DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem szerint az idei év egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb törvénytervezete fekszik a Ház asztalán. Hosszú évek után az első kis lépést tehetjük meg a törvény elfogadásával azon az úton, mely az egyik legártalmasabb szokás ellen próbál valamit tenni. Hisz kevés olyan területe van az életnek, ahol ilyen kevesek, mint a dohánygyártók és -kereskedők, ennyit ártanak ilyen sokaknak. - Kíméletlenül, alattomosan és leplezetlen, nyers anyagi érdekből. Kíméletlenül, mert nincsenek tekintettel arra, hogy emberek százezreinek életét tudatosan és közvetlenül veszélyeztetik.
Köztudott, hogy az igen magas magyar halálozás három vezető haláloka a férfiak körében a szívkoszorúér-betegség, az agyérbetegség és a tüdőrák. A halálozás több mint 40 százaléka a nők esetében is e betegségek miatt következik be. Az is köztudott, hogy ezekért a betegségekért jelentős mértékben a dohányzás is felelőssé tehető. Alattomosan, hisz itt, ebben a Házban az előző Országgyűléssel fogadtatták el azt a reklámtörvényt, amely lehetővé tette a dohánytermékek hirdetését azzal az álszent megkötéssel, hogy iskolákhoz és egészségügyi intézményekhez közel nem reklámozhatók, mintha az ország apró, egyiskolás településekből állna, ahonnan a gyerekeink ki sem léphetnek.
Ezzel szemben, ha körülnézünk, jóformán minden utcasarkon, villamosmegállóban üres dohányreklámokkal találkozunk. Ugyanennyi védelmet jelent, hogy a hirdetéseken a cigarettásdobozokon fel kell tüntetni: a dohányzás veszélyezteti az ön és környezete egészségét. Mintha valaha is valakit elrettentett volna - főleg a fiatalokat - ez a veszély vállalásától.
A dohányzás szokása szenvedélybetegség, mely viszonylag hosszú idő alatt alakul ki és vezet a nikotinfüggőség állapotához. Ebben az állapotban a szervezet sejtjei annyira alkalmazkodtak a nikotinhoz, hogy anyagcseréjük "normális" működéséhez igénylik azt. Természetesen a normálist itt idézőjelbe teszem. Ezért a leszokás komoly hiánytünetekkel, testi-lelki szenvedéssel jár, sajnos, nagyobbal, mint a rászokás, ami azonban szintén nem könnyű. Ezért kell a kérdést elsősorban megelőzési feladatnak tekinteni. Ugyanis aki már szenvedélybeteg, annak nem kell reklám, még kevésbé képmutató, figyelmeztető szöveg. Ő így is, úgy is dohányzik. A hirdetésdömping igazi célzottja tehát a jövendő dohányos, aki többnyire fiatal, könnyebben befolyásolható, a férfiasság, a felnőttség, a "vállald a veszélyt!" magatartásnak a dohányzással való összekapcsolásával súlyosan gátolja a megelőzés esetleges hatását. Semmivel sem erkölcsösebb módszer ez a gyanútlan, leendő drogosok beetetésénél.
Az anyagi érdek bizonyítása nem igényel hosszas magyarázatot. A dohányipar és -kereskedelem évi több tízmilliárdos bevételre tesz szert. Hogy milyen áron? A közösség milyen mérvű veszélyeztetésével? A legkevésbé sem érdekli őket. A halálozás, a betegségek kárát már nem ők fizetik. Amikor felmerült, hogy amerikai példák nyomán járuljanak talán hozzá a károk enyhítéséhez, ettől mereven elzárkóztak. Nem kellene ezek után a törvényhozásnak is mereven elzárkóznia hasznuk reklám útján történő növelésétől?
Az eddigiekből következik, hogy a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvény önmagában komoly hatást nem fog elérni, hisz a legfőbb cél, az utánpótlás biztosításának útjába komoly akadályt nem tud állítani. Ezzel az előterjesztő is tisztában van, hisz a törvény általános indoklásában úgy fogalmaz: "A dohánytermékek forgalmazásával kapcsolatban javasolja további meghatározott, korlátozó szabályok jogrendszerbe iktatását." Bízzunk benne, hogy ez záros határidőn belül meg is fog valósulni.
A többéves múltra visszatekintő törvénytervezet irodalmát tanulmányozva megalkotásának eddigi akadályaként többször említésre kerül az igen komoly érdekérvényesítő képességgel rendelkező dohánylobby. Remélem, hogy most nem tudja az akaratát ránk kényszeríteni, a törvény esetleges puhításának ellen tudunk állni, sőt, bizonyos ellentmondásait is korrigálni fogjuk.
A javaslat a 18. életévét be nem töltött személy számára dohánytermék kereskedelmi forgalomban történő kiszolgálását tiltja. Ennek érvényesítése érdekében bizonyos jogosítványokkal is felruházza az eladót. A mai napon itt már szó volt erről, de úgy gondoljuk, hogy ebben a törvényben sem ártana ezzel a kérdéssel foglalkozni. Bár hazánkban nem annyira elterjedtek, de mégis szép számban működnek cigarettát árusító automaták. A véleményünk az, hogy ebbe a törvénybe is be kellene venni az automatából történő árusítás tilalmát, és az időkorlátot a törvény hatálybalépésével azonosan kellene meghatározni. Ez nyilvánvalóan maga után vonja a jövedéki termékekről szóló törvény módosítását. Hisz addig is könnyen kijátszható ez a törvény.
