi beszámolómban is jelzettek szerint szeretném, ha érdemben vitáznánk az egyes előterjesztésekről, ezért ma sem fogom kitölteni az időkeretemet. Szeretnék azonban néhány olyan gondolatot elmondani, amelyet a magam részéről fontosnak, figyelemfelkeltőnek gondoltam, és közvetíteni szeretném azon képviselőtársaimnak, akiknek nem biztos, hogy volt idejük, energiájuk elolvasni a több száz oldalas jelentést és annak Állami Számvevőszék általi elemzését.
Nagyon örülök, hogy Bauer képviselőtársam az imént bebizonyította az anyagmegmaradás törvényét, miszerint a pénz és a vagyon megvan. Csak most már azt szeretnénk tudni, hogy hol, kinél van, és milyen úton jutott oda, ahol van, mert a nyomonkövethetőségre nem alkalmas a '97-es évi zárszámadás.
Egy négyévente előforduló furcsasággal találjuk magunkat szemben. Olyasmiről kell vitatkoznunk a '97-es zárszámadás kapcsán, amit az előző kormány tervezett és hajtott végre '97-ben, így a folyamat végérvényesen lezárult. Mégis a hatályos törvények értelmében a '97-es zárszámadást már a jelenlegi kormány pénzügyminiszterének kell beterjesztenie. Őszintén szólva nem irigylem a miniszter urat, mert ki kell állnia, meg kell védenie azt, amihez tulajdonképpen semmi köze nincs.
Már Orbán Viktor miniszterelnök úr is utalt rá az elmúlt keddi beszédében, hogy az előző kormány által a saját szájíze szerint meggyúrt tésztát - úgy tűnik - sokszor nekünk kell megsütni és megenni. Köztudott, hogy ízlésvilágunk különbözősége miatt nem ugyanabba a malomba járunk őrölni. Mégis az ízlésvilágunk különbözősége ellenére valahol meg kell békülnünk a már megtörtént és vissza nem fordítható eseményekkel. Ugyan kérhetnénk újra a Pénzügyminisztériumot, hogy az Állami Számvevőszék többszöri kérésének megfelelően készítsen szerkezetileg áttekinthető, az előző évi kimutatásokhoz hasonlítható jelentést, csakhogy keresve mindenben valami kis racionalitást ebben az elérzékenyült világban, az a kérdés merül fel, hogy minek. Merthogy a '97-es költségvetés végrehajtásáról szóló anyag lényegi tartalmát nem lehet megváltoztatni, az a rengeteg nem teljesült, áttekinthetetlen, nem összehasonlítható - és sorolhatnám az Állami Számvevőszék jelzőit -, félek, nem sokban változna.
Ennek a jelentésnek a lényegi feladata az lenne, hogy közérthetően közölje, a kormány a közpénzekkel hogyan bánt, mit tett. Ennek az elvárásnak nemigen felel meg. Az évente változó szerkezeti táblázatok miatt a pénzek útja nem vagy alig követhető - akár beruházásról, támogatásról, önkormányzatnak juttatott pénzekről van szó.
Az Állami Számvevőszék 14 általános pontban írja le a hiányosságokat, és 49 pontban tesz módosítási javaslatot az illetékeseknek a jövő zárszámadását illetően. Többek között jelzi, hogy nincsenek megállapítva a mérlegek tartalmának részletes szabályai, a vagyonnyilvántartás szabályai. Ennek következtében a bemutatott mérlegek, kimutatások csak igen nehezen feleltethetők meg egy ellenőrzési adatsorral.
De amit a jelenlegi pénzügyi vezetésnek feltétlenül figyelmébe szeretnék ajánlani, az az információs és mérlegrendszer kialakítása. E témakörben van olyan mulasztás, amely '92 óta áll fenn. Meglepő, hogy az óriási összegek felett rendelkező végrehajtó szerveknek igen nagy a mozgásterük. Az Országgyűlés által előirányzott keretösszegekhez képest 48 százalékkal előirányzott módosítást tettek saját hatáskörükben, így ezt a közel 50 százalékot kivonták az Országgyűlés ellenőrzése alól - hát így igen kevés információt kaptunk a teljesítésekről is.
Külön említést érdemel az ÁPV Rt. önkényessége, amely törvényi kötelezettségét nem teljesítette maradéktalanul, az állam felé a befizetéseket csak vonakodva tette meg. Ugyanilyen problémás kör az önkormányzatok cél- és címzett támogatása és a központosított előirányzatuk pénzügyei. A visszafizetések rendjének szabályozatlansága miatt ebben a témakörben is anomáliák tapasztalhatók. Az igen nagy összegű kormányzati beruházások évről évre más megnevezéssel és bontással kerülnek bemutatásra, így ember legyen a talpán, aki nyomon tudja követni a valós kifizetéseket.
