DR. BODA ILONA
DR. BODA ILONA
DR. BODA ILONA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az FKGP-frakció megvizsgálta a munka törvénykönyve és a vele szoros összefüggésben álló törvények átfogó módosítására irányuló T/626. számú törvényjavaslatot. Úgy ítéljük meg, hogy a jelen törvényjavaslat általánosságban eleget tesz az Alkotmánybíróság 4/1998. számú határozatában foglaltaknak, illetve részben tesz eleget a kormányprogramban előírt, a munka világát érintő jogszabályok átfogó felülvizsgálatát célzó koncepciónak.
(11.10)
Az FKGP már most hangsúlyozza azon kritikai észrevételét, hogy a jogbiztonságot az szolgálná megfelelően, ha a munka törvénykönyve átfogó felülvizsgálatára olyképpen kerülne sor, hogy egyrészt figyelembe venné a jogalkotó az 1992. év óta, az az új Mt. hatálybalépése óta eltelt időszak jogalkalmazói tapasztalatát, továbbá az érdekképviseleti szervek e téren kialakult gyakorlatát. Ugyanakkor elválasztódna egymástól a munka törvénykönyve, a közalkalmazotti, a köztisztviselői törvény, azaz szorgalmazzuk más jogszabályok, például a bírák és ügyészek jogállására vonatkozó önálló törvényi szabályozáshoz hasonló önálló közalkalmazotti kódex és önálló köztisztviselői kódex megalkotását. Mindaddig, amíg az Mt., valamint a közalkalmazottak és köztisztviselők jogállására vonatkozó törvények egymástól minden téren elválasztást nem nyernek, a jogalkalmazók, de a társadalom minden polgára számára az egymással sok átfedést, de sok ellentmondást tartalmazó fenti három jogterület törvényi rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása számos területen jogbizonytalanságot eredményez.
Mindezeket egybevetve úgy ítéljük, hogy a T/626. szám alatt előterjesztett törvényjavaslat nagyobb részben a 4/1998. számú AB-határozat végrehajtásának felel meg, és csak kisebb részben követi az 1992. év óta kialakult munkajogi jogalkalmazói gyakorlatot. Úgy véljük ugyanis, hogy amennyiben a T/626. számú törvényjavaslat valóban az 1992. július 1. óta kialakult tapasztalatokat képezi le a törvényi szabályozás szintjén, sokkal bátrabban, sokkal határozottabban kellett volna hozzányúlni az egyes törvényi rendelkezések felülvizsgálatához. Mire gondolunk itt? Gondolunk itt például arra, hogy - szemben más frakciók álláspontjával - a mi álláspontunk az, hogy egyes szakszervezeti jogosítványok indokolatlan mértékben megkötik a munkaadók kezét. Elfogadhatatlannak tartjuk például a továbbiakra nézve az orvosi igazolás nélkül igénybe vehető betegállomány lehetőségét. Túlzottan merevnek ítéljük meg a jelen Mt.-beli szabályozást, például a munkaidő beosztása vonatkozásában. A munkaadók költségét ugyanis jelentősen növeli, hogy a napi 8 órás munkaidőt, ha a kollektív szerződésben nem sikerül külön megállapodni a szakszervezetekkel, két hónap átlagában kell teljesíteni.
Ugyanakkor üdvözöljük a T/626. számú törvényjavaslat 15., 16. §-át, amely a folytonos munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidőkeretének egyszerűsítésére irányuló szabályozást teremt, illetve lehetőséget ad a speciális munkakörülmények között munkát végző munkavállalók részére kollektív szerződés megkötésére, az egyéni munkavégzési körülményeik körültekintőbb figyelembevétele mellett.
Ugyanígy üdvözöljük azt is, hogy a tervezet 28. §-a lehetőséget teremt az egészségügyi ágazat eddig is sok problémát jelentő ügyeleti rendszerének átfogó újraszabályozására egy ágazati miniszteri rendelet útján.
Nem osztjuk egyes frakciók aggodalmát a tekintetben, hogy a törvénytervezet egyes módosító rendelkezései ellentétesek a munkavállalók védelméről szóló nemzetközi egyezményekkel.
Nem osztjuk azon érdekképviseleti szervek véleményét sem, hogy a jelen törvénytervezet tovább rontja a dolgozók amúgy is hátrányos helyzetét, tovább rontja a dolgozók kiszolgáltatottságát.
A mi határozott álláspontunk az, hogy a tervezet 2. §-a egyértelmű eligazítást ad arra nézve, hogy csak olyan munkáltatónál veheti át az üzemi tanács a szakszervezeti jogosítványokat, ahol nincs szakszervezeti érdekképviselet, és ezen munkáltatónál is csak korlátozott körben köthet üzemi megállapodást a munkáltatóval olyan kérdésekben, amelyek a törvényi szabályozásnál kedvezőbbek lehetnek az adott munkahely munkavállalóira nézve.
Jelen törvényjavaslat 2. §-a ezért meggyőződésünk szerint nem rontja, hanem tovább növeli az üzemi tanácsi jogosítványok szélesítésével a munkavállalók érdekvédelmét, valamint az üzemi megállapodások üzemi tanács általi megkötésének lehetősége módot ad arra, hogy a munkáltatónál felmerülő speciális kérdések a munkavállalókra nézve akkor is szabályozást nyerjenek, ha és amennyiben a munkáltatónál szakszervezet nem működik. Megjegyezzük idevonatkozóan azt is, hogy a helyi üzemi tanácsok az ágazati szakszervezeteknél nyilvánvalóan jobban ismerik a helyi munkavégzés, illetve munkafeltételek speciális körülményeit. Így már csak ezen okból is az üzemi tanácsok munkajogi jogosítványainak kiterjesztése semmiképpen sem sérti sem a participáció, sem az érdekképviselet elveit.