A törvényjavaslat az abban foglalt korlátozások, illetve kötelezettségek megszegése esetén egészségvédelmi bírság kiszabását teszi lehetővé az ÁNTSZ számára. A bírság összegszerűségének meghatározása, ugyanakkor méretének korlátlanul enyhítő volta között, úgy gondolom, ellentmondás van. Ha ugyanis meghatározom, hogy minimum 50 ezer forint, akkor azt jelenti, hogy annál kevesebb nem lehet. Ha annál kevesebb nem lehet, akkor viszont nem lehet korlátlanul enyhíteni.
A másik érdekesség, hogy az Egészségügyi Világszervezet javaslata szerint 2001-ig minden országban arra kellene kötelezni a cigarettagyártókat, hogy a cigarettásdobozokon mindkét oldalon 20 százalékos terjedelemben tüntessék fel a termékek egészségkárosító hatását.
(11.10)
A mostani törvénytervezet 2002. december 31-éig engedélyezi, hogy még a 10 százalékos mértéktől is eltérjenek a dohánygyártók. Annak fényében, hogy reményeink szerint 2002-ben csatlakozhatunk az Európai Unióhoz, különösnek tűnik az ottani normákkal szöges ellentétben lévő engedékenység.
Nem hiszem, hogy technikai akadálya lenne a két évvel korábbi hatályba léptetésnek, s a 10 százalék 20 százalékra való emelésének. Ezt módosító indítvány formájában javasolni is fogjuk.
Tiltakozni fognak a nemdohányzók védelméről intézkedő törvény ellen a vendéglátásban és a szállodaiparban érdekeltek is, arra hivatkozva, hogy a törvényben található enyhe korlátozások is veszélyeztetik majd az idegenforgalomból származó állami bevételt. Nem hiszem, hogy a miénknél sokkal súlyosabb tilalmakat alkalmazó Nyugat-Európából vagy Amerikából bárki is azért utazott volna eddig Magyarországra, hogy nyugodtan elszívhasson egy cigarettát vagy szivart valamelyik méregdrága éttermünkben.
Az igazság az, hogy a dohányipar mellett a nagy üzlet másik fő haszonélvezője a mindenkori állam. A költségvetés ugyanis hatalmas hasznot húz a dohánytermékek adóztatásából, még ha ennek mértéke - érdekes módon - el is marad az Európai Unióban szokásostól. Igaz, az államháztartás másik része, az egészségügy ennél sokkal többet költ az okozott károk enyhítésére, azonban ez más költségvetési fejezetben jelenik meg. Ezért az időnként rövidlátó pénzügyérek csak a számszerűsíthető bevételt nézik, a pénzben nehezen kifejezhető kárról pedig rendre megfeledkeznek. Már több adat elhangzott a Házban, de úgy gondolom, nem elég ismételni ezeket az adatokat.
Felmérések szerint Magyarországon minden második férfi és minden negyedik nő dohányzik. Az összlakosságra vetítve évente átlagosan 3300 szál cigaretta fogy; fejenként átlagosan 20 ezer forintot füstölünk el egyetlen esztendő alatt. A dohányzás Magyarországon évente legalább 30 ezer ember haláláért felelős.
1996-ban a dohányzásnak tulajdonítható kórházi ellátási költségek nagysága elérte az 5,5 milliárd, a járóbetegekre fordított kiadás a 6 milliárd forintot. Ugyanebben az évben csaknem 8 milliárd forintot fizettek ki rokkantnyugdíj formájában olyan betegeknek, akik a dohányzás miatti betegség következtében váltak munkaképtelenné. Táppénzre ugyanezen okból 3,3 milliárdot fizettek ki. A füstölés miatti betegségek gyógyszerköltsége 8,5 milliárd forint volt. A dohányzás okozta közvetlen, illetve közvetett, például tűzkárok miatti költség, illetve a kiesett jövedelem már két évvel ezelőtt is 230 milliárd forintot tett ki. A mai nap folyamán elhangzott itt, a Házban, hogy ez a múlt évben a 300 milliárd forintot is meghaladta.
Visszatérve '96-ra: ezzel szemben az államháztartás mindössze 73 milliárd forintnyi bevételhez jutott a dohánytermelésből és -forgalmazásból, tehát az arány durván 3:1-hez. Vannak azonban olyan makrogazdasági tanulmányok, melyek a dohányzás nemzetgazdasági kárait és a költségvetés bevételeit körülbelül 5:1, illetőleg 6:1 aránnyal szerepeltetik. Tehát nagyon káros az, ha az állam a rövid távú pénzügyi érdekeit a hosszú távú közérdek elé helyezi. Megnyugtató, hogy társadalmi tanulmányok szerint a tervezett törvény lakossági támogatottsága eléri a 80-90 százalékot, és egyetlenegy olyan eleme sincs, amely 50 százalékos mértéket meghaladó ellenszenvet váltana ki. Ez mindenképpen arra kell buzdítson minket, hogy a lehető legjobb és legszigorúbb, úgynevezett nemdohányzók törvényét fogadjuk el.
Az eddig elmondottakból, úgy gondolom, nyilvánvalóvá válik, hogy a törvény elfogadását a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok, valamint az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
