DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS
DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló T/296. számú törvényjavaslat rendkívül fontos és időszerű előterjesztés, mint szinte minden felszólalótól hallottuk. E törvény hiányában ma az ország lakosságának több mint a fele és minden gyermek - és ez a legfontosabb - másodrangú polgárnak érezhetné magát, mert senki és semmi nem védi meg őket a dohányfüst okozta egészségkárosodástól.
Ez a valóság és nem az, amit képviselőtársam az imént említett, mely szerint egyes lobbyk azt hirdetik, hogy amennyiben elfogadjuk ezt a törvényt, illetve szigorú szabályozást hozunk, akkor a dohányosok másodrangú polgárokká válnának. Ez természetesen képtelen állítás lenne így.
A környező országok törvényi szabályozását nézve, illetve az ország lakosságának álláspontját is jól szemlélteti a számunkra kiadott háttéranyag. Nagyon alapos és értékes munka, mint azt már előttem megdicsérték, kár, hogy a szellemisége és a következetes szigorúsága nem jelenik meg a törvényjavaslatban. A két anyag súlypontja és színvonala sajnos eltérő, jól példázza ezt a munkahelyi dohányzás megítélése.
A háttéranyag szigorú szabályozást követelne a lakosság, illetve a lakosság köréből vett megkérdezettek véleménye alapján is, ezért azt mondom, hogy ez a szabályozás, javaslat ehhez képest laza és engedékeny.
A kemény munkahelyi tiltást, véleményem szerint, az indokolja, hogy itt a legkiszolgáltatottabbak az emberek, tudniillik nem tudják elhagyni a munkahelyüket, adott esetben féltik az állásukat is, míg más helyeken, például a közterületeken vagy közlekedési eszközökön az embernek van módja választani, hogy dohányfüsttel terhelt helyen tartózkodik vagy sem.
Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint abból az alapelvből kellene kiindulni, hogy ahol nemdohányzó egyén megjelenhet, ott füstmentes környezetet kell biztosítani, mert ez az alapjogaink közé tartozik. Ezen helyeken a tiltás az egyedül elfogadható megoldás. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a dohányosokat üldöznénk, mivel nekik megfelelő helyet kellene biztosítani arra, hogy ott másokat, a nemdohányzó társaikat nem zavarva, a káros és környezetükre is veszélyes tevékenységüket saját élvezetükre folytassák addig, amíg tudják. Úgy hiszem, ez nem kirekesztés, csak a dohányosok önveszélyeztetését nem kívánjuk a védtelen társainkra kiterjeszteni.
Tisztelt Ház! Hogy mennyire káros és tiltást érdemlő a dohányzás, azt jól mutatja az előbb említett háttéranyag és az abból kiemelendő néhány gondolat. Nem ismételném meg, hiszen előttünk van, inkább egy új aspektusból világítanám meg, mert erről a készítői is - véleményem szerint - megfeledkeztek; természetesen ettől még az anyag jó, csak lehet egy másik szempontból is szemlélni. Arról van szó, hogy csak a dohányosok egészségkárosodásáról beszél, az ő elhalálozásukról és a kieső jövedelmükről, illetve az így keletkező pluszköltségekről, ez azonban téves, mert legalább ennyi ember, de véleményem szerint inkább kétszerese az, aki a passzív dohányzás, illetve füstszívás miatt ugyanígy veszélyeztetett és szintén kiesést okoz. Ez a szempont azért lényeges, mert ez a törvény pontosan róluk, rólunk szól, akik nem dohányzunk, tehát a nemdohányzók védelméről.
A helyzet pedig sokkal tragikusabb akkor, ha arról az oldalról nézzük, hogy minden gyermek ki van téve a passzív dohányosnak, mert nem tud ma a gyermek úgy elmenni óvodába, iskolába és egyéb helyre, hogy legalább egyszer dohányfüsttel telített, zárt térben ne tartózkodna, és ez a legtragikusabb, hiszen az élete már eleve rengeteg problémával terheltetik meg, ami a későbbiekre rendkívüli mértékben kihat. Ha elfogadjuk ezt a felvetést, akkor a kimutatott összegek, amelyek az anyagban szerepelnek - tehát a betegségeket és egyéb statisztikai számokat -, akkor nyugodtan megszorozhatjuk kettővel, illetve hárommal, és máris teljesen más képet kapunk, mint amit egyébként a teljesen reálisan kimutatott háttéranyag mutat, csak erről nem szabad megfeledkeznünk, hogy ez a szorzó legyen benne. És ahogy említettem, a gyerekeknél például egy gyerekkorban jelentkező asztma az élete végéig elkíséri a gyermeket, tehát még nem is kettes, hármas szorzó, hanem a sokkal nagyobb szorzó az indokolt.
