BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném előrebocsátani, hogy én a dohányzásról szóló törvényre szeretnék igennel szavazni, és szeretném, ha a szabaddemokraták képviselőcsoportja is igennel szavazna a törvényre.
Általános vitáról van szó, és ezért szükségesnek tartom kettéválasztani a kérdést: egyrészt szólni arról, hogy mit gondolunk a dohányzásról, a dohányzás ártalmairól, másrészt pedig kifejezetten erről a törvénytervezetről. Én erről az első kérdésről, hogy milyenek a dohányzás ártalmai, nem szólnék vagy nem szólnék hosszan, hiszen megtették ezt előttem sokan, és azt gondolom, hogy könyvtárnyi irodalma van a dolognak. Bizonyított, hogy az ártalmak léteznek, hogy ezek az ártalmak súlyosak, hogy a daganatos betegségektől kezdve, a vérkeringési betegségeken keresztül egészen a korai csecsemőhalálig összefüggéseket lehet kimutatni.
Azt gondolom, mára már annak is kiterjedt irodalma van, hogy a dohányzás szenvedélybetegség, olyan szenvedélybetegség, amely sok tekintetben hasonlatos az alkoholizmushoz vagy a droghasználathoz, legalábbis azokhoz hasonló függőséget eredményez, mindenekelőtt fizikai értelemben, de függőséget eredményez pszichésen és szociális értelemben is. Az, aki elkezd dohányozni fiatal korában, három-négy év alatt olyan dohányzókarrieren megy keresztül, ami után a leszokás már tényleg nagyon nehézzé válik. Következésképp egyetértés van közöttünk abban, hogy a rászokás megelőzése, a prevenció az az út, amin járnunk kellene.
Már kevéssé ilyen egyértelmű az egyetértés, ha a dohányzás gazdasági hatásait kezdjük el vizsgálni, hiszen nagyon sokan érvelnek azzal, hogy a dohányzás milyen fontos bevételeket jelent a költségvetésben, nagyon sokan érvelnek azzal, hogy a kultúra és a sport támogatásán keresztül mennyi hasznot hajt. Emlékszem azokra a vitákra, amiket a reklámtörvény kapcsán folytattunk le itt a Házban, akkor a képviselők nagyon megosztottak voltak abban a kérdésben, hogy ezekről a bevételekről lemondhat-e a költségvetés. Szóval itt már van egy elbizonytalanodás, de kezünkben vannak azok a számok, amelyek azt bizonyítják, hogy sokkal több a kiadás, mint amennyi bevétel várható a dologtól, a Gazdaságkutató Intézet tanulmányát közli az a hatásvizsgálat, amit ma már többen dicsértek.
Szeretnék egy kicsit tágabb összefüggésben szólni magáról a témáról, mégpedig kétféle értelemben is. Az egyik az a szempont, amit szeretnék idehozni, a képviselőtársaim figyelmébe ajánlva, hogy jó lenne egy ilyen kérdésről egészségvédő stratégia keretén belül gondolkodni.
(10.50)
Jó lenne, hogyha úgy tudna megszületni ez a törvény, hogy az egy eleme, egy stratégiai összefüggés-rendszernek egy nagyon jól odailleszkedő eleme. Sajnos, erről a stratégiáról még nem sokat tudunk. Úgy gondoljuk, hogy kidolgozás alatt van az egészségügyi tárcánál. Kénytelenek vagyunk ilyen izoláltan magával a törvénytervezettel foglalkozni.
A másik összefüggésszempont, amit szeretnék idehozni, az nemzetközi összefüggéseket érint. Világtendencia, hogy a dohánygyártók és a dohányreklám a világ fejlettebb részében háttérbe szorulóban van, kivonulóban van, éppen ezért elkezdte az expanzióját azokba a régiókba, amik kevésbé fejlettek - sajnálatos módon jelenleg beleértve Magyarországot is. Hogy zajlik egy ilyen folyamat, illusztrációnak egyetlenegy cikkre, információra szeretnék hivatkozni, egy precedens értékű pert nyertek a nemdohányosok '97-ben Amerikában, amikor tudósították a világot arról, hogy az amerikai dohánygyárak 300 millió dollár fájdalomdíjat fizetnek 60 000 légikísérőnek, amiért a repülőgépeken végzett munkájuk közben évtizedeken át ki voltak téve a passzív dohányzásnak. Ez egy első ilyen precedens értékű per volt, amit azóta újabbak követtek. Azt gondolom, hogy nagyon jól bizonyítja ezt az expanziós tendenciát és gondolkodásmódot, aminek a tanúi és bizonyos értelemben kárvallottjai vagyunk. Mindebből az következik számomra, hogy egy percet sem késlekedhetünk a tekintetben, hogy korszerű, az európai uniós országok gyakorlatának legjobban megfelelő, legkorszerűbb törvényt próbáljuk meg itt közösen megalkotni.
