DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Miniszter Urak! Engem is véd ez a törvény, mert szintén a nemdohányzókhoz tartozom. Valamikor sokat szívtam, de a miniszter úrnak a szünetben megemlítettem, hogy az évek múlásával az ember nagyon sok szenvedélyéről lemond. A helyzet az, hogy ez a nemdohányzók védelméről szóló törvényjavaslat nagy érdek-összeütközések tárgya, talán még nagyobb, mint annak idején a reklámtörvény volt, amelyben aktívan részt vettem, és emlékszem rá, milyen vitáim, vitáink voltak a dohányipar képviselőivel.
Úgy érzem, a törvényjavaslatot ellenzők a törvényjavaslat tarthatatlanságát nagyobb hangsúllyal igazolják, mint a törvényjavaslatot igenlők, pedig a törvényjavaslattal egyetértők is nagyon sok érvet tudnak felhozni amellett, hogy erre a javaslatra szükség van.
A törvényjavaslatot ellenzők megbíztak egy francia céget, a Deloitte & Touche-t, amely a hazai dohányfogyasztás korlátozásának gazdaságra gyakorolt hatásáról készített tanulmányt. Ennek alapján a törvényjavaslat érvényre juttatása a munkanélküliség 2-6 százalékos emelkedését eredményezné, ezáltal a munkanélküli segély mintegy 5 milliárd forintos növekedését, az élelmiszerkereslet 5,5 milliárd forintos csökkenését hozná magával, és végső konklúzióként ez a cég kimutatja azt, hogy mindezeket a negatívumokat, azt hiszem, 7 milliárd forintos beruházással lehetne ellensúlyozni.
Megmondom őszintén, nagyon sok szociológiai felmérést végeztem, és tudom azt, hogy ennek a kontráját is el lehet végezni, Kökény Mihály képviselő úr ennek az ellenkezőjéről elég sokat beszélt. Az igaz, hogy például lakóhelyemen, Hajdúszoboszlón 45 vendéglátó egység van, és ebből csak 10 tud megfelelni a törvény követelményeinek. Ha a többi vendéglátó egység valóban elkülönített helyiségeket akarna létrehozni, akkor ez durván 70 millió forintos beruházást igényelne.
Az biztos, hogy a fürdőváros, amelyben évente 10 millió dollárt váltanak át forintra, nagyon fontos hely ebből a szempontból, de az is igaz, hogy a kérdést a törvény alapján is meg lehet oldani.
Egyesek azt állítják, hogy ennek a törvénynek a bevezetése a forgalom csökkenéséhez és a beruházások miatt kényszerű áremelkedéshez vezetne, és a kisebb létesítmények versenyhátrányba kerülnének a nagyobb vendéglátó-ipari egységekkel szemben. Azonban ahogy már délelőtt említettem, Írországban, ahol 1994-ben vezették be ezt a törvényt, megoldották a kérdést ventilációs rendszerrel, és ennek alapján nem kell új helyiséget létesíteni, nem kell annyi beruházást megvalósítani. Azt hiszem, ez a megoldás nálunk is elgondolkodtató.
Az előbb említett cég felmérése szerintem egyoldalú tanulmány, amely nem ad választ arra, hogy a vendéglátóhelyeken a dohányzás mérséklésének következményeképpen mennyivel több nemdohányzó vendég látogatná a vendéglátó egységeket. Jól tudom, hogy ennek becslése igen nehéz - Kökény Mihály képviselőtársam erről szólt -, de ennek a becslésnek a megvalósítására van lehetőség.
Egy angol kutatóintézet vizsgálata alapján a dohányzók körében nagyobb az alkoholfogyasztók aránya, viszont hozzá kell tenni azonnal, hogy a vendéglátóhelyeken nemcsak alkoholt árulnak, hanem egyéb italokat is és élelmiszert is, ételt is, ami nyilvánvalóan azt az italforgalom-kiesést pótolná. Arra is választ kellene adni, hogy milyen változásokat eredményezne a dohányzás mérséklése a vendéglátóhelyeken.
A törvény kimondja, hogy a dohányzás a dohánytermék füstképzéssel járó elégetése.
Már mondtam délelőtt, hogy a dohányipar profitéhségét ismerve bizonyára a jövőben rendeznének olyan ötletbörzéket ezek a szakemberek, akik ennek alapján a füstképzést meggátolják, és mondtam, hogy a törvényjavaslatra e szerint nem is lenne szükség.
