DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja ezt a törvénytervezetet 1997-es formájában is támogatta, most is támogatja. Ezzel be is fejezhetném mondanivalómat, de engedjék meg, hogy néhány gondolatot mégiscsak kifejtsek.
Mi változott az egyszer már támogatott és a most kezünkben lévő törvénytervezetben? Ezt azért tartom fontosnak megtárgyalni, hiszen noha az újságok egy része elég világosan megírta, hogy szigorodott a törvénytervezet, akadt olyan publikáció is, amely lényeges puhulásról, magyarán kiüresedésről is beszélt, és mint hallottuk, egyes képviselőtársaink is hasonló véleményen vannak.
Rögtön az elején a cím is megváltozott, régebben "egészségkárosodás megelőzése" szerepelt benne, most pedig "fogyasztás, forgalmazás szabályai" kifejezés. Azt gondolom, minthogy a tartalom érdemben alig változott, a cím pontosabb lett. Nagyon jó lenne egy olyan törvény, amely átfogó módon az egészségkárosodás megelőzésével foglalkozik, de ez a törvény sem akkor, sem most nem az a törvény. Nagyon jó lenne egy hatalmas programot írni, amely a dohányzás visszaszorulásáról szól, de ennek a törvénynek most nem ez a része, ez csak eleme ennek a bizonyos nagyobb és átfogó cselekvési tervnek, amely nem is feltétlenül kell törvényi formát öltsön minden részletében.
Szó szerint azonos a bevezetés, azonosak az értelmező rendelkezések, vannak változások azonban a fogyasztás alapvető szabályai területén. Például bővült azon intézmények sora, ahol dohányzóhelyet nem lehet - törvényi tiltás alapján - kijelölni.
Engedékenyebb lett a vendéglátó-ipari helyek iránt oly tekintetben, hogy a kiskocsmákban, amelyeknek nem fő hivatása az étkeztetés, csak úgy mellesleg lehet némi ennivalóhoz is hozzájutni, ott elvileg megengedi. Hogy ez jó vagy rossz, ezen lehet vitatkozni, mindenesetre végrehajthatóbbá teszi a törvényt, ez nem kétséges. Szigorítás viszont, hogy közforgalmú intézményben, tömegközlekedési eszközön 18 év alatti személy dohányzását megtiltja. Szigorítás, hogy a szabályok megszegése esetén a rendőrhatóság közreműködése is kérhető. A forgalmazás során, a miniszter úr is említette a bevezetésben, ugyancsak megjelent a 18 éves korhatár.
Nem mondja ki ez az új változat viszont, hogy a dohányterméket miért kell elkülöníteni az élelmiszert árusító helyeken, de az elkülönítés szükségességét leírja. Itt én szíves megfontolásul ajánlanám a miniszter úrnak, hogy a régi változatot, amely megmondja, hogy a fogyasztóösztönző hatás elkerülése végett kell elkerülni, érdemes lenne talán visszaemelni, hiszen nyilvánvaló, hogy a jogalkotási szándék nem változott. Elkülöníteni lehet ugyanis úgy a dohányipari termékeket, hogy szembeötlő legyen, hogy kifejezetten fogyasztásra ösztönözzön, jobb lenne kimondani a törvényben, hogy az elkülönítés a fogyasztóösztönző hatás gátlását szolgálja.
Az előző változat előírta, hogy a kátrányt és a nikotintartalmat fel kell sorolni, egyéb károsító anyagokat pedig külön jogszabályi szabályozás esetén. Az új változat nem kíván külön jogszabályt, a kátrány és a nikotin mellett az egyéb károsító anyagok feltüntetését is szükségesnek tartja.
Miért merülhet fel ezek után az, hogy ez a törvény puhább, mint az előző változat? Azt gondolom, elsősorban azért, mert olyan jogalkotási helyzet alakult ki az elmúlt két évben, amely az első törvénytervezet írásakor még nem volt. Így például a fogyasztásvédelemmel kapcsolatos rendelkezések megszülettek, és ezek a kiszabandó bírsággal kapcsolatos részleteket megváltoztatták. Itt először áttekintve a két változatot, én is megijedtem, hiszen ott egy félmilliós maximális összeg szerepelt, most pedig egy 100 ezer forintos összeg szerepel. Igen ám, de 1998. március 1-jétől érvényes a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény, amely olyan büntetéseket helyez kilátásba, melyek egyáltalán nem szorítja korlátok közé a kiszabható bírság összegét, nincs felső határuk, tehát még a félmillió forintnál is nagyobb bírságokat szabhat ki a fogyasztóvédelmi hatóság, nyilvánvalóan indokoltság esetén.
