DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát nem voltak igazán meggyőzőek azok az érvek, amelyekkel a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim - hellyel-közzel sörkerti bölcselkedésekkel - megpróbálták felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy miért elhamarkodott és miért megalapozatlan ez a javaslat.
Frajna Imre képviselőtársam azt mondja, hogy ez a probléma bonyolult. Így van, nagyon bonyolult. Ezt öt percben nem is lehet részleteiben indokolni. Azért volna szükség arra, hogy az országgyűlési határozati javaslat tárgyalása során a Ház kimerítő véleménycserét folytasson arról, hogy miért is szükséges itt egy korrekció úgy, ahogy ezt a Ház megtette 1992-ben.
Hogy az előterjesztés elhamarkodott... Elmondtuk - csak ismétlem -, hogy most van arra lehetőség, és nem az elmúlt négy évben volt lehetőség... (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Kérem, tessenek emlékezni arra, hogy 1994-ben és 1995-ben az ország milyen helyzettel nézett szembe! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van!) Nyilván nem tudtunk korrekciós nyugdíjemelési javaslatot tenni, amikor az ország az eladósodás szélére került, amikor az államháztartás hiánya 8-9 százalék között volt, és még sorolhatnám. (Sasvári Szilárd: Mi van a tb-vagyonnal?!) Nem ez volt rá a megfelelő idő!
Úgy gondolom, most van a megfelelő idő arra, hogy mérlegeljük: mit szánunk ennek a csoportnak a gazdasági többletteljesítményből. Úgy gondolom, hogy ez prioritásképzés, szándék és tisztesség kérdése.
S úgy gondolom, Csurka István képviselőtársam javaslata önmagát minősíti. (Csurka István: Meg benneteket!) Engedje meg a tisztelt Ház, hogy orvosi képzettségemmel most ne éljek vissza, és ne tegyek ellenjavaslatot! (Derültség.) Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
