DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Igen tisztelt Előterjesztő!
Mindenekelőtt szeretnék rámutatni arra, hogy rendkívül tiszteletre méltó ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztése - pusztán az a tény, hogy a Ház hozzákezdhet ennek az alkotmányos problémának a rendezéséhez.
Rá kell mutatnom, hogy a jogalkotónak a magyar alkotmányból folyó kötelezettsége maga a jogalkotás. Sajnálatos, hogy a több mint tíz éve húzódó problémakör csak most került eldöntésre, rendezésre a Ház elé, de most viszont itt van, és úgy gondolom, hogy az igen tisztelt Alkotmánybíróságon kívül elsősorban az előterjesztő érdeme ez. Nem kívánom képviselőtársaim elé tárni a már említett alkotmánybírósági határozat rendelkező részét, és indokolásában történt megállapításait, azonban tekintettel arra, hogy a nem sokkal korábban előttem felszólalt, és általam nagyon nagyra becsült Salamon képviselőtársam, illetőleg államtitkár úr azért néhány érdemi kérdést is érintett megszólalásában, engedjék meg, hogy ezekkel kapcsolatban felhívjam az önök figyelmét alapvető jogi tényekre, olyan kötelmekre, amelyek a jelen jogalkotást érdemben kell hogy befolyásolják.
Az államtitkár úr szavait nem pontosan idézve, de a lényege az volt, hogy érdemben kell hogy kihasson az a rendezési út, eredmény a panaszt előterjesztő jogaira, illetőleg jogsérelmére, amely kapcsán az Alkotmánybíróság helyt adott az alkotmányjogi panasznak, illetőleg visszamenőleges hatályt biztosított a rendezésnek. Szeretnék rámutatni, hogy majd a részletes vita során kifejtésre kerülő disszonancia lényegét érzem a javaslat egyes elemeiben akkor, amikor az alapul vett és alapul fekvő alkotmányos alapvető emberi jog sérelmét - tehát amely alapján az Alkotmánybíróság helyt adott a panasznak - olyan út felhasználásával irányozza elő rendezni - megítélésem szerint tévesen -, amely holmi tényállásbeli nóvumot kívánna meg, magyarul: a perújítást jelöli.
Kérem, az alkotmánybírósági eljárásban fel sem merült új tény, hanem a jogokon belüli disszonancia. Az ennek megfelelő eljárási út a rendes bírósági eljárási eljárás keretén belül a felülvizsgálat.
Ebben az esetben elégülne ki az az alkotmányos igény, amelyet akceptált az Alkotmánybíróság, amikor helyt adott a panasznak, és akkor nem lenne elutasítható formális okokkal majd a rendes bírósági eljárás keretén belül a panaszos kérelme.
Még egyszer hangsúlyozom, enélkül pusztán és csak formális elégtételről lehetne szó. Vagy az egész jogrendszert újraalkotja a Ház, és kiterjeszti a perújítások körét az Alkotmánybíróság által a jelen esetben alkalmazott alkotmányjogi panasz helyt adásával - de akkor egészében újra kell rendezni az eljárásjogot -, vagy pedig ezt a disszonanciát feloldja.
Visszatérve az alkotmánybírósági határozatra, teljesen egyetértek az államtitkár úrral, amikor azt mondta ki ezen a helyen, hogy az Alkotmánybíróság határozata mindenkire nézve kötelező.
Elsősorban igaz ez a jogalkotásra. Akkor, amikor ez az alkotmánybírósági határozat önmaga több részében - tehát a rendelkező részében, az indokolási részében - megismételve is a felülvizsgálatot írja elő, akkor, úgy gondolom, egy megalapozatlan jogi álláspont lenne minden ettől eltérő rendezési kísérlet - vagy pedig tévút.
Befejezésül még egyszer hangsúlyozni kívánom, több mint egy évtizedes mulasztásnak tesz eleget egyrészt az előterjesztő, másrészt az igen tisztelt Ház, amikor ezt a súlyos problémát rendezi, azonban ennek a rendezésnek az útja a jogelvek és a magyar alkotmány előírásaival összhangban kell hogy majd megtörténjen.
Köszönöm szépen. (Taps.)