Hasonlóképpen nem kell, nem is lehet ebben a törvényben rendelkezni az automaták felhasználásának tilalmáról, hiszen az 1997. évi CIII. törvény már ezt megtiltja, igaz, átmeneti időszakot szabva 2001. december 31-étől.
Én tehát azt gondolom, hogy lehet hangzatos újságcikkeket írni ennek a törvénynek a felpuhulásáról, lehet számon kérni rajta olyan gondolatokat, amelyek valóban nincsenek benne, de a céljához sem tartoznak hozzá, ez azonban sokkal inkább hangulatkeltés, annak a szellemi polgárháborúnak a része, amely abból a célból folyik, hogy aminek együtt tudnánk örülni, azon inkább együtt keseregjünk. Azt hiszem, hogy ennek nincs értelme.
Vizsgáljuk meg talán azt, hogy a dohányzással kapcsolatban lévő különböző szereplők hogyan viszonyulhatnak magának a dohányzásnak a kérdéséhez, és mit kellene nekik, illetve velük, értük tenni annak érdekében, hogy a dohányzás, amely valóban elképesztő károkat okoz az egész világon, de talán különösen Magyarországon, egy kicsit visszaszoruljon, sőt ne is kicsit, hanem határozottan visszaszoruljon.
Itt vagyunk például a népesség azon csoportjával, akik termesztik a dohányt. Magyarországon nem kevesen vannak, akiknek a megélhetése függ ettől a terméktől, és csak érdekességképpen említem, hogy ezt a törvénytervezetet a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében támogató előző vezérszónok Kósa Lajos képviselő úr volt, aki egy dohánytermelő vidékről származik, illetve annak a képviselője. A dohánytermelők biztos piacot, jövedelmet várnak és kapnak is jelenleg ettől a tevékenységüktől. Velük kapcsolatban több mindenre volna szükség, segíteni kellene egy termékváltást két irányban: szívem szerint abban az irányban elsősorban, hogy ne dohányt termesszenek, de ha már ez nem így van, legalább abba az irányba, hogy ne olyan dohányt termesszenek, amely nem igazán alkalmas arra, hogy alacsonyabb kátrány- és nikotintartalommal rendelkező cigarettákat gyártsanak belőle.
(10.10)
Magyarország most abban a helyzetben van, hogy itt még nem érvényesek azok a szigorúbb normák, amelyek az Európai Unióban és más nyugati országokban már érvényesek a dohány károsítóanyag-tartalma dolgában. Elő kellene segíteni, hogy ezen népesség megélhetési gondjait ne veszélyeztesse az, ha ez az áttérés előbb-utóbb - inkább előtt, mint utóbb - bekövetkezik.
A dohányipar, a kereskedelem nyilvánvalóan profitot akar ebből az egészből, kap is, nem is keveset. Velük szemben a dohányzást ellenzők adóemelésben kell hogy gondolkodjanak, már csak azért is, mert ellentétben mindenfajta propagandával, a magyar adókulcs alacsonyabb, mint az európai uniós adókulcs, van még tehát mozgásterünk ezen a téren is. El lehet fogadni, hogy a hirtelen dolgok nem jók, de egy folyamatos adóemelési programmal elő lehetne állni. Én ezt nem számon kérem ezen a törvényen, hanem egy kicsit kitekintek a törvény talajáról abba az irányba, hogy mi mindent lehet még tenni a következő években.
