KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoport nevében: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban: elgondolkodtató, hogy a Fidesz-többség direkt politizálásra való alkalomnak tekinti a zárszámadást ahelyett, hogy értékelő, előremutató álláspontot, végrehajtható célokat alakítana ki, fogalmazna meg. Tény, hogy minden esetben érvényes az, hogy a jelenlegi kormánykoalícióra váró négy zárszámadásból kettő az előző kormány tevékenységét érinti.
Furcsa lenne az, ha még a következő évben is az köszönne vissza, hogy mit csinált a Horn-kormány szerintük negatívumként, ahelyett, hogy a Fidesz, a kormánykoalíció azzal foglalkozna, hogy hogyan kellene az elkövetkező négy évben jobbat, tökéletesebbet, helyesebbet csinálni. Ez az én számomra csak azt jelenti, hogy szakmai kérdésekben nem tud vagy nem akar szakmai választ, végrehajtható javaslatot előterjeszteni a kormánykoalíció.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy az 1997. évet - negatívumai mellett is - a Magyar Köztársaság gazdaságtörténetében a kedvező fordulat, a megalapozott gazdasági növekedés felgyorsulásának éveként tartják majd számon kül- és belföldön egyaránt. Különösen értékes az elért 4,4 százalékos növekedés, mert ez a gazdaság autonóm működésének következménye volt, mentes az állami, mesterséges élénkítő, politikai indíttatású intézkedésektől és szólamoktól.
Egyáltalán nem csak két betű különbség van az élénkülés és az élénkítés között. Az élénkítés - amint ezt a gazdaságtörténet számos alkalommal igazolta - idővel visszaüt, ezzel szemben az élénkülés természetes folyamat, amit persze, lehet támogatni.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Különösen értékes az elért 4,4 százalékos növekedés azért is, mert az óvatos gazdaságpolitika 2-2,5 százalékos mértéket célzott meg, de e szintet rugalmas alkalmazkodással sikerült a duplájára teljesíteni. Emlékezzünk vissza az egy évvel ezelőtti gondolatokra, szakmai véleményekre, amelyek között éppúgy volt mesterséges keresletnövelésre ösztönző, élénkítő, mint a megtakarításokat féltő, az infláció csökkenési tendenciáját óvó vélemény egyaránt.
(A jegyzői székeket Kapronczi Mihály és dr. Szabó Erika foglalják el.)
(11.00)
Bebizonyosodott, hogy a kedvező nemzetközi konjunktúrát az óvatos gazdaságpolitika is ki tudja használni, és mennyire inkább megnyugtató most az elért többletteljesítmény kedvező hatását elemezni, mint ha maximalizáltuk volna céljainkat, és a számos feltételből egy-kettő kedvezőtlen alakulása miatt most elmaradásról és az ezzel együtt járó kellemetlenségekről kellene beszélnünk. Különösen értékes az elért 4,4 százalékos növekedés azért is, mert nem egyszeri kiugró teljesítményről van szó. 1998-ban reális ennek meghaladása is, a későbbi években pedig az állandósítás a cél, ha a gazdaságpolitikában nem történik olyan intézkedés, amely ezt aláásná.
Az elért szint nemzetközi összehasonlításban is kimagasló. Az Európai Unió tizenöt tagországának GDP-je 1996-ban 1,7 százalékkal, 1997-ben 2,5 százalékkal nőtt. Különösen értékes az elért 4,4 százalékos növekedés azért is, mert nem veszélyeztette az egyensúlyi viszonyok korábbi években nehezen elért kielégítő arányait. Közel egy évtizede először a gazdaság gyorsuló növekedése, a lakosság reáljövedelmének emelkedése nem került ellentmondásba a külső egyensúlyi célokkal, illetve az infláció fokozatos, de értékelhető és érzékelhető tendenciaszerű csökkenésével. A külső egyensúlyt jellemző két fontos mutató, a kereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg is lényegesen alacsonyabb hiánnyal zárt 1996-hoz képest. A működőtőke beáramlásának összege több mint kétszerese a folyó fizetési mérleg hiányának, így ennek következtében számottevően tovább csökkent az ország bruttó és nettó adóssága, szemben a legújabb fejleményekkel.