A szakszervezetek feladatát illetően úgy ítéljük meg, hogy a szakszervezetek feladata elsősorban az érdekvédelem. Tisztségviselői az érdekvédelmi feladataik ellátása érdekében részesülnek munkaidő-kedvezményben. A fel nem használt munkaidő-kedvezmény munkáltató általi kötelező megváltásának eltörlése véleményünk szerint arra ösztönözheti a szakszervezeti tisztségviselőket, hogy tevékenységüket a munkaidő-kedvezmény természetbeni igénybevételével aktívabban fejtsék ki az általuk képviselt munkavállalók érdekében. Így a szakszervezeti jogosítványok sérelméről beszélni a mi álláspontunk szerint értelmetlen dolog e törvényjavaslat vonatkozásában.
Nincs szó arról sem a törvényjavaslatban, hogy a beteg dolgozó elbocsátható lenne a betegsége időtartama alatt. A jelen változtatás lényege minden ellenkező magyarázat és félremagyarázat ellenére, hogy továbbra sem lehet a beteg dolgozónak felmondani, a felmondási idő nem a betegség tartama alatt, hanem azzal a nappal kezdődik, amikor a beteg dolgozó majd egészségesen munkába áll.
A nyugdíjkorhatár elérése önálló felmondási okként való szabályozása amellett, hogy megfelel az európai uniós jogszabályoknak, nem hátrányos a munkavállalóknak, nemcsak azért, mert elősegíti a munkaerő-piaci mobilitást, de megóvhatja a dolgozót olyan megalázó helyzettől, hogy 30-40 évnyi munkaviszony után - más ok nem lévén, például számítógépes ismeret hiánya miatti alkalmatlanság okából - küldjék el a munkahelyéről. Már itt megjegyezzük azonban, hogy a végkielégítés rendszerét a nyugdíjazás önálló felmondási okként való kodifikálásával összhangba hozandónak ítéljük, mivel a nyugdíj eleve jóval alacsonyabb életszínvonalat biztosít a munkabérnél. Önmagában a nyugdíjra jogosultság végkielégítést kizáró körülményként való megfogalmazását nem tartjuk más megoldási lehetőséggel fel nem váltható szabályozásnak, lévén, hogy a jelen szabályozás például másodállás, mellékfoglalkozás megszüntetése esetén is lehetőséget ad a végkielégítés megállapítására, jóllehet a munkavállaló ilyen esetekben is részesül más forrásból, főállásból munkabérben.
Az Alkotmánybíróság 4/1998. számú határozatából levezetettnek tekintjük a rendkívüli felmondás újraszabályozását, de kiemeljük, hogy a fél perbeli rendelkezési jogával minden esetben össze kell egyeztetni a munkajog alapelvét a bizalmi elvvel. Ezért a nemzetközi gyakorlattal összhangban a bírói mérlegelésnek a munkaviszony helyreállításának mellőzése, illetve a munkaviszony helyreállítása esetén is ki kell terjednie az eset összes körülményeinek vizsgálatára, így különös figyelmet kell fordítania a kialakítandó bírói gyakorlatnak a felek között kialakult viszonyra, a munkavállaló életkorára, valamint munkaerő-piaci helyzetére.
Felvetjük idevonatkozóan azt, hogy a jogellenes munkaviszony megszüntetése esetén átgondolandó a jelenlegi szabályozás. Annak kimondása, hogy amennyiben a munkavállaló nem kéri a munkaviszonya helyreállítását, munkaviszonya a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg, azzal a következménnyel jár, hogy a bírósági eljárások esetleges törvénysértő elhúzódása a munkáltató oldalán indokolatlan kárt okoz.
(11.20)
Másrészről a munkavállalót a kötelező kárenyhítés kimondásának mellőzésével nem ösztönzi arra, hogy az elmaradt munkabérét más forrásból, például újbóli munkavállalásával pótolja. Egyetértünk a vezetői felelősség újraszabályozásával, a leltárfelelősség új elemeivel, a polgári perrendtartás 1997-es módosításából következőnek tartjuk a jogérvényesítés újraszabályozását.
Végezetül ismételten hangsúlyozzuk a javaslat 33-36. §-aihoz igazodóan azt, hogy a jogállamiság követelményének az felel meg, a jogbiztonságot az szolgálja hatékonyan, ha a különböző életviszonyokra a munka világában is önálló törvénykönyvek jönnek létre, és ezáltal is mellőzhető az egymásra utaló, a jogalkalmazást elnehezítő szabályozás.
Megjegyezzük továbbá azt is, hogy a bírói jogállási törvényből még mindig hiányzik az Mt. 95 §-a szerinti szabályozás, jóllehet az 1998. évi XC. törvény a munka világának minden más területén újraszabályozza a végkielégítést, és újrafogalmazza a mértékét - szemben a bírói jogállási törvénnyel, amely ezt nem is ismeri, és a jelen módosításban sem szerepel ez.
Mindezeket egybevetve a Független Kisgazdapárt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
