DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita funkcióját szem előtt tartva elsősorban a törvényjavaslat szükségességével és szabályozási elveivel kívánok foglalkozni.
A törvényjavaslat által felvetett kérdéskörben a törvényalkotás szükségességét egyértelművé és megkerülhetetlenné teszi az Alkotmánybíróság már említett 23/1998. számú határozata.
Vitathatatlan, hogy az alkotmányjogi panasz által az egyes jogszabályokat érintően esetlegesen feltárt alkotmánysértés megszüntetése, az alkotmányellenes jogi norma megsemmisítése még nem jelent orvosságot azon egyéni jogsérelmekre nézve, melyeket az alkotmánysértő norma alkalmazása az egyének részére okozott.
Az ilyen sérelmek reparációját büntetőeljárás-jogunk, a büntető ítélkezés területén már biztosítottuk. Teljesen indokolt és megalapozott az Alkotmánybíróságnak az a rendelkezése, hogy a törvényhozás - a büntetőeljárás-jog területén kialakított megoldáshoz hasonlóan - az egyéb bírósági, illetve hatósági eljárásokban is teremtse meg az alkotmányellenes norma alkalmazása következtében az egyént ért jogsérelem orvoslásának lehetőségét.
A most tárgyalt törvényjavaslat ezt, az Alkotmánybíróság által kifejezetten előírt törvényhozási feladatot kívánja megoldani. A törvényjavaslat tehát elengedhetetlenül szükséges szabályozást tartalmaz, amely egyben a jogállamiság épületén még fellelhető apró hiányosságok megszüntetését szolgálja.
A törvényjavaslat alapvető koncepcionális kérdése, hogy az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásából keletkező egyéni jogsérelem elhárítása átkerüljön-e az Alkotmánybíróság hatáskörébe, vagy maradjon továbbra is az egyedi jogviták elbírálására hivatott bíróságok feladata. Ez a kérdés tulajdonképpen alkotmányjogi alapkérdés, és mikénti megválaszolása magából az alkotmányból, a bíróságok, illetve az Alkotmánybíróság alkotmányban rögzített feladatmeghatározásából adódik.
Az egyedi ügyek elbírálására hivatott bíróságok és az Alkotmánybíróság viszonyából következően alapvető alkotmányos követelmény, hogy az Alkotmánybíróság nem válhat az egyedi ügyek elbírálására hivatott bíróságok fellebbviteli fórumává, vagyis az Alkotmánybíróság nem válhat szuperbírósággá.
Ennek megfelelően ez a törvényjavaslat is megőrzi azt az alapelvet, hogy az alkotmányos normakontroll és az egyedi ügyek elbírálása határolódjék el, az Alkotmánybíróság tevékenysége ne lépjen túl a normakontrollon.
Az alkotmányjogi panasz sajátossága ugyanakkor, hogy azt az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása miatt jogsérelmet szenvedő fél terjeszti az Alkotmánybíróság elé. Itt az Alkotmánybíróság olyan hatásköréről van tehát szó, amikor az egyedi jogsérelem és a normakontroll iránti igény egymásból folyik és ezért együtt jelenik meg. Így a törvényjavaslat elkerülhetetlenül tartalmaz olyan elemet, amellyel az Alkotmánybíróságnak egyedi ügyre kiható döntési jogkört biztosít. Nevezetesen: az Alkotmánybíróságnak kell döntenie arról, hogy a konkrét esetben a jogszabályt - annak alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával - nyilvánítja alkotmányellenessé vagy sem. Véleményünk szerint e megoldással együtt a törvényjavaslat - a büntetőeljárás-jogi megoldáshoz hasonlóan - megfelelő módon veszi tekintetbe az előbbi alkotmányos alapelvet, és ennek tiszteletben tartásával alakította ki az egyéni jogsérelem orvoslásának módját.
A törvényjavaslatban kidolgozott megoldás egészében is és főbb irányaiban is megfelel a megoldandó feladat szabta követelményeknek és céloknak. Így egészében véve az előttünk fekvő szabályozás megfelelően biztosítja azt, hogy az alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály alkalmazása folytán az egyént ért jogsérelem minden indokolt esetben orvoslást nyerjen.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat tárgyköre óhatatlanul ráirányítja a figyelmet egy olyan kérdéskörre, melyre maga a törvényjavaslat nem terjed ki. Nevezetesen arra, hogy az egyes jogszabályok alkotmányellenességének kimondása és ennek következtébeni megsemmisítése hogyan hat ki azokra, akik maguk is az alkotmányellenes norma miatt szenvedtek jogaik érvényesítésében csorbát, de akik maguk emiatt alkotmányjogi panasszal nem éltek.
