DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő módosító törvényjavaslat az áru- és a pénzforgalmi viszonyok fejlesztését szolgálja, tehát azon céloknak alárendelt, amelyek az 1996. évi XLVIII. törvényben megfogalmazódtak. A módosító törvényjavaslat egyúttal technikai rendezést is eszközöl, hiszen az 1988. évi VI. törvény 1988. június 16-ától hatályon kívül helyeződött; a módosító törvényjavaslat az 1997. évi CXXXII. törvényre hivatkozik, illetve az 1997. január 1-jétől az Állami Bankfelügyelet helyett működő Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletre hivatkozik.
Természetesen a technikai jellegű módosításon túl a módosító törvényjavaslattal kapcsolatban szakmai gazdasági és pénzügyi szempontok is felmerülnek. Több képviselőtársam említette, hogy a közraktár, illetve a közraktár fióktelepe vonatkozásában 500 millió forint helyett az egymilliárd forintos tőkefeltöltés, induló tőkemennyiség volna indokolt. Magam is úgy látom, hogy az 500 millió forintos induló tőkefeltöltés, ismerve a közraktározási tevékenység későbbi körét, feszültségeket okozhat majd a működésben.
Úgy érezzük, hogy a mai felgyorsult inflációs körülmények között ez egy alacsony tőkekövetelménynek minősül, ugyanakkor ebből az 500 millió forintból a fióktelepek esetében is 250 millió forint a készpénz és 250 millió forint az úgynevezett apport. Az apport vonatkozásában a módosító törvényjavaslat 2. §-ának (5) bekezdése - idézem - független belföldi szakértőt jelöl meg annak vonatkozásában, hogy a nem pénzbeli hozzájárulás értékét megállapítsa.
Én azt javasolnám, hogy itt egy konkrétabb megfogalmazás kerüljön be a törvény szövegébe, Fenyvessy képviselőtársammal ez irányban módosító javaslatot fogunk előterjeszteni. Itt mi úgy látnánk, hogy bejegyzett könyvvizsgáló minősítse a nem pénzbeli hozzájárulás értékét.
A továbbiakban a kártérítésre és a bírságokra vonatkozó jogsértés megállapítása esetén követendő eljárások kapcsán tennék észrevételt.
A módosító törvényjavaslat 11. §-a úgy fogalmaz, hogy ha a felügyeleti vizsgálat eredményeként jogsértést állapítanak meg, annak súlyától függően a felügyelet a közraktárt 50 ezer forinttól 10 millió forintig terjedő bírsággal sújthatja. Talán szerencsésebb volna egy olyan jellegű megfogalmazás, miszerint a közraktárt a jogsértés esetén a jogsértés súlyának megfelelő bírsággal, indokolt esetben kártérítéssel is sújthatja az okozott kár mértékének megfelelően a felügyelet. Tulajdonképpen amennyiben a módosító javaslatban szereplő szöveg kerülne elfogadásra, úgy előállhatna az a nemkívánatos hatás, hogy a kárt okozót abban tennénk érdekeltté, hogy az elkövetett szabálysértés, károkozás a 10 millió forintot meghaladja. Ennek elkerülését célszerű törvényalkotói szempontból újfent végiggondolni.
Úgy érezzük, hogy a közraktározási tevékenységet végzők körének kibővítése főleg a mezőgazdaságban a problémákat nem oldja meg, nem oldja fel teljes mértékben. Közraktározási tevékenységet az ÁTI Közraktározási Rt., a Concordia Rt.,illetve a Hungária Rt. közraktárak végeztek ez idáig az országban. Ezek, mint mindannyian ismerjük, alultőkésített gazdasági társaságok, és némelyiken a reorganizációs eljárások is alig-alig segítettek. Így új tőke gazdaságba történő bepumpálása a fióktelepek térnyerésével mindenképpen célszerű lenne, ugyanakkor indokolt a banki hátteret is a közraktárak tevékenységéhez illeszteni. Tehát itt a módosító törvényjavaslat elfogadásán túl a szaktárca részéről szükséges azoknak a további feladatoknak a feltérképezése, szakmai minősítése, amelyek a területen jelentkező további problémákra irányulnak.
