DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy már az előttem szóló is jelezte, hosszú évek óta várat magára annak a problémának az intézményes megoldása, hogy milyen lehetősége van annak a sérelmet szenvedő félnek, akinek egy utóbb alkotmányellenesnek nyilvánított anyagi vagy eljárásjogi jogszabály alapján nem sikerült a jogos igényét érvényesítenie.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény alkotmányjogi panaszról szóló 48. §-a csak az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltételeiről rendelkezik, de nem ad útbaigazítást arra nézve, hogy a panasz alapossága esetén a konkrét jogsérelem orvoslására az Alkotmánybíróságnak milyen törvényi lehetősége van. Ilyen rendelkezést a büntetőeljárás felülvizsgálatának az elrendelésével csak a büntetőügyekben tartalmaz az Alkotmánybíróságról szóló törvény 43. §-ának (3) bekezdése, de ugyanezen szakasz (4) bekezdése a közigazgatási vagy a polgári ügyekben nem ad az Alkotmánybíróság eljárására iránymutatást.
A törvényalkotásra vár tehát az a feladat, hogy az eljárásjogi módozatokat szabályozza. E tárgykörben az Alkotmánybíróság és a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága korábban már a törvényalkotóhoz is eljuttatott következő együttes állásfoglalását fogalmazta meg: "A megfelelő eljárásjogokban rendelkezni kell arról, hogy megalapozott alkotmányjogi panasz esetén az Alkotmánybíróság határozata következtében a félnek az eljárás újrafelvételére van alanyi joga."
(9.50)
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. Az alkotmányellenesség az alkotmány 57. § (5) bekezdése alapján pusztán már azon az alapon is megállapítható, hogy a törvényhozó elmulasztotta-e a jogorvoslati alapjog érvényesüléséhez szükséges eljárásjogi szabályok és garanciák megalkotását. A törvényhozónak tehát alkotmányos kötelessége olyan eljárásjogi szabályok megalkotása, amelyek alkalmazásával a jogsérelem valóságosan orvosolhatóvá válik.
(A jegyzői székben Herényi Károly helyét
Vidoven Árpád foglalja el.)
Vidoven Árpád foglalja el.)
Ahhoz, hogy az alkotmányjogi panasz jogorvoslati funkcióját betöltse, a törvényhozónak megfelelő eljárásjogi szabályok megalkotásával lehetővé kell tenni, hogy az eredményes panaszló útjából elháruljon az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán beállott jogerő. Az Alkotmánybíróság eddig is igyekezett ugyan az elbírált ügyek sajátosságaihoz igazodó jogorvoslatot nyújtani a megalapozott panasz előterjesztőjének. Így például a 32/1990. AB határozattal elbírált ügyben biztosította a panaszosnak a jogsérelmet okozó államigazgatási határozat törvényességének bírósági felülvizsgálatát; vagy a 22/1991. AB határozattal felhívta az illetékes államigazgatási hatóságot, hogy a panaszt előterjesztő állampolgárok ügyében hozott államigazgatási határozatokat semmisítse meg, és kötelezze az eljáró szerveket új eljárás lefolytatására és jogszerű határozat hozatalára. De hasonlóan említhetnénk a 34/1991. AB határozatot is, amely pedig az alkotmányellenes rendelkezésnek a panaszos konkrét polgári perében való alkalmazhatóságát kizárta. És lehetne tovább sorolni az eseteket, de nem érdemes.
Az Alkotmánybíróságnak ugyanis nem az a feladata, hogy a jogsérelem orvoslásának módját ő maga határozza meg. Az 57/1991.(XI.8.) AB határozatában dr. Kilényi Géza és dr. Schmidt Péter alkotmánybírák a jogorvoslás módját illetően különvéleményt fogalmaztak meg, amelynek lényege, hogy az Alkotmánybíróság sem tehet meg mindent a jogorvoslás érdekében, amit az alkotmányosság érdekében egyébként szükségesnek tart. Mindezek késztették arra az Alkotmánybíróságot, hogy a 23/1998.(VI.9.) AB határozatában kimondja: az Országgyűlés alkotmányellenes mulasztást követett el azzal, hogy a büntetőeljáráson kívüli eljárásokban nem szabályozta az Alkotmánybíróság által alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történő alkalmazhatósága kizárásának eljárásjogi következményeit.
Ezért az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy erre vonatkozó jogalkotási feladatának 1998. december 31. napjáig tegyen eleget. Ezt a határidőt ugyan már nem lehet tartani, de reméljük, hogy a késés nem lesz túlságosan hosszú.
Amit hiányolunk a tervezetből, az bizonyos határidők beépítése, vagy határnapok megállapításával, vagy sürgős soronkívüliség elrendelésével. A panaszos ugyanis már rengeteg időt veszített a rendes eljárás során, amikor nem az ő, hanem a törvényhozó hibájából nem tudta a jogait érvényesíteni. Ha a perújítás során az új eljárás ismét elfoglalja a helyét az eljárások sorrendjében, az ismét jelentős időveszteséget jelent, vagyis teljesen méltánytalanul sújtja újra a panaszost.
Teljesen egyetértünk azzal, hogy az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása során jogsérelmet szenvedett fél végre jogorvoslathoz jusson. Azzal is egyetértünk, sőt természetesnek tartjuk, hogy az e probléma miatti perújítás illetékmentes. A probléma azonban az, hogy a fenti javaslat elfogadása is csak az adott jogszabály alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság elé terjesztő panaszos problémája vonatkozásában oldja meg, és azt is csak a jövőre nézve. Pedig nyilván igen sok ügyben születhetett hasonló döntés, mint a sikeresen panaszlók esetében, csak éppen a többi hátrányt szenvedő vagy nem volt jogvégzett, vagy nem ismerte fel a vele szemben alkalmazott eljárás jogellenességét, alkotmányellenességét. Az ő részükre e javaslat elfogadásával nem nyílik lehetőség az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásával számukra okozott jogsérelem orvoslására - mint ezt már előttem Salamon László képviselőtársam is említette.
Mindezek figyelembevételével a Magyar Igazság és Élet Pártja üdvözli e hosszú évek óta hiányzó törvényjavaslatot, és bár a fentiek alapján nem tartjuk teljes körűnek a múltban ilyen jellegű jogsérelmet szenvedettek problémáinak megoldatlanul hagyása miatt, úgy gondoljuk, hogy e javaslat nem is nyújt teljes megoldást, de a megoldás irányában tett pozitív lépés. Kérjük egyúttal az előterjesztőt annak átgondolására, hogy milyen módon lehetne a múltban alkotmányellenesnek bizonyult jogszabályok alapján azon hátrányt szenvedettek részére is biztosítani az őket is megillető jogorvoslatot, akik panaszt nem nyújtottak be, a panaszosnak pedig valamilyen sürgősségi eljárást biztosítani a méltánytalan időhúzás miatt.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
