DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Annyira érdekes és annyira felháborító az előzménye ennek a jogszabálynak - és rá fog világítani, hogy igenis volt itt feudalizmus -, hogy ezért kértem szót.
Tehát az 1993. évi LXXXIII. törvénynek a jogszabályi előzménye a 32/1969. kormányrendelet volt, amelynek a végrehajtása tárgyában megjelent a 16/1969. ÉVM-rendelet. Ez a kormányrendelet családi házak és maximum 10 lakásos ház elidegenítésére adott lehetőséget, azt a címet viselte egyébként, hogy "Az állami tulajdonban álló lakások és nem lakások elidegenítésének jogszabálya". E jogszabály szerint az illető tanács végrehajtó bizottsága jelölte ki az elidegenítésre kerülő ingatlanokat, és amennyiben ez a döntés megtörtént, akkor az ingatlan kezelőszerve köteles volt elsősorban az ingatlan bérlőjével az eladásra szerződést kötni. Ez a jogszabály egy rendkívül szűk, kivételezett kört érintett. Nem lehet azt mondani, hogy ez a LXIX. törvény a tömegek jogszabálya lett volna.
Gondoljuk el, egy évvel vagyunk az új gazdasági mechanizmus után, és a rendszernek azok a kedvezményezettjei, akik számtalan előjoggal rendelkeztek, például budai villákban laktak, vári palotákban laktak, úgy gondolták, hogy jó lenne tartósítani ezt az állapotot, és ezt célozta ez az 1969. kormányrendelet, és ez alapján vásárolták meg a bent lakók fillérekért, részletre a budai és vidéki városok villanegyedeiben lévő szép házakat, olyan házakat, ahonnan a korábbi tulajdonosokat kitelepítették és kiállamosították. Ezek aztán szépen átmentek e kedvezményezett kör tulajdonába. De lassan elfogytak a villák is, és többen voltak a kedvezményezettek, akik előjogokkal bírtak. Akkor módosították a jogszabályt, és azt mondták, hogy nem lehet megvásárolni azt az ingatlant, amelyet állami vállalat szolgálati lakás címén épített, tehát nem lehet megvásárolni 5 évig, amiből egyenesen következett az, hogy 5 év után már meg lehet vásárolni. Nosza, az üzemi négyszög - az idősebbek biztos emlékeznek arra, hogy mit fedez és kikről beszélek - elkezdett szép helyeken szolgálati lakásokat építeni, majd átadták az ingatlankezelő vállalatnak, és 5 év múlva szépen megvásárolták a Várban és egyéb jó helyeken lévő volt szolgálati lakásokat.
Aztán teltek-múltak az évek, lassan tönkrement az ország lakásvagyona. 1987-ben rádöbbentek arra, hogy már annyira rossz állapotban van az ország lakásvagyona, hogy jó lenne megszabadulni tőle, és akkor előhúzták ezt a régi jogszabályt a fiókból, leporolták, módosították, és azt mondták, hogy most már aztán alanyi jogon fog járni a lakásvásárlás. Akkor indult meg a tömeges lakásvásárlás; pláne, hogy még azzal is ijesztgették a bent lakókat, hogy amennyiben nem vásárolják meg, itt olyan hihetetlen bérek lesznek, hogy képtelenek lesznek ezt kifizetni - és így rákényszerült a szegény tömeg, hogy megvásárolja a romhalmazokat. Közben aztán jött a rendszerváltás, az állami lakások kezelői joga, tulajdonjoga átment az önkormányzatok tulajdonába - és ebben a nagy zűrzavarban ki törődött volna a szegény házmesterekkel!
Az teljesen valós az előterjesztésben, hogy ilyen gyakorlat alakult ki, egy rossz gyakorlat alakult ki. A jogszabály nem feltétlenül tette volna ezt szükségszerűvé, ugyanis annak idején, amikor idegenítésre kijelölték ezeket az ingatlanokat, fel kellett volna szabadítani a házmesterlakások szolgálati jellegét, el kellett volna helyezni a házmestert, és úgy kellett volna eladni ezeket az ingatlanokat. Valóban, ez elmaradt, már utána vagyunk a dolgoknak, az előterjesztésben foglaltak valós, megoldandó problémát jeleznek, amelynek a határideje már letelt, és csak és kizárólag ezt a határidőt hosszabbítja meg - vagy kívánja meghosszabbítani - az előterjesztés, amelyet a Független Kisgazdapárt támogat, mert enélkül elképzelhetetlennek tartja a probléma megoldását.
Köszönöm. (Taps a MIÉP és az MDF soraiban.)
