DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Mindenki előtt ismert, hogy néhány nappal ezelőtt ön egy másik nyilvánosság előtt hasonló gondolatokat fogalmazott meg. Nagyon örülünk annak, hogy az ezt követő nyilatkozatok, amelyek szinte egyetlen kifogásként azt említették meg, hogy jó, jó, de miért nem a parlamentben hangzik ez el, teljesen feleslegessé váltak, hiszen senki sem tételezhette azt fel önről, hogy nem lesz folytatója annak a közjogi hagyománynak, amelyre ön egy másik miniszterelnök nyomán joggal hivatkozhat, aki soha nem mulasztotta azt el, hogy a parlamenttel ossza meg a kormányzás gondjait, még akkor is, ha ezek most kevésbé nehezek és biztatóak. Köszönjük, hogy ez itt, az Országgyűlésben is elhangzott, és ezzel valószínűleg elejét veszi a kritikáknak.
Örülünk annak, hogy ilyen bizakodó hangban valamennyi itt ülő képviselőtársam, talán nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki képviselők is jó kilátásokat tudnak megfogalmazni; az már egy más kérdés, hogy ki hogyan vindikálja magának ennek az alapjait. Én azt szeretném az imént felszólaló frakcióvezető úr figyelmébe ajánlani, hogy mindazok az intézkedések, amelyek alátámasztották azt, hogy ezt az évet ilyen bizakodással kezdhessük el, akár a társadalompolitikai, akár a gazdaságpolitikai, akár az ezekhez fűződő döntéseket illetően, sajnos nélkülözték az önök szavazatait az elmúlt fél év alatt. Egyetlenegy alkalommal sem sikerült megnyomni támogatólag azt a gombot, amely például a családtámogatási rendszer átalakítását célozta, amely például a társadalmi figyelem középpontjába a gyermekeit nevelő családokat helyezte. Reméljük, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy a felvázolt nagy törvénykezési programot illetően valóban konstruktív és érdemi módon tudnak majd ezekhez a kérdésekhez - az eddigiektől eltérő módon is, más érzésekkel - közelíteni és azokat támogatni.
Gyakran mondják azt, hogy az ellenzéken mit kérünk számon, hiszen hatvan törvényből ötvennyolcat támogattak. Ez egyrészt nem igaz, másrészt azokat nem támogatták a képviselőtársaim, amelyeket itt fel tudott idézni a miniszterelnök úr mint a kormányprogram valódi céljait megvalósító, tényleg domináns és legjelentősebb döntéseket.
Nem titok, tisztelt képviselőtársaim, hogy külön örömmel hallottam a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetőjeként azt a tervet, amely a miniszterelnök és a kormány programjában a gazdaságpolitikai kérdések törvényi szabályozását illetően a pénzvilágot körül vevő törvényekben valósul meg, értve a felügyeletet, az értékpapírokat és általában a befektetéseket szabályozó most már tízéves folyamatot, melynek eredményeként szeretne méltó választ adni arra a kialakult helyzetre, amely valamennyiünket nemcsak választott képviselőként, hanem - ha szabad így mondani - egyszerű állampolgárként is joggal irritál, és joggal tartjuk ezt legfontosabb teendőnek. Mi vetettük ezt fel néhány hónappal ezelőtt, tehát a Magyar Demokrata Fórum kérte a koalíciós egyeztetéseken, hogy helyezze ennek a tavaszi törvényalkotásnak a homlokterébe ezt a kérdést. Nagyon örülünk, ha ez így történik, és ebben minden szempontból szeretnénk támogatni a kormány programját.
Miben bízhatunk, tisztelt képviselőtársaim? A magam részéről abban bízhatok, úgy érzem, hogy nemcsak a saját gondolataimat fejezem ki, ha azt mondom: 1999-ben nem lesznek választások, egyik vasárnapon sem lesznek választások itt az országban. Tehát van arra okunk, hogy optimista és valóban konstruktív magatartást elváró módon a parlament munkájának érdemi részét helyezzük előtérbe - mi erre készek vagyunk. Tekintettel arra, hogy sem utókampány, sem előkampány, semmilyen kampány ebben az évben nem fenyeget, talán mód lesz valóban olyan fontos kérdések megoldására, amelyekben nem nélkülözhetjük az ellenzék közreműködését; itt van például az alig hároméves médiatörvény, nagyon sok irracionális helyzetet teremtő megoldást keresve. Úgy gondoljuk, hogy azok az egyeztetések, amelyek ha nem is minden szempontból kielégítő módon, de megindultak nemcsak ebben a kérdésben, de másban is, talán kibontakozásra vezethetnek.
Az eltelt közel másfél hónapos parlamenti szünet módot adott arra, hogy ismét újrainduljanak olyan kezdeményezések, amelyek mind a hat párt konszenzusát meg kell hogy találják.
Remélem, hogy a mai napon aláírásra kerül és a közjogi kérdésekkel kapcsolatos ilyen próbálkozás nem lesz kudarcra ítélve, és csak azt várom el, hogy a múlt héten elkezdődött és a NATO-csatlakozásunk tényleges részvételi lehetőségeit lehetővé tevő alkotmánymódosításra vonatkozó egyeztetés sem lesz egyszerű kijelentés, és várjuk az ellenzéki pártok konstruktív magatartását.
Mindent összevetve: mi a magunk részéről hasonló bizakodással tekintünk az új parlamenti ülésszak elé.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