Az egyensúlyi viszonyok javulása mellett a reáljövedelem 1997-ben közel 5 százalékkal emelkedett. A pozitív adatokkal és a pozitív tendenciákkal együtt is figyelmeztető, intő jel egyrészt, hogy a keresetek emelkedése a prognosztizáltnál lényegesen magasabb nominális keresetnövekedésnek és a tervezettnél ugyancsak valamivel magasabb inflációnak az eredményeként alakult ki, másrészt, hogy az infláció fokozatos és folyamatos leépülése 1997 decemberében megtört, ami a december/december és az év/év mutatók különbségének csökkenéséből, illetve megszűnéséből is megfogható.
1996-ban az ipari export 17,6 százalékkal növekedett, 1997-ben ez 34,5 százalékra nőtt, tehát maga a dinamika is megduplázódott. A belföldi értékesítés mindkét évben stagnált. Az ipar termelési értéke a kettő eredményeként 11,5 százalékkal nőtt. A növekedés jelentős nagyságrendje mellett tény, hogy egyrészt területi, ágazati szinten, másrészt piaci vonatkozásokban az erős differenciálódás jelei mutatkoznak. Területi vonatkozásban a Közép-Dunántúl dinamikus növekedése mellett Dél-Dunántúl teljesítményértéke éppen csak meghaladja a 100 százalékot, a dél-alföldi régió pedig kifejezetten csökkenő termelési produktummal zárta az 1997-es évet. A felfutás - a gazdaság nyugatról keletre, illetve északról délre való mozgása kapcsán - természetesen Kelet-Magyarországon és Dél-Magyarországon is egy-másfél évvel később fejti ki hatását. Ezzel együtt is 1998 első félévében - a KSH Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei adatai szerint - a termelésbővülés már közel azonos az országos átlagos növekedéssel, tehát ott is megindult a növekedés.
A termelés növekedése az ágazatok között még erősen differenciált, bár a bővülés kiterjedt. A gépipar évről évre való dinamikus növekedése mellett 1997-ben az erőteljes növekedést mutató ágazatok közé tartozott a fa-, a papír-, a nyomdaipar, a nem fém-, az ásványi termékeket előállító ipar, a kohászat, a fémfeldolgozás, valamint a villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás. Ugyanakkor más vetületben a pénzügyileg realizált társaságiadó-bevételek átlag feletti teljesülése azt mutatja, hogy kedvező helyzetben volt 1997-ben a dohányipar, a nyomdaipar, a kiadási tevékenység, a vegyipar, a gépipar, az energetikai ipar, a szállítás és a távközlés, az egészségügyi és a szociális szektor egyaránt.
Az export dinamikus növekedése mellett a piaci koncentrációt jelzi az is, hogy a kivitel 80 százalékát bonyolítjuk le ma már az OECD-országokkal, 70 százalékát az Európai Unióval, míg a CEFTA-val és a FÁK-országokkal 7-7 százalékot. Ez a 7 százalék a mai kialakult bizonytalan piaci körülmények között megnyugtató abban a vonatkozásban, hogy az ország exportteljesítményének elviselhető százaléka vált bizonytalanná. Ez a globális megközelítés azonban nem alkalmazható az élelmiszeripar, azon belül a konzervipar számára, mely ágazatok esetében a Független Államok Közösségének országai a meghatározó felvevő piacot jelentik.
A tulajdonosi szerkezetet vizsgálva az is megállapítható, hogy a 10 százalékot meghaladó külföldi tulajdonosi részesedésű vállalatok 1997-ben a kivitel 72 százalékát biztosították. A növekedés bázisának ágazati, területi bővítése tehát a továbbiakban is feladat. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a kisvállalkozások foglalkoztatottjainak a létszáma nőtt, ami előbb-utóbb a legális teljesítményük növekedésében is meg kell hogy mutatkozzon.
A kivitel növekedésének közel 30 százalékos volumentöbbletét az immár évek óta javuló versenyképesség tette lehetővé. A létszám szinten tartása mellett elért termelésnövekedés a termelékenység hasonló mértékű jelentős javulását okozta, és ez - összehasonlítva a bérek ráfordításigényességével - Csehországgal szemben 10 százalékkal, Lengyelország vonatkozásában 7,2 százalékkal javította a versenypozíciónkat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzetgazdaság beruházásainak volumene gyorsuló ütemben emelkedett, a fellendülés egyre szélesebb körű. A beruházások összehasonlítható áras teljesítményértéke 1997-ben 8 százalékkal nőtt. A növekedés többségét a gépek iránti kereslet biztosította, ami a jövő vonatkozásában a termelékenység további javulását jelzi előre. A beruházási teljesítményérték kétharmadát a vállalkozói kör befektetései jelentették, ami a produktív szféra további erősödését jelenti.
Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaság teljesítménynövekedésével összhangban, de attól lényegesen elmaradva a lakosság jövedelme, fogyasztása, megtakarításai a gazdasági programban kalkulált mértékekhez képest is jobban nőttek. A fogyasztás emelkedésének mértéke 1 százalékra becsülhető, ami - összehasonlítva a fogyasztáshoz kapcsolódó adóbevételek közel 8 százalékos túlteljesítésével - azt valószínűsíti, hogy egyszerre javult az adóapparátus behajtó tevékenysége, az adófizetési morál és valószínűleg a lakossági tényleges fogyasztás is a statisztikában számolt érték fölött teljesült.
A lakossági fogyasztás növekedése tendenciaszerű. A forgalom kimutatott volumene az első félévben még csökkent, a másodikban viszont már több mint 2 százalékkal nőtt az előző év hasonló időszakához képest. A bruttó átlagkeresetek 1997-ben 22,3 százalékos növekedése, az adóterhek 1,5 százalékos csökkenése mellett a nettó átlagkeresetek 24,1 százalékos növekedését biztosították, s ez az infláció tényleges értékével összevetve a reálbérek 5 százalékos növekedését eredményezte. Nem igaz tehát az, hogy a lakosság nem érzi, hogy javult a helyzete, javultak jövedelmi és életviszonyai.
Ez tette lehetővé, hogy - a nyugdíjemelések rendszerének megfelelően, a vonatkozó törvények betartásával - a nyugdíjak 1998-ban 24 százalékkal növekedjenek, 1999-ben pedig az idei első félévben érvényes tendencia folytatásával további 19,5-20 százalékkal nőjenek. Ez a két év a nyugdíjasok 3 milliós tábora számára a korábban elszenvedett hátrányt kiegyenlítő nyugdíjemelkedést biztosít. Ezzel - és csakis ezzel - lehet elérni, hogy a nyugdíjasok által 1995-96-ban elszenvedett hátrány 1998-ban és 1999-ben ellentételeződjön.
Tisztelt Ház! Az 1997. évi zárszámadás módot ad arra is, hogy legalább néhány tény erejéig kitérjünk az elmúlt négy év alapvető kérdéseire. A gazdaság mind a négy évben növekedett; az egyensúly visszaszerzése miatt fontos volt, hogy a belföldi felhasználás mind a négy évben a bruttó termék növekedési üteme alatt maradjon. Az export dinamikus növekedése mind a négy évben meghaladta a behozatal egyébként szintén növekvő alakulását. Az infláció évről évre 5 százalékkal csökkent, ma már nincs esedékes elhalasztott áremelési tartozásunk. A legfontosabb külső egyensúlyi mutató, a folyó fizetési mérleg 1994-ben 9,4 százalékos túlelosztást mutatott, és ez 1997-re 2,2 százalékra, mintegy negyedére csökkent.
(11.10)
Az államháztartás költekezési hajlandóságának visszaszorításával a központi költségvetési intézményekben dolgozók létszáma négy év alatt 15-20 százalékkal csökkent, kiadásaik a GDP növekedésétől jelentősen elmaradtak. Ennek következtében az államháztartás bruttó adóssága - a GDP arányában mérve - az 1994. évi 88 százalékról 64 százalékra mérséklődött.
1994-ben a magas nettó külföldi adósságállomány az alacsony kivitel miatt az export 154 százalékának felelt meg, míg 1997-ben az export növekedése és az adósság csökkenése következtében ez 36 százalék. Ez lefordítva azt jelenti, hogy ha 1994-ben le akartuk volna törleszteni, ki akartuk volna egyenlíteni a külső adósságainkat, az másfél évi exportteljesítménnyel lett volna egyenértékű, míg ez ma négy hónapra csökkent. Alighanem érzékelhető a kedvező változás.
A munkanélküliek aránya, száma - azonos tartalommal mérve - az 1993. évi 519 ezer főről, 11,3 százalékról az 1997. év végére 349 ezer főre, 8,1 százalékra csökkent. Úgy gondolom, hogy akinek sikerült kikerülnie a munkanélküli körből, szintén érzékeli saját körülményeiben a pozitív változást.