(9.20)
E kérdéskör több irányú problémát is felvet, melynek lényegét abban az ellentmondásban lehet összegezni, ami a jogviták végleges lezáródásához fűződő érdek - a jogbiztonság követelménye -, valamint a jogszerűség érvényesüléséhez fűződő érdek szembenállásában észlelhető. Ezzel a problematikával kapcsolatban tulajdonképpen az Alkotmánybíróság határozatai visszaható hatályának a kérdése általánosságban is felmerül.
A jelen törvényjavaslat e kérdéskör megválaszolására nem vállalkozik, de a problémakör az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadásától függetlenül is rendezhető. Ha szólnak is szempontok amellett, hogy ezt a felvetett problémát kössük össze a törvényjavaslat tárgyát képező kérdés rendezésével - csak zárójelben jegyzem meg, ilyen szempont lehet az, hogy törvényeink módosítására lehetőség szerint ne szétaprózva, ne részletenként, hanem az egyes problémákat összefoglalva kerüljön sor -, az Alkotmánybíróság által is felrótt alkotmányos mulasztás mielőbbi kiküszöbölése érdekében nem tűnik célszerűnek a törvényjavaslat tárgykörének kibővítése. Mindenesetre ezt a felmerült kérdéskört a most tárgyalt törvényjavaslattól függetlenül átgondolandónak tartjuk.
A törvényjavaslat részleteit illetően összefoglalóan az a véleményünk, hogy az részleteiben is helyes és célszerű szabályozást tartalmaz. Néhány részkérdés újragondolása azonban indokolt lehet. Erre egyes módosító javaslatok, melyek eddig is benyújtásra kerültek, már most felhívják a figyelmünket. Természetesen - általános vita lévén - részletekbe most nem kívánok bocsátkozni, hiszen a részletek megtárgyalása a módosító indítványok kapcsán a részletes vita feladata.
Egy észrevételt azonban a részleteket illetően is szükségesnek tartok már most megemlíteni. Annak jelentősége miatt a törvényjavaslat a jogsérelem elhárításának eszközeit illetően - legalábbis elvi szinten - bizonyos mértékig ellentmondást mutat. A törvényjavaslat 1. §-a az egyént ért jogsérelem elhárításának a perújítást teszi általános eszközévé, és így a polgári perrendtartásban egy újabb sajátos perújítási jogot épít be. Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság előtt részletezett eljárásban - pontosabban a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe utalt eljárásban, amit ez a törvényjavaslat részletez - már kétféle eljárásjogi eszköz jelenik meg: anyagi jogszabály alkotmányellenessége esetén a perújítás, eljárási jogszabály alkotmányellenessége esetén pedig az eljárásnak egy meghatározott szakasztól történő megismétlése formális perújítás nélkül. Bár a Legfelsőbb Bíróság a konkrét ügyekben nyilvánvalóan világos iránymutatást fog adni a jogsérelem elhárítását igénylő félnek a konkrét teendőkről, és ezért úgy tűnik, ennek az ellentmondásnak nagyobb gyakorlati jelentősége nincs, mégis helyesebbnek látszana, ha sikerülne a törvényjavaslatban foglalt eszközrendszer elemeit elvi síkon is teljesen egyértelművé tenni.
Hogy nem minden gyakorlati jelentőség nélküli az, amiről említést tettem, legyen szabad rámutatnom a törvényjavaslat 4. §-ának rendelkezésére, mely illetékmentességet rendel el az e törvényben megteremtett perújítás esetére. Felmerül a kérdés, hogy ez az illetékmentesség csak az anyagi jogszabály alkotmányellenessége esetén igénybe vehető perújításra vonatkozik-e, vagy pedig a jelen törvénnyel lehetővé tett valamennyi eljárásra is. Például ha egy eljárást a fellebbezési szaktól kell megismételni, vonatkozik-e ez a fellebbezési vagy, mondjuk, a felülvizsgálati eljárásra?
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül a törvényjavaslat egészével kapcsolatosan összegzem a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleményét. Egészében véve a törvényjavaslat alkalmas a megoldandó kérdések rendezésére, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a törvényjavaslatot egészében és általánosságban támogatja, és elfogadásra ajánlja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