Ki kell dolgozni az állami költségvetés kapcsolódási pontjait is a közraktárakkal. Ennek megemlítése kapcsán hadd utaljak konkrét, a magyar gazdaságtörténetben tapasztalható jelenségekre. A második világháború előtt Magyarországon a közraktárak tevékenysége, illetve a jelzálog-hitelintézetek működése eléggé elterjedt volt, ezek szigorú összefüggést mutattak. A földjelzálogon kívül egy másik kifejezetten mezőgazdasági hitelintézmény volt az 1930-ban bevezetett gabonajelzálog. Ezt részben a jelentős magyar gabonakivitelhez kapcsolódva a rövid lejáratú hitelfelvétel biztosítására, illetve a raktározással foglalkozó vállalatok tárolóiban elhelyezett meghatározott mennyiségű termény finanszírozására nyújtották. Ugyanazokat a pénzintézeteket jogosították fel erre, amelyek a jelzálog-adóslevél kibocsátásával is foglalkoztak, de néhány gabonakereskedő vállalatnak is joga volt a tevékenységre.
(17.40)
Ez a jogintézmény egyébként szinte valamennyi nyugat-európai országban megtalálható napjainkban is, az USA-ban pedig középlejáratú kölcsönként központilag támogatott készletszabályozó, konjunktúrabefolyásoló eszközként működik. Tehát azt kell mondjam, hogy a közraktár már 1996-tól is fontos konjunktúraszabályozó eszközként lépett be a magyar gyakorlatba, illetve a közraktári tevékenységet végzők körének kibővítésével a készletszabályozásra, konjunktúraszabályozásra újabb feladatok hárulnak. Tehát az állami pénzügypolitika és a közraktárak akár belföldi, akár külföldi pénzügyi jogszabályi hídjainak kialakítása fontos feladat a módosító törvényjavaslat elfogadásán túl, amely módosító törvényjavaslatot mi természetesen támogatunk.
Lényeges az - tekintve, hogy a közraktárak elsődlegesen mezőgazdasági tevékenységhez kötődnek -, hogy a világon a nemzeti agrárpolitikáknak egymásra ható rendszere alakult ki. Ily módon nemzetközi tendenciák határozzák meg agrárpolitikánkat is, tehát hazánk gazdasága, de kiváltképp mezőgazdasága jellemzően nyitott, külpiac-orientált. A külső inputok megszerzésének és megszervezésének meghatározó szerepe, illetve a mezőgazdasági terményeink külső piacokon való biztonságos elhelyezése, addig átmeneti tárolása, illetve közraktározása a mezőgazdasági termelés recirkulációs szempontjából elengedhetetlen.
A fejlett piacgazdaságok gyakorlatában is vannak olyan készletszabályozási elemek, illetve az állami pénzügypolitika és a készletszabályozás közötti hidak, amelyek megszívlelendőek lennének a módosító törvényjavaslat elfogadásán túl, ezek szintén a szaktárca feladataként kell hogy jelentkezzenek a továbbiakban.
Itt szeretnék utalni a kanadai gabonaforgalmazásra, illetve annak készletszabályozási rendszerére, ahol a forgalmazás zöme az állami búzahivatalon keresztül történik. A magánvállalatok csak mint alvállalkozók kapcsolódhatnak be a belföldi és külföldi kereskedelembe. A termelők számára az első kifizetéskor folyósított ár gyakorlatilag egy garantált minimumárat jelent. Ezt még a tavaszi vetés előtt az egész idényre vonatkozóan határozzák meg, a kormány szavatolja, a folyósításra pedig a gabona beszállításakor kerül sor. Tehát itt van az a készletszabályozó szerep, amit majd Magyarországon is be kell töltsenek a közraktárak, illetve a külföldi közraktárak honi fióktelepei.
A beraktározott búza egy részére azonban Kanadában előleget lehet felvenni, tehát, amelynek kamatait az állam vállalja magára. A búzahivatal a gazdasági év végén a nála képződő nyereség egy részét kiutalja a termelőknek a beszállítás megoszlásának arányában. Az országon belüli szállítási költségek mérséklésére támogatást nyújtanak a fuvardíjak alacsonyan tartásához is. A készletek levezetésére a búzahivatal is szervez külföldi segélyakciókat a hitel fejében, illetve értékesít.
Összességében az állam sem mint gazdaságszervező, sem mint finanszírozó nem vonulhat ki a közraktározásból. A külföldi fióktelepek, közraktárak tevékenységének engedélyezése nem oldja meg a mezőgazdaság értékesítési feszültségeit, de némiképp körültekintő alkalmazással oldhatja a mezőgazdasági termékpiacon kialakult feszültségeket.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP és a kormánypártok padsoraiban.)
