TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoport nevében: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy azt az előttem szólók már elmondták, a Ház asztalán fekvő törvénycsomag - az 1997. évi költségvetés zárszámadása és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés - rendkívül kényes helyzet elé állította a kormányzó frakciókat, a Fidesz-Magyar Polgári Pártot. Az államháztartási törvény előírásai nem kezelik, nem kezelhetik a mindenkori politikai felállást. Ezért fordulhat elő a jelenlegi helyzet. Az 1997. évi költségvetés tervezése, végrehajtása és beszámolási felelőssége is az előző kormányt terheli. A fejezeti szintű elszámolásokat még a távozó kormány miniszterei jegyezték. A törvényjavaslaton csak azért szerepel Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr neve, mert az államháztartási törvény 56. §-a értelmében a zárszámadás beterjesztésének határideje a lejárt költségvetési évet követő nyolcadik hónap.
Az új polgári kormány közvetítő szerepet vállal a múlt és a jövő költségvetése között. Olyan helyzet ez, amikor a váltófutásban egy olyan futó kerül a csapatba, akit a régiek nem szeretnek, de a váltóbotot mégis neki kell átadni.
Ami az előterjesztés tartalmát illeti, fontos tanulságokkal szolgál az Állami Számvevőszék nagyon alapos, szakmailag is rendkívül igényes jelentése. Mindenekelőtt szeretném megköszönni - talán mondhatom, az egész parlament nevében - a Számvevőszék jelen lévő képviselőjének és munkatársainak, és természetesen a Pénzügyminisztérium apparátusának a törvényjavaslat előkészítésében végzett munkájukat.
A kérdés tartalmi részét több szempontból szükséges megközelíteni. Hogyan alakultak a nemzetgazdasági folyamatok az elmúlt években? Milyen pénzügyi-költségvetési politikát folytatott az MSZP-SZDSZ-kormány, és az milyen hatásokat eredményezett? Megfelel-e a törvényességi kritériumoknak az 1997. évi költségvetés megvalósulása és a zárszámadási beszámoló? Milyen következtetés, tanulság vonható le az új kormány számára?
"A gazdaságban dinamikus, de harmonikus növekedési folyamat bontakozott ki" - kezdődik a törvény általános indoklása. Ezt a reálisan optimista megállapítást elfogadjuk. Valóban nőtt a GDP mintegy 4-4,5 százalékkal, nőtt az export és a beruházások volumene is. Csökkent a munkanélküliség mértéke, és a tervezetten belül maradt az infláció a 18,3 százalékos mértékkel. De erről, gondolom, a volt kormánypárti képviselőtársaim még szólnak.
A kérdés: mit érezhettek ebből a magyar családok, a munkanélküliek, a beteg emberek, a diákok, a nyugdíjasok, a kis- és közepes vállalkozások, s az önkormányzatok? Erre a kérdésre a polgárok már válaszoltak. Évente egy kisváros lakosságával csökken a népesség. A gyermekvállalás nagyrészt a lakáspolitika, a gyermek pedig a szociálpolitika eszközévé vált. A legtöbb szülőt a napról napra való megélhetés gondjai nyomasztják: hogyan fizetem ki az áram-, víz- és a gázszámlát, tudom-e tartozásaimat törleszteni, lesz-e elég pénz a tankönyvekre, felszerelésekre, iskolatáskára?
1997-ben a regisztrált munkanélküliek száma százalékban kifejezve valóban csökkent. De a foglalkoztatottak összlétszáma továbbra sem emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a megszűnt és a létesült munkahelyek száma közel azonos. Az egészségügy helyzetét csak az ismerheti, aki benne él, aki gyógyít, s akit gyógyítanak. A kórházakat fenyegető csőd, alulfizetett, de elhivatott dolgozók, kiszolgáltatott, de reményüket nem vesztett betegek jellemzik a mai egészségügyet.
