KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jelentős dilemmában vannak a szocialista képviselők ezen napirend tárgyalásánál, hiszen nem tudjuk, hogy melyik vitaszakasznál tudjuk jól elmondani azon véleményünket, hogy a munka törvénykönyve ezen módosításának igazából nincs olyan pontja, amivel jó szívvel egyet tudnánk érteni. Ezért ellenezzük - kivéve az Alkotmánybíróság által érintett részt - mindazokat a módosításokat, amelyek így - most egyenként is és szakaszolva is - napirendre kerülnek.
Ellenezzük, nem értünk vele egyet, szakmailag hibásnak tartjuk. Úgy ítéljük meg, hogy a munka törvénykönyve ezen módosítása nem a szociális Európába vezet, amiről vitanapot tartottunk a parlamentben, és ahol világossá vált, hogy az az út, amelyik is Európába vezet, a szociális Európa útja, az a társadalmi párbeszéden keresztül vezet oda. A munka világában az egyensúlyon keresztül, a munkaadók és a munkavállalók együttműködésén keresztül vezet; a munka törvénykönyve szabályozása kapcsán pedig olyan irányú módosításoknál, ahol a munkavállalókat hozzásegítik, hogy egyensúly alakuljon ki a munka világa fontos pozícióiban munkaadók, munkavállalók között. Nos, ez a módosítás minden tételében - amelyik is az Alkotmánybíróság általi kötelezettségen túli - ellentétes irányú ezzel, ezért nem Európába visz.
Volna mégis indoka - mint ahogy az általános vitában is kifejtettük - egy szükségmegoldásnak, ha Magyarország szükséghelyzetben volna. Szükséghelyzetben gazdaságilag, szükséghelyzetben valamilyen speciális indokok kapcsán, ha vészhelyzet állna elő - akkor elképzelhetőnek tartanánk olyan törvényi felhatalmazásokat és szabályokat, amelyek is nem az érintett partnerek együttműködésére bízzák a munka világa stabilitását, egyensúlyát, hanem kiveszi, koncentrálja, centralizálja ezeket, és úgymond, a hatékonyságot, a pillanatnyi gazdasági teljesítőképességet és a központi vezérlést mindehhez képest prioritáshoz juttatva próbálja meg átszervezni a kérdéseket. Nincs ilyen helyzet, kérem szépen, Magyarországon! S reméljük, hogy a munka törvénykönyve mai módosítása - a párbeszéd, amely elmaradt erről - sem vezet ilyen szituációhoz a szociális partnerek között.
A vita általános szakaszában is elmondtuk a kifogásainkat azzal kapcsolatban, hogy nem születhet stabil szabályozás, stabil változtatása a munka törvénykönyvének két feltétel hiányában:
Az első feltétel, hogy a munka törvénykönyvének, a munka világának koncepcionális áttekintése történjen meg, mert ténykérdés: a rendszerváltás óta, illetve '92 óta, amikor a törvény megszületett, nagyon sok minden történt a tulajdonviszonyokban, a munka világa pozícióiban, ami miatt koncepcionálisan indokolt áttekinteni a munka világa szabályozását.
A másik ok, ami miatt így nem lehet most munkatörvénykönyvet módosítani, az az, hogy a munka világában az egyensúlyokhoz és az együttműködéshez, a stabilitáshoz az járul csak hozzá, ha a szabályok, a keretek módosítása maga is párbeszédben, tehát stabil, kiszámítható körülmények között történik.
Ami az első kérdést illeti, az alól igazából szakmai logikán át nézve még felmentést is adnék a kormánynak, hiszen ennyi idő alatt koncepcionális változást a munka törvénykönyvében - no pláne olyan mélységig, amilyet a helyzet változása megkíván - nem lehet végezni, ehhez többéves munkára van szükség. Ebből tehát nem az következik, hogy most egy módosítás a koncepcionális váltás igényével fölléphetne, talán inkább az, hogy most még nincs szükség módosításra - nem időszerű. Szakmai munka következtében, a következő egy-két év során lehet egy közös vita végeredménye ez.
A másik alól ugyanakkor nincs felmentés. Azért nincs felmentés, mert a munka törvénykönyve ilyen értelemben üzenet a szociális partnereknek: üzenet arról, hogy a párbeszéd intézményeit a kormány komolyan veszi-e vagy nem. Általában nem lehet párbeszédpárti a kormány, csak konkrétan akkor, amikor a munka világát érintő kérdések eldőlnek így vagy úgy. Ha például a munka törvénykönyve, amely alapvetően érinti a munka világát, párbeszéd nélkül, kvázi alku nélkül és diktátum formájában alakul ki új változatában, akkor nincs párbeszéd. És sajnos ki kell mondanunk, hogy az a kísérlet, amelyik tavasszal még az általános vita időszakában is kecsegtetett némi sikerrel vagy siker esélyével, hogy a szociális partnerekkel való párbeszédben alakítja át akár egy, az érdekegyeztetésről, a bérekről, a munka törvénykönyvéről szóló csomag keretében a kormány a munka törvénykönyvét, sajnos nem vezetett eredményre, és ennek a retorzióját ma sajnos a munkavállalók szenvedik el, és azt gondolom, hogy ez rossz politikai döntése a kormánynak.
