DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA
DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA
DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Dohányozni, nem dohányozni - ez a kérdés borzolja az idegeket, és osztja két táborra a társadalmat. Azt, hogy mennyire fontos ennek a problémának a mielőbbi rendezése, mutatja az is, hogy a leköszönt kormány által benyújtott, és akkor az általános vitáig is eljutott törvényjavaslatot a polgári kormányzat is felvállalta, és az újonnan megalakult parlament is mindent elkövet, hogy mindenkit kielégítő és a társadalmi igazságot sem sértő törvényi szabályozás szülessen.
Az előző ciklusban sok-sok órát áldoztunk arra, hogy a dohányzás problémáját nagyszámú képviselői felszólalással próbáljuk körüljárni. Az is elhangzott, hogy ez a probléma sokkal jelentősebb annál, semhogy egy egyszerű törvényi szabályozással megszabadulhassunk a lelkiismeret-furdalástól; nem a jogászok okozták a dohányzással kapcsolatos egészségkárosodást, tehát nem is elsősorban ők tudják a problémát megszüntetni.
A törvényalkotó azonban nagyon sokat segíthet abban, hogy megfelelő korlátozással úgy rendezze a kérdést, hogy sem a dohányzók, sem a nemdohányzók érdekei ne sérüljenek jelentősen. Törekedni kell arra, hogy a korlátozások társadalmi elfogadtatása minél jobb legyen. Jogállamban ugyanis kockázatos egy jól át nem gondolt törvényt úgy elfogadtatni, hogy az ne bírja a társadalom többségének bizalmát, és ezzel fölöslegesen szembeállítsa az embereket egymással.
A társadalom jelentős része fogékony a dohányzás korlátozására irányuló törvény elfogadására. Ez megadja a reális esélyét annak, hogy egy jó törvényi szabályozás szülessen, és körültekintő végrehajtási utasításokkal hatékonyan tudjon majd működni.
Amikor Európában megismerkedtek a dohánnyal, sok országban igen kemény törvényekkel tiltották a dohányzást. Még az életével is játszott az, aki a tilalmak ellenére a dohányzás szenvedélyének hódolt. Felvilágosult hazánkban már nem érvényesülnek ilyen szigorú tiltások, és mi sem kívánunk keresztes hadjáratot indítani a dohányosok ellen. Nem is kezeljük a dohányosokat ellenségként, csupán olyanokként, akik maguknak és másoknak is ártó szenvedélynek hódolnak, és támogatni kell őket, hogy a dohányzásról leszokjanak.
Tudomásul kell venni azt a tényt is, hogy az egészséges élethez való jog alkotmányos alapjog, és a dohányzó kisebbség a nemdohányzók többségének ezt a jogát semmilyen módon sem csorbíthatja.
A polgári kormány családban gondolkodik, és annak egészséges fejlődését kívánja minden módon biztosítani. Ha a jövőre gondolunk, gyermekeink egészségének elsődlegesnek kell lenni. Mindent meg kell tenni, hogy megóvjuk őket a szenvedélybetegségektől, köztük a dohányzástól. A 18-19 éves korcsoportban már tragikus a helyzet, mert mintegy 30 százaléka dohányzó, de már 14 éves korban tetemesen megnő az aktív dohányosok száma. Az is megdöbbentő, hogy míg 1967-ben kevesebben dohányoztak, 1977-ben 5,2 százalékkal nőtt meg az aktív dohányosok száma, és ez az emelkedés azóta is változatlanul tart. A szabadság-hegyi gyógyintézetben megkérdezték a serdülőket - akiknek legnagyobb része pulmonológiai beteg volt -, hogy dohányoznak-e, és 42 százalékuk bevallotta, hogy dohányzik. Ezek nagyon riasztó adatok.
Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék beszélni a passzív dohányzásról is és ennek ártalmáról. Mint ismeretes, passzív dohányzásról akkor beszélünk, amikor más ember dohányfüstjét lélegezzük be. Ennek nemcsak a felnőtt van kitéve, de a magzat is. Ha az anya dohányzik, ha napi 20 cigarettánál többet szív el, nemcsak kisebb súllyal születik a gyermek és nagyobb lesz a halálozási veszély, hanem olyan fejlődési rendellenességek is gyakoriak, mint a veleszületett műhiba, a szívhiba. A passzív dohányzás elsősorban a légzőszervet érinti, és a légzőszerv védekezési funkcióját teszi tönkre.
Tisztelt Képviselőtársaim! Feltétlenül szólnom kell a dohányzás okozta megbetegedésekkel kapcsolatos közvetlen költségekről. A dohányzással összefüggő fekvőbeteg-ellátási költség 5,4 milliárd forint volt, míg ugyanezen évben a rokkanttá nyilvánítottak 15-16 százaléka szintén a dohányzás ártalmainak következtében vált nyugdíjassá. A rokkantnyugdíjak kifizetése hozzávetőleg 7,9 milliárd forint volt. Ugyancsak 1996-ban a dohányzás következtében a termelésből kiesett személyek után 19-20 milliárd forintnyi összeg hiánya mutatkozott, és táppénz címén a dohányzás okozta megbetegedések miatt 3,3 milliárd forint került kifizetésre. A járóbeteg- és alapellátás költségeinek 10 százaléka szintén a dohányzás számlájára írható - 6 milliárd forint volt -, valamint a dohányzás ártalmaitól szenvedő betegek gyógyszertámogatására 8,5 milliárd forintot fizettek ki.