Az elmúlt évben az oktatásban sem sikerült előrelépni. A pedagógusok bérének lemaradása a versenyszférához képest tovább fokozódott. Az alsó- és középfokú oktatási intézmények állaga, felszereltsége a helyi önkormányzatok gazdasági lehetőségeinek függvénye, ami azt jelenti, hogy a karbantartási munkákra sem jutott elegendő fedezet. A pályázati lehetőségekkel ingerelt iskolák többsége hoppon maradt. Vannak olyan kistelepülések, ahol már az Internettel ismerkedhetnek az általános iskolás diákok, és olyanok is, ahol még csak Commodore-gépek vannak. A szerencsésebbek hozzájutottak egy-két darab használt személyi számítógéphez, és ezeken sajátíthatják el az informatika alapjait.
(10.50)
Ez az elosztási rendszer nem teremtett egyenlő feltételeket az oktatásban. A kisnyugdíjasok még nem felejtették el a félszázalékos, ahogy ők mondják, a 100 forintos nyugdíjemelést. Vajon hol volt akkor a kormánypárti képviselők nyugdíjból élők iránt érzett felelőssége? A nyugdíjasok már régóta tudják, mit jelent a százalékban kifejezett nyugdíjemelés és az ezzel együtt járó, a százalékban már ki sem fejezhető élelmiszer-, energia- és gyógyszeráremelés. Sajnos, az idős emberek is rosszabb életkörülményeket tapasztalhattak az elmúlt években.
A kis- és középvállalkozások fejlődésének fontosságát hangsúlyozza a törvénytervezet indoklása. Ezen vállalkozói réteg szerepvállalását nem ismerte fel a múlt kormányzása. Ugyanakkor az igazán ösztönző szabályozók és hozzáférhető támogatások ellenére a tíz főnél kevesebb létszámmal működő vállalkozásoknál nőtt a foglalkoztatás. A kiskereskedők helyzete aggasztó. Hiszen jó részük képtelen a multinacionális nagykereskedelmi cégekkel versenyezni. Emiatt az elmúlt évben forgalmuk 1 százalékkal kevesebb az 1996. évinél. Visszatérve az eredeti kérdéshez: mit éreztek a kedvező makroszintű gazdasági folyamatokból a mikrovállalkozások? Azt kell mondanom, semmit. Ők nem exportra termelnek, nem figyelik a statisztikai jelentéseket, csak tisztességesen szeretnének élni, megélni.
Néhány gondolatot az önkormányzatok gazdálkodásáról. Az önkormányzatok feladata a polgárok életkörülményeinek javítása, komfortérzetük növelése. Az önkormányzatok választóik szolgálatában kell hogy végezzék munkájukat, konkrét, kötelezően ellátandó feladataikat az állam határozza meg. Az ehhez szükséges források nagy részét központilag szabályozott bevételek alkotják; 1997-ben előirányzati szinten 64,7 százalékát, a teljesítési adatok alapján már csak 55,3 százalékát jelentette ez a forrás. Az előterjesztés határozottan kijelenti, hogy a helyi önkormányzatok az előző évekhez hasonlóan továbbra is működőképesek maradtak. Ezután - mintegy dicséretképpen - megfogalmazza, hogy minden képviselő-testülettől nehéz, komoly és felelősségteljes döntések meghozatalát követelte a működőképesség.
Arról azonban nem szól az indoklás, hogy ez mibe került az önkormányzatoknak; hogy felélték a mobilizálható vagyonuk jelentős részét, eladták részvényeiket, nap mint nap konfliktusra vannak kényszerítve a közalkalmazottakkal és a köztisztviselőkkel. Lehetetlen ilyen helyzetben közmegelégedésre irányítani a falvakat, a városokat. A forráshiányos önkormányzatok száma 1997-ben közel ezer volt. Számuk az eddigi finanszírozási rend következményeként 1998-ban várhatóan nőni fog. A megsegítésükre felhasznált költségvetési összeg 6,8 milliárd forint, ami az önkormányzati költségvetés 0,7 százalékát jelentette.
Ezekkel a számokkal nem azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a leköszönt szocialista-liberális kormányzat hogyan kezelte az önkormányzatokat, de azt mindenképpen, hogy a jelenlegi önkormányzati finanszírozási rendszer jelentős változtatásra szorul. De úgy is fogalmazhatnék, hogy egy jelenlegi miniszter gondolatát idézzem - remélem, elnézi ezt nekem -: "Ketyeg az önkormányzati pénzügyi bomba."