Ezért most is jelezhetem - mint ahogy az általános vitában a Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében bejelentettem -, hogy bár elvi álláspontunk az, hogy minden kormánynak a feladata, hogy ne újrakezdje a törvényi szabályozásokat, hanem támaszkodjék az elődei munkájára, s ezzel elvileg - mi ezen a pozíción vagyunk - egyetértek én is; mégis ezen pontnál, a munka törvénykönyve előttünk lévő módosításai kapcsán azt kell hogy bejelentsem, hogy ennek, ha odajutunk és többségre kerülünk és erre kapunk megbízást, az újratárgyalását kezdeményezzük, és a munka törvénykönyvének egy olyan módosítását fogjuk elvégezni, amelyekkel a szociális partnerek is egyetértenek, amely bírja az ő támogatásukat, amelyik legalábbis végigment az érdekegyeztetés folyamatán.
A 37. §-ban lévő kiegészítés a 48. pontban éppen egy intézmény, a kötelező egyeztetés intézményének fenntartása mellett érvel. Érvel azért, mert úgy gondolja - és ezt példának szánom az előbbi érvelésemhez -, hogy az intézményi kereteket, amelyek a munka világában az együttműködést kényszerítik és elősegítik, nem gyöngíteni, hanem erősíteni kell. Abból indulunk ki, hogy az a jó, ha helyi, üzemi szinten képesek vagyunk, képesek a munkaadók és a munkavállalók az eltérő érdekeikből származó konfliktusokat kezelni, akkor jó, ha képesek vagyunk az intézményekkel hozzájárulni a párbeszédhez, hogy a konfliktusok nem kell hogy politikai színezetet kapjanak ahhoz, hogy egyik vagy másik fél érvényre tudja juttatni a nézetét, se nem kell, hogy országos szintre transzformálódjanak föl. Ezért aztán elvi éllel vetettük fel ezen módosító indítványunkban, hogy indokolt megtartani a korábban szerzett jogokat, amelyek arról szólnak, hogy az egyeztetés színterei, az előzetes konfliktuselhárítás és -kezelés intézményei maradjanak meg az üzemek, az intézmények, a vállalatok szintjén.
Sajnos ez példa arra, hogy a szerzett jogok sérülnek, amennyiben a Ház és a kormányzat nem fogadja be ezen módosító indítványunkat. Eddigi tapasztalatunk, eddigi nyilatkozatok szerint nem támogatja ezt a módosító indítványunkat. Példa arra, amit láttunk az érdekegyeztetési intézményrendszer kapcsán, amit láttunk a munka törvénykönyve módosítása kapcsán és az elmaradt bértárgyalások kapcsán - beleillik ebbe a sorba. Beleillik, mert csökkenti a munkaadók, munkavállalók egymás közötti megállapodásának esélyeit, ennek az intézményeit.
Úgy fogalmaznék, most, hogy túlvagyunk a gazdasági-szociális tanács fórumként való első összehívásán, hogy bizony a kormányzat dafke fogadja el, fogadtatja el ezt a munka törvénykönyve módosítását, szemben az érdekeltekkel. Ez baj! Baj, mert ez immáron tartalmazza azt a beállítást, azt a beismerést, miszerint tudja, hogy szakmailag hibás törvénytervezetről van szó. Tudja, hogy a partnerek ezt nem fogadják el a stabil szabályozás eszközének. Tudja, hogy politikai döntést hoz, amikor mindezek ellenére is fönntartja a rossz javaslatot, és mégis fenntartja az eredeti javaslatát, mondván: letelt az egyeztetés határideje, letelt az együttműködés szezonja, mostantól már csak a diktátum érvényesülhet.
(13.30)
Ha valahol hátrányos egy ilyen filozófia, akkor ez a munka világa.
Szeretnék megjegyzést tenni a leltárfelelősséggel kapcsolatos 49. ponthoz is. Ez, hogy világossá váljon a nyilvánosság számára is, azt teszi lehetővé, hogy a munkaadók, a tulajdonosok az üzleti kockázatukat áthárítsák a munkavállalókra. A leltárfelelősség intézményének egy ilyenfajta bevezetése és módosítása azt hozza ma, hogy azok felelnek egy esetleges leltárhiányért, akik erről nem tehetnek, s olyan kényelmes helyzetbe jutnak a munkaadók, tulajdonosok, hogy az üzleti rizikójuk jelentős részét ellenőrizhetetlen módon - ezen törvény szerint ellenőrizhetetlen módon - a munkavállalókra hárítják át.
Ahogy a szakirodalomban láttam, ez példa nélküli eset. Példa nélküli abban az Európában, ahova Magyarország igyekszik. Itt, úgy ítélem meg, egy rossz munkaadói kezdeményezésről van szó, egy félresikerült szándékról van szó. Ideje volna ezt beismerni, és ideje volna a szabályozás helyett egy korrekt, Európában is elfogadható, természetesen a munkavállalók számára is vállalható megfogalmazást, szabályozást kialakítani.
Akkor, amikor a szabályozás el nem fogadására irányuló javaslatokat tettünk - az összefoglaló jelentés 1. pontjában többek között ezen területre vonatkozó indítványok elhagyását is javasoltuk -, nos, akkor arra gondoltunk, még az is jobb, ha e területen nincs semmifajta szabályozás, mintha egy új szabályozással gyökeresen és elfogadhatatlanul alakítjuk át, alakítjuk ki a helyzetet.
Ezeket szerettem volna e két pont indoklása kapcsán elmondani. Köszönöm szépen, elnök úr.