Akkor most rátérnék a törvényre, magára a törvénytervezetre, amelyik sokadik változat már, és kézenfekvő, hogy az ember elsősorban az előzővel - ami szintén sokadik volt - próbálja összehasonlítani, hiszen arról a Ház '97-98-ban már egy hosszú általános vitát lefolytatott.
Először is szeretném megemlíteni, hogy mi mindennel értek egyet a törvényben, szeretném sok vonatkozásban megdicsérni ezt a törvényt, szeretnék szólni arról, hogy rendben lévő dolgokat is találok benne. Utána viszont szeretnék arról is beszélni, hogy mivel van problémám, és legfőképp talán arról, hogy mi minden hiányzik belőle ahhoz, hogy egy igazán jó törvény szülessen.
Mindenekelőtt rendben lévőnek találom a törvény szemléletét, szellemiségét, ha tetszik, filozófiáját. Nem akar háborút élezni dohányosok és nemdohányosok között. Azt gondolom, hogy kompromisszumra törekvő játékszabály-alkotás a fő célja annak, ami leírásra került. A törvény maga, a tervezet maga nagyon-nagyon rövid, nyolc paragrafus; a fogyasztásról, a forgalmazásról és a szankciókról szóló három egységben követhető egy nagyon jó logikai szerkezet. Hozzá kell fűznöm, hogy gyakorlatilag ugyanez volt a logikai szerkezete az előző változatnak, sőt nagyon nagy százalékban mondatról mondatra ugyanaz a szöveg, azt mondanám, olyan 80 százalékban az előző változat van ismét a kezünkben.
Csak lábjegyzetben, kitérőnek említem meg, hogy akkor az ellenzéki pártok közül sokan, az ellenzéki felszólalók közül sokan, akik ma kormányoznak, azt a változatot alibitörvénynek nevezték, mondván, hogy kevés, hogy nem elég a tartalma. No hát, hogyha mi úgy érezzük, hogy ahhoz a változathoz viszonyítva is kevesebb, szegényebb lett ez a jelenlegi, akkor azt gondolom, hogy kötelességünk ezt jelezni.
Mi az, ami teljesen hiányzik a törvényből, ami vízválasztó kérdés, jelentős kérdés is számunkra a szavazásunk, a voksolásunk szempontjából? Az egyik, ami hiányzik, a reklámkérdés, annak rendezése. Én itt már a kisebbségi bizottsági vélemény előadása kapcsán hivatkoztam a reklámtörvény bánatos sorsára. Egyébként örömmel hallottam a miniszter úr expozéjában, hogy ő maga is elismerte, hogy a reklám, a dohányreklám szabályozása illeszthető lenne ebbe a törvénybe. Én azzal is beérem, hogyha pusztán zárórendelkezés formájában beleírjuk a reklámtörvény módosításának legfontosabb elemeit, azokat a dátumokat, amiket az európai uniós direktívák tartalmaznak. Azt gondolom, hogy ez nagyon jól megoldaná ezt a problémát, ami ilyen éles vita tárgya lett közöttünk.