Nyilvánvalóan a fiatalok kérdése a legfontosabb dolog, ahol azt kell elérnünk, hogy ne szokjanak rá. E tekintetben az az egészségvédelmi bírság, amiről a törvény rendelkezik, és amely egy alapot képez az egészségügyi miniszter kezében, nyilván esélyt fog adni arra, hogy olyan propagandaanyagok is készüljenek, amelyek nem peregnek le könnyedén az emberről. Őszintén szólva, ahogy állandóan látom a városban, hogy a dohányzás káros az egészségre, és hallom a rádióban, hogy "ba-ba-ba...", rossz hangsúllyal mondanak el fontos mondatokat, amelyeket a reklámtörvény ír elő különféle dolgokban, nem érzem azt, hogy ezek valójában segítenék az ügyet. Inkább azt érzem, hogy a megszokás következtében egyfajta ellenérzés alakul ki az emberekben.
Mint ahogy nagyon örülök annak, hogy most ebbe a törvénytervezetbe bekerült a fiatalok tilalma. De ha ezt nem támasztjuk alá érvekkel, akkor a fiatalokban azt az érzést fogjuk kelteni, hogy a dohányzás valami felnőttes dolog, és ha majd nagy leszek, akkor milyen jó lesz nekem, mert még dohányozhatok is. Ha az iskola, a propaganda komolyan megmagyarázza, a tananyag részeként is megmagyarázza, hogy ők nem azért nem dohányozhatnak, mert még gyerekek, mert még éretlenek valamire, hanem azért, mert értékesebbek, mint a felnőttek, mert előttük még több életév van, mert nagyobb károkat szenvedhetnek fejlődő szervezetükben, akkor kivédhetjük ezt a lélektani hatást.
Tegnap hallottam egy történetet, ami érintőlegesen ide tartozik. Egy képviselőtársunk első elemista korában kapta élete első kucsmáját, és gyermekei mindig ezt hallották, hogy "amikor én az első kucsmámat kaptam". Amikor egy nyáron az első gyermeket beíratták az ősszel kezdődő iskolába, nagyon követelte, hogy kapja meg a kucsmát.
Így követelheti adott esetben a fiatal a boldog tizennyolcadik évre járó dohányzást. Nem erről van szó! Nagyon fontos az a tilalom, ami a törvényben benne van, félre ne értse senki a mondanivalómat, de mellé kell tenni, és az egészségvédelmi bírság, mondom, anyagi alapot is ad a miniszter kezébe, hogy ezeket az információkat emberbarát, fiatalbarát formában juttassa el az érintett korosztályhoz.
A dohányosok ezzel a témával kapcsolatban nyilvánvalóan azt kívánják, hogy élvezhessék a dohányzás számukra adta örömeit, helyesebben, hogy ne szenvedjék a dohánytól való megfosztás kínjait. Itt, azt hiszem, olyasfajta szemléletváltást indít el ez a törvény, hogy megváltozzon a mai helyzet, ahol bizonyos helyekre ki van írva, hogy dohányozni tilos, ami azt jelenti, hogy az alapeset az, hogy dohányozni szabad, aztán kivételesen valahol megtiltjuk. Fordítva kell majd eljárnunk: egy olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy az alapeset az, hogy senki nem dohányzik, és aztán valahol megengedjük, hogy akinek nagyon muszáj, az mégiscsak élvezhesse a maga élvezeteit.
Biztos, hogy sem ez a törvény, sem más akció nem akkor lesz igazán hatásos, hogyha a dohányosok leszoktatását mint egy reménytelen feladatot vállalja magára. A nemdohányosok védelme és a fiatalok távoltartása az az út, amelyen járnunk kell. Persze, ha ez az Egészségvédelmi Alap megnövekszik, akkor lehet, hogy olcsóbban és szélesebb körben nyújthatjuk a segítő eszközöket a leszokni kívánók számára, gondolok itt például azokra a nikotintartalmú tapaszokra, amelyek megkönnyítik a leszokás periódusát, néhány esetben igazán nagyon erős dohányosoknál is sikert értek el.
Mit vár az egészségügy? Hogy csökkenjenek a kiadásai. Mit kap ettől a törvénytől?
Hogy növekednek a bevételei. Ha ez a folyamat elindul, akkor hosszabb távon valóban csökkenni fognak az egészségügyi kiadások.
Tisztelt Ház! Jelenleg sokkal többet költünk a dohányzásra, mintegy háromszor, négyszer annyit, mint amennyi hasznot kapunk a dohányiparból és környékéből. Ezen a helyzeten változtatnunk kell!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