(12.00)
Hasonló a probléma a központi költségvetési szervek kiadása és támogatása terén is. Felmerül, mintha valaki szándékosan azon mesterkedne, hogy fehér ember ne érthesse meg, miről is van szó.
Érdemes szólni az államháztartás alrendszereiről is. Meglepő az a bátorság, amely szerint a kormányzati rendkívüli kiadásokról az eddig megszokottakhoz képest az 1997. évi költségvetési törvény nem részletezi a kiadásokat. Nem csekély összegről van szó - no, persze ezt is túllépték a tervezetthez képest, amely 21,3 milliárd forint volt -, a valós viszont 23,3 milliárd forint lett 1997-ben.
A központi költségvetési szervek szinte már hagyományosan alultervezik bevételeiket, a terven felüli bevételekkel maguk gazdálkodnak, ugyanakkor a központi költségvetési támogatás tervezett keretét több mint 60 milliárd forinttal lépték túl. Nagyon örülök, hogy a pénzügyminiszter úr a beszámolójában külön ígéretet tett arra, hogy nem engedi meg a költségvetési szervek bevételeinek tudatos alultervezését.
Az elkülönített állami pénzalapoknál az 1997. év végén jelentős maradványok voltak, amelyek sorsa nem egyértelműen tisztázott. Ezt a tisztázatlan kérdést a volt kormánypártok úgy oldották meg az idei évre, hogy a legjelentősebb alapokat a végletekig kimerítették. Így hát megköszönhetjük nekik: az idén nem sok gondunk lesz a maradványokkal. A helyi önkormányzatok vonatkozásában általánosan jellemző, hogy eleget tesznek a zárszámadásnak, csakhogy háromnegyedük nem felel meg az előírásnak.
A legfájdalmasabb adatokat azonban a társadalombiztosítás költségvetésénél olvashattuk. Az 1997. évet a tervezett 3,8 milliárd forintos hiány helyett végül is 54,5 milliárd forintos hiánnyal zárta az Egészségbiztosítási Alap, ugyanakkor én is hozzáteszem, megjegyzem, mint Bauer képviselőtársam, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap pozitív szaldóval zárt a tervezett negatívhoz képest. Tudvalevő, hogy a kialakult hiányokat a központi költségvetés állja. Így talán csak a volt kormánypártoknak hatott meglepetésként, hogy a Fidesz-vezette koalíció egyik első lépése volt a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetése és az ottani pénzügyi folyamatok kormányzati ellenőrzés alá vonása. Mert mégsem várható el, hogy ilyen óriási összegek felett valami olyan kívülálló erő rendelkezzen, aki felelőtlen magatartásával milliárdos hiányt halmoz fel, ezen hiányt pedig a költségvetés, azaz az egyszerű adófizető fizesse évről évre.
A hozzászólásom vége felé közeledve, annyi sok kifogást elmondva, lassan már magam sem értem, hogy miért fogom, fogjuk az 1997-es év költségvetésének végrehajtásáról szóló tervezetet megszavazni. Bizonytalanságom közepette azonban jó érzéssel töltött el, hogy a pénzügyminiszter úr igen gyorsan válaszolt az Állami Számvevőszék kritikai észrevételeire, és - ahogy olvasható a kiegészítésben és hallható volt az előadásában - a legnagyobb vitákat kiváltó, negatívumokat tartalmazó részeket a következőkben orvosolni fogják.
A Magyar Demokrata Fórum az 1997. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot - figyelembe véve az Állami Számvevőszék tárgyszerű és kritikus észrevételeit, valamint megelőlegezve a pénzügyminiszter úr kiegészítésben tett ígéreteit a hibák kiküszöbölésére - vitára alkalmasnak találja. Tesszük ezt azért, hogy a jelenlegi kormány újító és nemzetjobbító szándékát ne akadályozzuk meg azzal, hogy visszautaljuk a zárszámadást átdolgozásra. Bízunk benne, hogy az átdolgozás helyett a szakembereket a pénzügyminiszter úr vezetésével olyan munkára kérhetjük föl, amely munkának az eredményei az egyszerű közember számára is érzékelhetően fejlődést fognak jelenteni, és nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal számtengeréből tudja meg, hogy elméletileg tavaly jobban élt, mint azelőtt.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
