DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR
DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kell mondjam, hogy a miniszterelnök úr beszéde bizonyos vonatkozásban különbözik a korábbi megszólalásaitól. Azt gondolom, nemcsak nekem tűnik fel, hogy először szólította meg úgy az ellenzéket, hogy nem valamely múltbeli elkövetett bűnei kapcsán, felelősségének hangsúlyozása közepette, valamely botránnyal összefüggésben, hanem érdemi együttműködést kért tőle bizonyos fontos kérdésekben. Ez, ha úgy tetszik, üdítő kivétel a korábbi megnyilvánulásokhoz képest.
Némiképp árnyalta ezt a helyzetet, hogy megfogalmazásában, hangütésében Szájer József frakcióvezető úr, úgy tűnik, mintha a másik oldalra tette volna a hangsúlyt, de most nem az ő beszédéhez tisztem hozzászólni.
Ezt a körülményt azonban némiképp árnyalja az a helyzet, és e tekintetben szeretnék Kuncze Gábor frakcióvezető úrhoz kapcsolódni, hogy láthatóan a hivatalban lévő kormány hat hónap alatt nem tudott túljutni azon az alapvető ellentmondáson, hogy amikor arról van szó, hogy milyen a gazdaság állapota, akkor büszkén és öntudatosan szól arról, milyen lehetőségek állnak Magyarország előtt, amikor viszont arra kerül a szó, hogy mi alapozta meg ezt a helyzetet, akkor felelősöket keresve a vádlottak padjára ülteti a megelőző kormányt és a megelőző kormányzati többséget.
Tisztelettel javaslom, hogy ha komoly a kormány szándéka, ha nem csak retorikában kíván változtatni a konfrontáció politikáján, ha komoly az a szándéka, hogy figyelemmel kíván lenni az ellenzék álláspontjára és az ellenzéki pártok mögött lévő állampolgárok véleményére, akkor ezt az ellentmondást is igyekezzék természetszerűleg feloldani. Ez jelentheti ugyanis azt a biztosítékot és bizonyítékot, hogy önök komolyan gondolják, hogy kíváncsiak az álláspontunkra - enélkül ugyanis nagyon nehéz azonos módon beszélni a gazdasági helyzetről!
Mi egyetértünk a miniszterelnök úr elemzésének lényegével, hogy jó az ország gazdasági helyzete, bár megjegyzem, azért folyamatos figyelmet igényel az a körülmény, hogy a realitásokhoz viszonyítva mikor és hogyan kell a kormánynak cselekednie azért, nehogy ebben a ciklusban is kialakuljon egy olyan helyzet, amikor kényszerűen olyan eszközökhöz kell nyúlni, amilyen eszközökhöz a megelőző kormánynak kellett nyúlnia.
(13.40)
Ez a megszólalás feljogosít engem arra, hogy feltételezzem: az együttműködés ilyen szellemében nyilvánvalóan nem lesz semmi akadálya annak, hogy, mondjuk, az ellenzék azon kezdeményezése, hogy egy átfogó adóreform előtt az Országgyűlés plenáris ülésen tárgyalja meg az adóreform elveit, tartalmát, irányait, vagy például egy olyan kisebb jelentőségű kezdeményezés, hogy azoknál a pénzintézeteknél, mint a Postabank, a Magyar Fejlesztési Bank - ahol hosszan el szokták mondani, hogy mi minden vezetett ehhez a helyzethez -, létrehozzunk hatpárti felügyelőbizottságot, és nézzük meg együttesen, hogyan is folyik állami pénzen, hihetetlenül nagy összegekkel e bankok konszolidációja. Gondolom, ez azt is jelenti, hogy ezekben a kényes ügyekben is a kormány hajlandó lesz együttműködni, hiszen ki akarja nyilvánítani azt a szándékát, hogy valamilyen módon közösen intézzük ezt az ügyet.
A miniszterelnök úr azt mondta, hogy évadnyitó ülésről van szó. Nyilvánvaló, hogy ha ezt a hasonlatot folytatjuk, akkor az elmúlt héten csütörtökön az évadnyitó társulati ülés egy részére került sor, a szereplők egyik része vett részt a társulati ülésen. Most alkalmunk van arra, hogy mindannyian szembenézzünk ennek a félévnek a teendőivel. Úgy ítélem meg, hogy a miniszterelnök úr jól döntött, amikor - talán az ellenzéki pártok nyomására is - azt választotta, hogy itt, a parlament előtt is rövid összefoglalását adja a Vigadóban elmondott beszédének, és a miniszterelnök nem teszi ki a kormányt és önmagát annak, hogy ne lehessen az Országgyűlés keretei között a mondandójára reagálni.
Azt gondolom, a miniszterelnök úr van abban a helyzetben - és a kormány is -, hogy ne csak retorikában, hanem ténylegesen mutassa ki azt a szándékot, hogy milyen ügyekben, milyen kérdésekben kíván az ellenzékkel együttműködni. Ezt az együttműködési szándékot bizonyosan nem erősíti, ha a kormányoldal pártjainak politikusai állandóan vádaskodnak, és állandóan azt mondják, hogy mi mi mindent nem szavaztunk meg. Szeretném az önök szíves figyelmébe ajánlani - majd a polgárok is meglátják -, hogy azok a kritikák, amelyeket az adórendszerről, a nyugdíjemelésről, egyebekről mondtunk, a borítékukban hogyan jelenik meg, mennyi a keresetük, hogyan élik meg e költségvetési és adópolitika mindennapi következményeit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Tehát ne menjünk elébe ennek a dolognak. Azt javaslom, hogy ebben a szellemben gondolkodjunk a tavaszi ülésszak feladatain. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
