KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS
KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnézést, képviselőtársaim, de van egy olyan érzésem, hogy aki ezt kívülállóként hallja, az nem tudja, vagy csak sejti, hogy azok közül, akik eddig szóltak, vagy szólni mertek, egyikük sem dohányzik. És valahol egy dohányzó fejével gondolkozva ez körülbelül azt is jelentheti, hogy már megint mit akarnak ezek a honatyák. Én nemdohányzóként azt szeretném mondani, hogy valahol olyan szellemben is kellene tárgyalnunk egyszer, és a későbbiek során végigvinnünk ezt a törvényt, hogy valahogy egy kicsit a társadalom lelkiismeretére, eszére hatva próbáljuk elérni azt a hatást, amelyet szeretnénk.
Nem hiszem, hogy ebben a rendkívül erős és azonnali szigor lenne a megoldás, mint ahogy Gémesi úr is mondja, mert utalnék itt arra, hogy egy hónappal ezelőtt három főorvossal találkoztam - egy nőgyógyász, egy sebész és egy intenzív-főorvos -, egymással beszélgettek és dohányoztak. Mondtam nekik, hogy: na, majd amikor jön a törvény! Ezek után mi volt a válasz? Ha egy sebész dohányzik, az még nem jelent gondot, ha engem megműt, de ha iszik és remeg a keze, az sokkal nagyobb gond. Aztán a másik oldalról hozták a példát, hogy egy kórházon belül mennyibe kerül az alkoholistákkal való foglalatosság, és mennyi ágyat foglalnak el.
Ennek a félnek is részigazsága van, nekünk is nagy igazságunk van, amikor megalkotjuk ezt a törvényt. Amikor én most szólok, tényleg azt javasolom mindenkinek: azon túl, hogy mindenki által ismert a dohányzás káros hatása, ezt valahol úgy adjuk elő, hogy igazából hatást is érjen el, és ne dacot, ellenállást szüljön esetleg a másik oldal részéről. Köszönöm. (Taps.)
