DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER
DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindenekelőtt engedje meg, hogy némiképp megdöbbenésemnek adjak hangot az ügyben, hogy a miniszter asszony nem jött el a törvényjavaslat előterjesztése érdekében a mai parlamenti ülésre. Nyilván annak idején, amikor még minden héten több alkalommal is ülésezett a Ház, nem volt elvárható a miniszterektől, hogy minden időben készek legyenek a parlament rendelkezésére állni. De az új háromhetes munkarend - amit a miniszter asszony oly lelkesen védelmezett a Ház falai között a hétfői napirend előtti felszólalás kapcsán - azt sugallta, mintha a miniszterek háromhetente egyszer szabaddá tudnák tenni magukat az Országgyűlés kedvéért.
Sajnálom, hogy nem így történt. Lehet, hogy a miniszter asszony attól tartott, hogy tömegiszonya lesz a Házban, hiszen azt mondta, hogy a heti rendes ülésezés üres padsorokat eredményezett. Kérem, államtitkár úr, tájékoztassa a miniszter asszonyt, hogy legközelebb nyugodtan eljöhet, hiszen nincsenek nagyobb tömegek most sem, mint akkor, amikor hetente két ülésnap volt. (Dr. Balsai István: Az SZDSZ-ből csak te vagy itt! - Derültség.) Az SZDSZ-ből csak én vagyok itt, de az SZDSZ-ből nem is támogattuk ezt a javaslatot. Az MDF-ből pedig az előterjesztés idején senki nem volt itt, a kötelezően jelen lévő jegyző úron kívül senki nem volt itt a képviselők közül - az államtitkár urak nem képviselők. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Mindenesetre a miniszter asszony ítélőképessége abban a tekintetben, hogy ez a háromhetenkénti ülésezés tömöttebb padsorokat fog eredményezni, mint a korábbi, megkérdőjelezhető. (Demeter Ervin: Az SZDSZ jóvoltából!)
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy az idillt megbontottam ezekkel a szavakkal. De hogy az idillhez visszatérjek, szeretném elmondani, hogy az SZDSZ képviselőcsoportja egyébként a törvényjavaslatot támogatja. A javaslat elfogadásával megítélésünk szerint lehetővé válik, hogy az Alkotmánybíróság valamelyest elmozduljon a hierarchikus jogszabályi rend őrzőjének szerepkörébe. Nem tartható ugyanis az a jelenlegi gyakorlat, hogy érdemben - értem ez alatt azt, hogy eredményében - nincs különbség az utólagos normakontroll és az alkotmányjogi panasz eljárása között.
Azzal, hogy nem az Alkotmánybíróságnak kell meghatároznia a jogorvoslás módját a konkrét eljárásban, átláthatóvá válik ennek az alkotmánybírósági hatáskörnek a terjedelme. Ebben a vonatkozásban egyébként a javaslatot - szemben az előttem szólóval - koherensnek tartom. Úgy ítélem meg, hogy az eljárásjogi hiba és az anyagi jogi hiba kiküszöbölésének a módját nem lehet úgy harmóniába hozni, ahogy azt a Fidesz vezérszónoka sugallni igyekezett. Az előterjesztésben rejlő megkülönböztetés megítélésem szerint szükségszerű, és a magam részéről helyesebbnek tartom a kormány által javasolt megoldást, mint valamifajta erőltetett összevonását a kétfajta hiba orvoslásának.
Ahogy említettem, a javaslat elmozdulást jelent a mai helyzethez képest. A valóságos elmozdulás egyébként azonban csak akkor következhet be, ha a jelenlegi, nem valódi alkotmányjogi panaszt valóságos alkotmányjogi panasz váltja fel. Megítélésünk szerint ehhez az szükséges, hogy az alkotmánybírósági törvény átfogó újraszabályozása keretében az alkotmányjogi panasz jelenlegi kettős feltételéből az egyik megszűnjön, vagyis az alkotmányellenes normán alapuló alapjogi sérelem helyett az alkotmányjogi panasz előterjesztéséhez elegendő legyen csupán az, hogy az alkotmányban biztosított jog megsérült. Ebben az esetben a polgárok minden olyan ügyben, amikor úgy ítélik meg, hogy alkotmányos jogukat egy hatósági döntés megsértette, anélkül, hogy ez a döntés alkotmánysértő jogszabályon alapult volna, anélkül is Alkotmánybírósághoz fordulhatnak majd, és ez teszi az alkotmányjogi panaszt valódi alkotmányjogi panasszá.
Addig is, ameddig ez a koncepcionális váltás be nem következik, az előterjesztett törvényjavaslat szükséges törvényalkotási lépés, összhangban van a szabályozás tartalma a 23/1998-as alkotmánybírósági határozattal, és annak elfogadását az SZDSZ támogatja.
(9.30)
El kell azt is mondanom, az SZDSZ nyitott arra, hogy az alkotmánybírósági törvény immár nyolc éve húzódó felülvizsgálatáról tárgyalások induljanak meg, illetőleg az ebben a kérdésben korábban az Alkotmánybíróság bevonásával is elindult tárgyalások folytatódjanak, hogy feloldjuk a törvényalkotó másik nagy mulasztását, az Alkotmánybíróság ügyrendjének a hiányát. Változatlanul elfogadhatónak és talán időszerűnek is tartjuk az alkotmánybírósági törvény megalkotásának 10. évfordulója közeledtével, hogy a jelenlegi alkotmányos szinten háromszintű szabályozás - a valóságban évtizede változatlanul csak két szinten létező szabályozás - az alkotmány szintjén is kétszintű szabályozás legyen, kerüljön be az alkotmányba egy sor olyan rendelkezés, ami az alkotmánybírósági törvényben van jelen pillanatban, kerüljön be az alkotmánybírósági törvénybe egy sor olyan rendelkezés, amit jelenleg az Alkotmánybíróság maga által elfogadott ügyrendje szabályoz, és az Alkotmánybíróság belső működését valóban az ügyrend - a bíróság által és nem az Országgyűlés által elfogadott ügyrend - szabályozza.
Megítélésünk szerint ezek a kérdések is megoldhatók az alkotmánybírósági törvény remélhetőleg még ez évben megtörténő átfogó reformja keretében. Ehhez képest javasoljuk és támogatjuk a törvény korlátozott, de szükséges tartalmú módosítását. Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