(14.20)
A törvényjavaslat 2. §-a kimondja, hogy nem jelölhető ki dohányzóhely a közoktatási intézmények tanulók által is használt helyiségeiben. Ez igen nagy gondot okoz nekem, aki pedagógiai tevékenységet végeztem életem nagy részében, mert vajon ezeken a helyeken, az iskolákban milyen más helyiségek vannak, hol lehet akkor dohányozni: az igazgatóiban vagy a tanáriban. Ennyire nyitott iskolák azért Magyarországon nincsenek.
Azt tudjuk, hogy a dohány hedonista és az én azonosulását biztosító áru, ezért nehéz a pedagógusok munkája, de megvalósítható. Tehát ez a termék - mivel hedonista termék és az azonosulást biztosító termék - elég nagy vonzerőt képvisel a fiatalok körében.
A törvény 2. §-ának 8. pontja szerint közforgalmú intézményekben, valamint tömegközlekedési eszközökön a 18. életévét be nem töltött személy nem dohányozhat. Ennek a megvalósítása - ezt már délelőtt többen elmondták - vagy valóra váltása igen nehéz, mert nagyon nehéz ellenőrizni azt, hogy ki a 17 és fél éves, és ki a 18 és fél éves. Mindenesetre ennek kapcsán az jut eszembe, hogy azt hiszem, a Belügyminisztérium megtiltotta a mobiltelefonok használatát a gépkocsikban, és én mint gyalogló pedagógus és képviselő sokat látom, hogy a gépkocsit vezetők azért használják a mobiltelefonokat. Tehát a 2. § 8. pontjának a valóra váltása nehéz.
A 4. § 2. pontja alapján személyszállító vasúti járművön dohányzásra alkalmas helyet kell kijelölni. Szerintem jobb lenne úgy rendelkezni, hogy a személyszállító vasúti járművön dohányzó és nemdohányzó kocsikat kell kijelölni. Mert az eddigi gyakorlat szerint a kocsi egyik része dohányzó, a másik része nemdohányzó, viszont az ajtó nyitásakor a füst átáramlik a nemdohányzó részbe is.
A magyar törvényalkotás permanens gondja, kőbe vésett szent szabálya az úgynevezett 200 méteres tiltó szabály. Ez most már a temetőkkel kapcsolatban, a reklámtörvénnyel kapcsolatban és itt is megjelenik. Ezen törvényjavaslat alapján is - mint a többinél - 200 méteres körzetben dohányáruüzlet működése nem engedélyezhető egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi és közoktatási intézmények közelében. A nagy gond az, hogy egy kis településen szinte minden 200 méteren belül van. Így ott dohányüzlet nem működhet. Ezért a dohányzóknak más településeken kell dohányszükségletüket biztosítani.
A reklámtörvény előírja, hogy a reklámfelületen legalább 10 százalékot kell biztosítani azért, hogy a fogyasztók egészségét súlyosan károsító hatására felhívják a figyelmet a dohányzással kapcsolatban. A reklámtörvény - helyesen - a színdinamika szabályai szerint jár el, vagyis a szövegnek jól olvashatónak kell lenni. A T/296. számú törvényjavaslat is átveszi a 10 százalékos felület-előírást és a jól olvashatóság követelményét. A gondot azonban az okozza, hogy ezen a kis felületen nemcsak a dohányzás káros hatását tartalmazó szöveget kell feltüntetni, hanem a dohánytermék megjelölt egységnyi mennyiségében levő kátrány-, nikotintartalmat, valamint egyéb károsanyag-tartalmat. Ha a csomagolási egység felirata az utóbbi szöveget is tartalmazza, akkor a 10 százalékos felület kevés, hiszen a lényegesen több betűből, számból álló szöveg a jól olvashatóságot megnehezíti.
Köztudott, hogy sok vendéglátó, szolgáltató intézmény tőkeszegény. Így a törvényjavaslatnak vagy az ezt kiegészítő más törvényjavaslatoknak, vagy miniszteri rendeletnek tartalmaznia kellene azt is, hogy a törvény miatt szükséges beruházásokat hogyan és milyen mértékben preferálja az állam. Ennek hiányában valóban számtalan vendéglátó egység működése igen nehéz.
Önmagában az egész törvényjavaslatot jónak tartom, néhány módosító javaslatot már beadtam, és azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat vitája körül a végén konszenzusra jut a Ház. Köszönöm szépen.
(Taps az MSZP padsoraiban.)