Az anyagból kivett számítások mutatják - szintén csak dohányosokra vetítve -, hogy jelenleg a világon mintegy hárommillió ember hal meg a dohányzás miatt, de ez húsz év múlva tízmillió is lehet. Tehát rendkívül nagy a növekedés, mintegy háromszoros tíz éven belül. Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül erős trendnek fogható fel.
Más felmérés szerint 5-13 százaléknak veszik az összes halálozáson belül a dohányzás miatti halálesetek számát. Ennél szomorúbb képet kaphatunk azonban, ha a megyei lapban Kovács Tibor írásából merítünk, aki az országban bekövetkezett 140 ezer halálesetből 40 ezret tulajdonít a dohányzásnak, ez pedig 29 százalék, és én itt érzem igazolva magam, amikor azt mondom, hogy azt a bizonyos 5-13 százalékot és minden számot meg kell szorozni legalább kettővel, hárommal, mert a passzív dohányzásból is ez ered. Azt gondolom, ezért is van realitása annak, amit mondtam, hogy a passzív dohányosok miatt kettővel, illetve hárommal szorozni kell ezeket a számokat. A legszörnyűbb viszont az, ha belegondolunk abba, hogy a dohányzás miatti haláleseteknél 90 százalékban megelőzhetőek lennének ezek a halálesetek.
Érdemes tovább mazsolázni, illetve a figyelemfelkeltés vagy inkább az elrettentés és a passzív dohányzás veszélye miatt még idézni ebből a lapból. A nemdohányzó emberek azért veszélyeztetettebbek talán, mint a dohányzók, mert az úgynevezett mellékáram füstjét szívják, ami alacsonyabb hőmérsékleten keletkezik, így több benne a rákkeltő anyag, és a káros gázok is nagyobb mennyiségben találhatók, mint a szén-monoxid és a nitrogén-oxid. Ezen anyagok a nemdohányzóknál - sajnos, úgy látszik, jó alany vagyok, mert nálam ez megjelenik, ha dohányzó emberrel beszélek - szemviszketést, szemégést, fejfájást, hányingert és szédülést okoz.
A füstben a főbb elemeken kívül mintegy négyezer vegyület található - hihetetlen a vegyületek száma -, és azt gondolom, ezek közül egyikre sem mondhatjuk azt, hogy valamilyen formában emberbarát lenne. Ilyen, hogy néhányat én is kiemeljek - már korábban kiemelték képviselőtársaim -, a kátrány, amelyből, mint tudjuk, tíz év alatt egy kiló jut a tüdőbe, amitől természetesen az ember különböző formában megszabadul, tehát ezt is valahova a környezetébe juttatja, azt gondolom; azonkívül a nikotin, amely hihetetlen erős sejtméreg, és mintegy hat másodperc alatt felszívódik és hat a központi idegrendszerre, kétszer olyan gyorsan, mint a heroin. Nagyon érdekes, majd később még erre visszatérek, miközben a drogok ellen rendkívüli módon küzdünk, aközben a gyerek hat másodperc alatt élvezi azt, amit a drogos esetleg sokkal hosszabb idő alatt, ha egy dohányfüsttel telt helyiségben tartózkodik. Ugyanúgy, mint más doppingszer, növeli a pulzusszámot, a vérnyomást és az erek összehúzódását.
Nagyon veszélyes, mint már korábban említettem, a szén-monoxid, amely a füstnek mintegy 4-5 százalékát teszi ki, és 210-szer gyorsabban kötődik meg a vörösvérsejteknél, mint az oxigén; emiatt is komoly sejtméregnek minősül.
A cigaretta égetése során - és a törvény is így beszél róla, szeretném elmondani, hogy a cigarettát nem égetjük, hanem izzítjuk, ugyan nem vagyok dohányos, de azt gondolom, ezt könnyű belátni - tökéletlen égés keletkezik, emiatt van az, hogy cigarettánként mintegy 15 milliliter mennyiségben keletkezik a szén-monoxid rontva egyúttal a látásunkat is.
A dohányzást nagyon sokan úgy említik, hogy csak első lépés a többi droghoz képest, hiszen megfigyelték, hogy a dohányosok között sokkal nagyobb arányban találhatók a drogosok, az alkoholisták és azok, akik valamilyen formában egészségtelenül élnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az is egy szörnyű előrejelzés, mely szerint három évtized múlva a dohányzás miatt több ember hal meg, mint az AIDS és a tuberkulózis miatt. Ki érti ezt? Miközben e két utóbbi betegségnél az emberiség milliárdokat költ arra, hogy ezeket a kórokat legyőzze, addig a dohányzás hihetetlen támogatást kap a törvény kapcsán, ha csak a reklámozás területét vesszük, tehát itt még segítségük is az emberiséget ezen káros tevékenységében. Pedig jó tudni, hogy minden tonna dohánytermék egy ember életébe kerül. Ha csak a dohányosokról lenne szó, azt gondolom, akkor sem lehetne elmenni e tény mellett, mivel az egész társadalomra mérhetetlen terhet helyezne, de a passzív veszélyeztetettség miatt, amiről már beszéltem, szigorú és következetes törvényi szabályozásra van szükség.