A termelékenység folyamatos növekedése - a versenyképesség javulása mellett - lehetővé tette, hogy 1997-ben, 1998-ban a reálbérek érzékelhető mértékben, 5-5 százalékkal nőjenek.
A nyugdíjak növekedése egy év késéssel valósul meg, de a törvény által garantálva 1997-ben már megőrizte a reálértékét, 1998-ban jelentős értéknövekedésről tudunk számot adni; 1999-re is, ha az Orbán kormány nem változtatja meg a nyugdíjemelés rendjét, a nyugdíjasok hátrányának további lemorzsolódása várható az aktívakhoz képest.
Az 1994-től 1997-ig megtett utat mi sem jelzi hívebben, mint az, hogy míg 1993-94-ben az ország külső nettó adóssága még évi 3 milliárd dollárral növekedett, addig 1996-97-ben ugyanez évi 3 milliárd dollárral csökkent úgy, hogy az utolsó évben már a reálkeresetek érzékelhető növekedését is sikerült elérni. Ha valamivel, ezzel segítünk a jövendő generációnak, ezzel segítünk fiainknak, unokáinknak: ha kevesebb tartozást kell nekik átvállalniuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaság pezsgése, a terhek csökkenése lehetővé tette a jövedelemcentralizáció további mérséklését is. Az 1997. évi 45,8 százalékos jövedelemelvonási mérték megfelel az Európai Unió átlagának, az előirányzatot 2 százalékkal haladja meg. Nem újabb adóbevétel és még csak nem is az összetétel-eltolódás eredményezte ezt a plusz 2 százalékot, hanem az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal aktivizálódása, az, hogy az előző évekhez képest az APEH behajtási, beszedési, ellenőrzési tevékenysége eredményeképpen 105,5 milliárd forint nem számított bevétel realizálódott.
Javult a vámbeszedési tevékenység is, a kintlévőség mintegy 9 milliárd forinttal csökkent. Igaz, hogy az előirányzat 15 milliárd forintos többletbevételt célzott meg, de valószínűsíthető, hogy a vámszervezet számítástechnikai rendszerének átalakítása a későbbi években fejti ki pozitív hatását.
Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzatok 1997. évi összesített mérlege kedvező jeleket mutat. Eszköz oldalon a befektetések kis mértékű csökkenése, a rövid lejáratú követelések jelentős növekedése, a likvid értékpapír-állomány megduplázódása, a pénzeszközök 36 százalékos növekedése 829 milliárd forintos nagyságrendet tett ki, és ez tízszeresével ellensúlyozza a kötelezettségek 87 milliárd forintos összegét. Az összevont adat azonban erőteljes területi differenciálódást tartalmaz. Külön tanulmányt igényelne, ha a helyi önkormányzatok 1997. évi mérlegét földrajzi régiónként, településnagyságonként is meg tudnánk ismerni, fel tudnánk dolgozni. Biztos, hogy az összességében véve sikeres '97. évi gazdálkodás nagyon súlyos települési szociális problémákat is elrejt azokban az önkormányzatokban, ahol a munkanélküliség még ma is magas, ahová a külföldi befektetések igazából még nem értek el, amely önkormányzatok a privatizációs bevételekből nem részesedtek, amely önkormányzatoknak nincs módjuk iparűzési adó kivetésével anyagi problémájukat a többi önkormányzat területén lakókra áthárítani.
A személyes tapasztalatokból megállapítható az is, hogy a személyi jövedelemadó differenciált visszahagyása rendszerén keresztül, valamint a szociális ellátórendszer keretfelosztása alkalmával a területi különbségek csak mérséklődtek. A következő évek feladata, amennyiben a kormány erre fogékony lesz, a valódi vidékfejlesztés, a hátrányos helyzetű települések és régiók megsegítése. Ebben minden, a társadalmi szolidaritás iránt érzékeny politikai erő együtt, egymást segítve kell hogy fellépjen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében megállapítható, hogy 1997 már nem a válságkezelés, hanem a megalapozott növekedés éve volt. Van azonban féltenivalónk, mert az egyensúlyi viszonyok törékenyek, a növekedés bázisa még nem elég széles, a társadalmi igények és a politikai ígérgetések a lehetőségeket meghaladják. Az út, a növekedés útja helyes, de nem szabad lehetőségeinket túlértékelni, mozgásterünket korlátlannak tekinteni.
A szocialista frakció a zárszámadás elfogadását a szükséges módosításokkal támogatja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