Ez a néhány példa érzékelteti, hogy milyen következményei lehetnek egy olyan újraelosztási politikának, amit Bokros-csomaggal indítanak, több tíz milliárdba kerülő bankkonszolidációval, felelőtlen privatizációval folytatnak, és sikerpropagandával fejeznek be.
Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék jelentéséből szeretnék rávilágítani néhány, a kormányt terhelő hiányosságra, mulasztásra. A költségvetés végrehajtásának szabályozása laza. Indokolatlanul nagy mozgásteret ad a végrehajtóknak. Az intézmények előirányzat-módosításai 100 milliárd forintot tettek ki, amit gyakorlatilag kivontak a parlament döntési hatásköréből. A módosításokra elsősorban a bevételek alultervezése miatt került sor. Ennek következménye a kiadási előirányzatok növelése, amit az adott intézmény által meghatározott többletfeladatok ellátása eredményez. Az évek óta kialakult gyakorlat azt jelenti, hogy a bevételek alultervezésével túlságosan szabad mozgásteret kaptak az intézmények. Az elvárható cél, hogy a gazdálkodók feszes bevételi tervet készítsenek, nem érvényesül. A nagyságrend - 100 milliárd forint - megköveteli, hogy a törvényt szigorítani kell.
A törvényjavaslat általános indoklása részleteiben nem mutatja be a központi költségvetés 78,8 milliárd forint összegű előirányzat-maradványának tartalmát. Ez azért helytelen, mert nem érzékelhető, hogy maradványt milyen kötelezettségek terhelik, mennyi az az összeg, ami az előző év feladatvállalását terheli, és mennyi az, ami a következő év finanszírozását segítheti. Még egyszer hangsúlyozom: 78,8 milliárd forintról van szó!
Nem teljesítette a Horn-kormány az államháztartási törvény 124. § 2. pontjában előírt kötelezettségét, ami ugyanazon törvény 116. §-ában felsorolt mérlegek tartalmának részletes szabályozását írja elő. Elmulasztotta az előző kormány az államháztartási törvény 112. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat teljesíteni, ami szerint tájékoztatni kell az Országgyűlést a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítási és az elkülönített állami pénzalapok adósságáról. Nem tudni, hogy ezek a hiányosságok hanyagságból vagy tudatosságból erednek. Nem szeretném felsorolni az állami számvevőszéki jelentés részletesen és alaposan megfogalmazott javaslatait, hiszen a 49 pont önmagáért beszél.
A probléma nem csupán az, hogy az MSZP-SZDSZ vezette kormány törvénysértések sokaságát követte el - bár ez sem kis vétek -, hanem az, hogy így a zárszámadás, a gazdálkodás áttekinthetetlen, átláthatatlan, és a gazdálkodó, a kormány felelőssége eltűnik. Az önmaga szerint történelmi értékű Horn-kormány politikai értelemben vett felelősségrevonása már megtörtént. Az, hogy most ellenzéki pozícióból kell véleményt alkotniuk, nem az 1997. évi zárszámadási kötelezettségük következménye, de a rossz költségvetés következménye helyességét mindenképpen alátámasztja.
A sokat emlegetett Postabank esete juttatta eszembe a következő hasonlatot: A magyar állam költségvetése legyen egy olyan gazdasági társaság, amelynek alapítói, tagjai a magyar családok, ügyvezetése a kormány, felügyelőbizottsága az Országgyűlés, könyvvizsgálója az Állami Számvevőszék. Távirati stílusban így foglalhatnám össze a kialakult helyzetet: az 1998. május 24-i közgyűlés menesztette az ügyvezetést, leváltotta a felügyelőbizottságot, elfogadta a könyvvizsgáló jelentését. Az új menedzsment 1998. július 8-án átvette a társaság irányítását.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypártok, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója tanulni fog a múltból. A hibákat nem takargatni kell, hanem feltárni, azokkal szembenézni és kiküszöbölni. A múltat végképp eltörölni a zárszámadási törvény elfogadásával sem lehet (Derültség az MSZP padsoraiban.), de egy ígéretesebb jövő előtt kaput nyitni célunk és kötelességünk. Csupán ezért fogjuk megszavazni a törvényjavaslatot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