Ha a számokat összesítjük - és én nem az 1996. évi számokat veszem alapul, hanem a tendenciát nézem 1995 és 1996 között -, akkor 1998-ra kiszámítva azt lehet mondani, hogy a dohányzás okozta károk összegét mintegy 337 milliárd forintra lehet tenni, szemben a 90 milliárdnyi költségvetési befizetéssel - egyébként nem Magyarországon termelik meg ezt a dohányalapanyagot, ezt is jó tudni. Ha ezt a 90 milliárdnyit, ami így befolyna és ha a 337 milliárdnyit egymásból kivonjuk, az így maradó összeget megfelezzük és ezt a dohánytermelőknek juttatjuk, ők nagyon jól járnak, alternatív növénytermesztést tudnak folytatni, és mi is nagyon jól járunk, mert az egészségkárosítást rendkívüli mértékben csökkenteni tudjuk. Tehát van itt kiút, csak meg kell találni.
(11.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívül fontos az az ajánlás, amit az Európa Tanácsnak tettek 1996-ban, és sajnos, a jelen javaslatba nem került be semmi. Én remélem, hogy a módosító indítványokkal sikerül ezt becsempészni, és rendkívül megerősítjük ezzel a törvényt.
Nevezetesen miről van szó? A fogyasztás csökkentése kapjon mérhetetlen nagy prioritást, a reklámozást tiltsuk be teljesen! Itt többen elmondták már, én azt gondolom, több helyen elmondtuk, bizottságban is, hogy a reklámtörvényt nyugodtan meg lehetne nyitni e törvény kapcsán, és módosítani. Az összetételt szigorúan ellenőrizni kellene. Míg élelmiszereknél rendkívül szigorú előírások vannak, addig egy kimondottan károsító anyagnál nem tudjuk, hogy milyen normatívák lehetnek, milyen összetételi előírás van ezen káros anyagoknál. Az automatákat be kellene tiltani, kemény adópolitikára lenne szükség, tilalom a közterületen és a munkahelyeken, komoly egészségnevelési program, a vámmentes árusításnak a megszüntetése. Én azt gondolom, hogy ezek nagyon fontos dolgok, és ezek nélkül - ezt is jó, ha tudjuk - ez a törvény nagyon nehezen lesz betartható.
Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, szeretném megosztani önökkel az egyik nagy aggályomat, de egy kicsit félve teszem, mert félek, hogy esetleg többen félreértik és félremagyarázzák. Én úgy látom, mivel egyik élvezeti cikket sem használom, hogy a drogra azt lehet mondani, hogy tönkreteszi az egyént, valamilyen formában a családot is természetesen, mert beleroppan, de gyakorlatilag magát az egyént veszi ki a társadalomból. Ezzel szemben az alkohol, amellett, hogy tönkreteszi az egyént, tönkreteszi a családot, de szélesebb körbe nem nyúl bele, a dohányzás tönkreteszi az egyént, a családot, és rendkívül veszélyes a társadalomra. Amikor ezt így végiggondoltam, akkor egy kicsit komolyabban belenézve, az jött ki, hogy minél veszélyesebb, minél nagyobb körben veszélyes az adott élvezeti cikk, annál nagyobb lehetőséget kap a reklámozás területén.
Többen fölvetették például azt, hogy ezt a törvényt nem előzte meg egészségnevelési program. Megelőzte egy mérhetetlen nagy reklámtevékenység, amikor egy serdülő II-be kifutó futballcsapat mezére ki vannak rakva a reklámcímkék. Én azt gondolom, a sport soha nem juthat el olyan mélyre, olyan nagy anyagi válságba, hogy cigarettát, alkoholt vagy netán egy fecskendőt kelljen reklámozni azért, hogy a futballisták vagy kézilabdások szerelést kaphassanak. Tehát történt itt egy bizonyos tudatformálás, csak pontosan az ellenkező oldalról. Én azt gondolom, most pont fordítva kell csinálni, és itt alapokra és egyebekre van szükség, amikor is nem ellenreklámra, hanem az igazi reklámra, az igazi nevelésre lesz majd szükség.
Ahogy jöttem be a Házba a felszólalásra készülve, nemdohányzó munkatársak hívták fel erre a figyelmemet, de én magamtól is mondtam volna: remélem, hogy mi leszünk azok mint az ország első munkahelye - ha szabad ezt a kifejezést használni -, hogy a törvény elfogadásának pillanatában a parlamenti folyosón megszüntetjük a dohányzást, és dohányzó képviselőtársaimnak olyan helyet biztosítunk, ahol kedvükre élvezhetik ezt a tevékenységüket.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