A közvetlen kiadásokon túl azonban a közvetett kiadásokat is ide számítva, a költségvetésben 230 milliárd forint költség és kiesett jövedelem jelentkezett 1996-ban a dohányzás káros hatásai következtében. A dohányzás elleni küzdelem ezért nemcsak egészségpolitikai szempontból fontos feladat, hanem gazdasági oldalról tekintve is cselekvésre ösztönöz. Gazdasági oldalról tekintve az egészségügyi világszervezet dohányzás-ellenőrzési szakértői bizottsága két kategóriába osztja a dohányzás ellenőrzését célzó jogi eszközöket. Ezek egyrészt a dohánytermékek előállításával, reklámozásával és forgalmazásával foglalkozók gyakorlatának megváltoztatására irányulnak, másrészt a dohánytermékek adó- és árpolitikájának átgondolása, a dohányzás ellenőrzése, korlátozása, valamint a prevenció és egészségnevelés témakörébe tartoznak.
E jelen törvénytervezet kategorikusan meghatározza az alapvető szabályokat úgy a dohányzási szokások, mint a dohánytermékek forgalmazásának tekintetében.
(10.40)
Biztosítja a nemdohányzók, valamint az életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt fokozott védelemre szoruló személyek füstmentes környezethez való jogát. Különösen figyelmet fordít a törvény a fiatalkorúak védelmére. Ezt célozza a 18 éven aluli személyek dohányzásának kategorikus tilalma, továbbá, hogy számukra a dohánytermékek vásárlását sem engedélyezi. A tilalmat megszegőkkel szemben megfelelő fegyelmi büntetést helyez kilátásba. Tiltja, illetve korlátozza a dohányzást az egészségügyi, oktatási, szociális, valamint a közforgalmú intézményekben.
A dohányosok és a nemdohányzók közötti ellenérdekeltség mérséklése végett a törvényjavaslat biztosítja a társadalmi együttélés alapvető szabályainak betartása mellett az egyén dohányzási szokásainak gyakorlását. Meghatározza és kijelöli mindazokat a helyeket, ahol a dohányzás nem tiltott, és ezek betartását ellenőrzi. A tömegközlekedési eszközök esetében, mint például a repülőgép, személyszállító hajó zárt légterű helyisége, valamint az összes tömegközlekedési eszköz dohányzási tilalommal érintett.
A korlátozások, illetve kötelezettségek megszegőivel szemben egészségvédelmi bírság szabható ki, mely feltételezhetően visszafogó hatást gyakorol. A bírság összege a szabálysértés súlyára figyelemmel csökkenthető, mérlegelés tárgyát képezheti az elkövető életkorára és jövedelmi viszonyaira való tekintettel. A törvényjavaslatban meghatározásra került, hogy a dohánytermékek mely helyeken nem árusíthatók, és az üzlethelyiségben milyen csomagolástechnikai és elkülönítési szabályok mellett tarthatóak. A törvényjavaslat különös figyelmet fordít a dohánytermékek csomagolásán feltüntetendő kátrány- és nikotintartalom egységnyi mennyiségére, valamint az egészségvédelmi figyelmeztetésre. Mindezek lehetővé teszik, hogy az egészségvédő felhívás, valamint a dohánytermékeken kötelezően feltüntetett alkotórészek ismeretében a dohányos eldöntse, valóban kockáztatja-e egészségét, és kiválaszthatja a jobb minőségű, kevésbé ártalmas terméket.
A törvényjavaslat kiterjed a munkahelyi dohányzás korlátozására is. A munkáltató kötelessége a dolgozók egészségének és biztonságának védelme a dohányfüsttől mentes munkahelyek megteremtésével. Amennyiben a munkaadó a dohányzóhely-kijelölési kötelezettségének nem tesz eleget, nem az egészségvédelmi bírság alá tartozik, hanem a munkavédelmi törvényben meghatározott szankciók kerülnek alkalmazásra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenképpen számításba kell venni azt a tényt, hogy a dohányzás korlátozásával egészségmegőrzés valósul meg. Azt senki sem tagadhatja ugyanis, hogy a nikotintartalom folytán bekövetkezett betegségek megelőzése még mindig kevesebb terhet jelent a költségvetésnek, mint az így kialakult betegségek gyógyítása. Nem lehet elfogadni a dohánylobby érvelését, hogy a dohányértékesítésből származó jövedelem a költségvetésnek jelentős bevételt biztosít. Bizonyítható ugyanis, hogy a nikotin okozta betegségek gyógyítása nagyságrendekkel nagyobb terhet jelent a költségvetésnek, mint amennyit a dohányból származó jövedelem hoz. Ezt a célt kell szolgálnia a dohányzással kapcsolatos reklámtevékenységnek is, mely okosan figyelmeztet a dohányzás veszélyeire, de nem igyekszik riasztó hatást gyakorolni a dohányosokra. Vegyünk példát a Nyugaton jól bevált leszoktató kampányról, ahol nemcsak a dohányzás rémségeit ecsetelő kórházat, temetőt, koporsót ábrázolják, hanem a nemdohányzás előnyeit is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánk több mint fél évszázada elszakadt az európai népek nagy közösségétől. De amikor lehetőség adódik a felzárkózásra, azaz küszöbön áll felvételünk az Európai Unióba, égetően felmerül a megnyugtató és eurokonform szabályozás igénye. Az Európai Unió ugyanis nagy gondot fordít arra, hogy a tagországokban vagy leendő tagországokban hogyan oldják fel a dohányzók és a nemdohányzók közötti ellentétet. Ezt bizonyítja az is, hogy a felvételre jelentkezett országok részére kiadott kérdőíveken szerepel az a kérdés, van-e dohányzásellenes törvényünk.
Gondolkodjunk el ezen, tisztelt képviselőtársaim, és bábáskodjunk a törvényi szabályozás megszületésén, mert az idő telik, és az európai uniós tagságunk közeledik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