Az előterjesztő a bizottsági ülésen is több ízben hivatkozott rá, hogy éppen a fiatalok védelme az, ami tekintetében ez a törvény szigorodott az előzőhöz képest. Én nem érzékelem ezt a szigorodást. Erre egy darab példát szeretnék kiemelni a törvényből. Ugye, büszkén jelentették, hogy a 18. életévet be nem töltött személy dohányzási korlátozását tartalmazza a törvény a 2. § (8) bekezdésben. De hát ez szóról szóra így szól: "Közforgalmi intézményben, valamint tömegközlekedési eszközön 18. életévet be nem töltött személy nem dohányozhat." Hogy van ez? Hiszen a törvény arról szól főszabályként, hogy közforgalmi intézményben, tömegközlekedésen senki nem dohányozhat a szükséges kivételekkel. Tehát hogyha az előterjesztő tényleg szigorítani szeretné a fiatalok vonatkozásában a szabályozást, akkor ennek a paragrafusnak nem megismételni kéne a 18 évesekre vonatkozóan a főszabályt, hiszen az mindenkire vonatkozik, hanem úgy fogalmazni, hogy ők a kivételekkel sem élhetnek, tehát azokban a helyzetekben sem dohányozhatnak.
A régi tervezetnek is szerintem egy fogyatékossága volt, hogy a munkahelyi dohányzás szabályozásának a kérdését külön törvénybe utalta. Én az általános vitában kifogásoltam is ezt, azt mondtam, hogyha most alkotunk a nemdohányosok védelméről egy törvényt, hogyha most egy ilyen kis terjedelmű törvényt készítünk, akkor abban foglalkozni kell a munkahelyekkel, azokkal a játékszabályokkal, amik majd ott lesznek érvényesek, és nem eltolni beláthatatlan időre, majd valamikor egy újabb tárgyalásra utalva. Tehát szeretném, hogyha bekerülne néhány jelzés értékű, általános, törvénybe illeszthető vonatkozása annak, hogy a munkahelyeken mi lesz a főszabály, amihez képest természetesen a munkáltatók majd a részleteket ki tudják dolgozni.
És még rátérnék a legfontosabb kérdésre, ami hiányzik számomra ebből a törvényből - hangsúlyoznom kell, hogy sajnálatos módon az előző változatban sem volt benne, de akkor is módosító indítvány formájában szabaddemokrata képviselőtársainkkal benyújtottunk javaslatot, hogy kerüljön bele -, és ez az egészségvédelmi termékdíj. Nekem öröm, hogy az egészségvédelmi bírság gondolata itt bevezetésre került, mint ahogy szerepelt az előzőben is.
Engem nem nyugtat meg a fogyasztóvédelmi bírságra való hivatkozás, ugyanis itt az hangzik el, hogy az lehet a csillagos ég, ha nincsen felső határ, ha nincsen összeg megállapítva, akkor lehet sokkal kevesebb is, és hogyha a bevételnek a fele a költségvetésbe kerül és ott esetleg egészen más célra használódik, az meg végképp kifogásolható.
(11.00)
Kedvem szerint tehát a bírság vonatkozásában visszarendezném a régi tervezetet, megtartva az összegeket, és kikötve, hogy ez csak egészségvédelmi célokra használható.
Ehhez képest új gondolat az egészségvédelmi termékdíj. Hogy bírságból mekkora alap képződik, pillanatnyilag jósolhatatlan, és nagyon szeretném, ha olyan törvény születne, amely nem annyira a jogalkalmazókra bízza a lehetőségeket, mint inkább a jogalkotókra. Az egészségvédelmi termékdíjra vonatkozóan mi Szigethy György képviselőtársammal akkor egy olyan javaslatot fogalmaztunk meg, hogy ha dobozonként csak 3, azaz három forintot beteszünk abba a kasszába, amellyel megpróbáljuk a dohányzás okozta károkat enyhíteni, akkor egy meglehetősen szép alap jön létre, amiből valóban lehet egészségvédő, prevenciós munkát folytatni. A jelenlegi dohányforgalom mellett dobozonként ez a három forint 3,5, esetleg 4 milliárd forintos alapot jelentene erre a célra. Ezzel az egészségügyi tárca már csodákat tudna csinálni. Szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy az a finn csoda, ami megtörtént - hogy milyen sikereket értek el az egészségvédelem területén - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), az nem magától történt húsz évvel ezelőtt, hanem pontosan azért, mert erre az útra léptek.
Letelt az időm, ezért ott szeretném befejezni, hogy konstruktív ellenzékként számos módosító indítványt fogalmaztunk meg, és ezek sorsától tudjuk függővé tenni, hogy tudunk-e majd "igen" gombot nyomni a törvényre.
Köszönöm a figyelmet.
(Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
