DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1992-ben lépett hatályba a munka törvénykönyve, követve a piacgazdaság elvárásait, s alapjaiban módosította a foglalkoztatás, illetve a munkavállalás jogi kereteit.
Az azóta eltelt időszak számos tapasztalatot hozott, melyek szükségessé teszik a törvény felülvizsgálatát. Ezt a kormány programja is célul tűzi ki, mi több, az európai uniós tárgyalások során kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a 2000. év közepéig áttekintjük és módosítjuk mindazokat a részleteket, amelyek nincsenek összhangban az európai uniós gyakorlattal és szabályokkal.
Ez a javaslat, amely most önök előtt van, elsősorban alkotmányos kötelezettség indokával került most elénk; az Alkotmánybíróság határozata '99. február 28-ai hatállyal ugyanis megsemmisítette a munka törvénykönyve és a közalkalmazotti törvény bizonyos rendelkezéseit. A joghézag elkerülése érdekében az ezt követő napon tehát mindenképpen szükséges a javaslat tervezet alkotmányellenességet orvosló részeinek életbe léptetése. Ez indokolja a javaslat sürgős tárgyalását is.
Szeretném ugyanakkor felhívni a figyelmet arra is, hogy ez a javaslat, bár alkotmányos kötelezettség indokolta, egyben előkészítő lépése is annak az átfogó felülvizsgálatnak, melynek megkezdésére a minisztérium nemrég bizottságot hozott létre, s az ebben való részvételre meghívta mind a munkáltatók, mind a munkavállalók képviselőit.
Úgy ítéltük meg, hogy az alkotmányos kötelezettségen túlmenően, ehhez kapcsolódva, szükséges és értelmes néhány olyan rendelkezés módosítása is, melyek alkalmazása során egyrészt jogszabály-szerkesztési hibák, másrészt - visszaélésre alkalmat adó tartalmuk miatt - számos gyakorlati probléma merült fel.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság határozata alkotmányellenesnek minősítette a munka törvénykönyve és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény azon rendelkezéseit, melyek a munkáltató jogellenes intézkedése és ilyen indítványa esetén a bíróság számára kötelezővé tették a munkavállaló eredeti munkakörbe való visszahelyezésének mellőzését. A javasolt módosítás lehetővé teszi a bíróság számára a mérlegelést mind a visszahelyezés mellőzése, mind az ehhez kapcsolódó következmények terén. A bíróság a mérlegeléskor figyelembe veszi többek között az adott munkavállaló szakmai képzettségét, az általa betöltött munkakört, az életkorát, a régió munkaerő-piaci helyzetét, a munkáltatói jogsértés súlyát.
A jövő évtől kezdve jelentősen módosul polgári perrendtartás munkaügyi perekre vonatkozó része is. A perrendtartás bevezeti a bíróság előtti tárgyalást megelőzően lefolytatandó egyeztetést. Mivel a munka törvénykönyvében jelenleg is van utalás a kötelező egyeztetésre, ezért úgy ítéltük meg, hogy a pert megelőző egyeztetési kötelezettség fenntartása az egyeztetés megkettőzéséhez vezetne. A cél természetesen az, hogy ha lehet, kerüljük el a bírósági eljárásokat. Tehát az egyeztetés értelmes és hasznos intézmény lehet; de hogy megkettőzzük, és ilyen értelemben feleslegesen elhúzzuk a bírósághoz fordulás időszakát, ez viszont nem célszerű. Ezért a javaslat, erre tekintettel, javasolja hatályon kívül helyezni a kereset beindítását megelőző kötelező egyeztetést.
A javaslat sarkalatos pontja a felmondási védelemre vonatkozó szabályok átalakítása. Szeretném a figyelmüket felhívni arra, hogy a tervezett szabályozás a hatályoshoz képest szigorúbban mondja ki, hogy a felmondási védelem időtartama alatt a felmondás nem közölhető a munkavállalóval. Jó ezt kihangsúlyozni, hisz elég sok és egymásnak ellentmondó híradás látott napvilágot az elmúlt időszakban, tehát a szabály a jelenleg létezőnél szigorúbb lesz. Ezt a rendelkezést egészíti ki a javaslat azzal, hogy a hosszabb tartamú távollétet követő munkába állás esetén csak meghatározott idő eltelte után teszi lehetővé a felmondási idő megkezdését.
A törvényjavaslat viszont megváltoztatja az eddig visszaélésekre alkalmat adó szabályt, mely lehetővé tette, hogy abban az esetben, ha a felmondás közlésének és a felmondási idő kezdetének a napja nem esett egybe, a közbeeső időben a munkavállaló táppénzre meneküléssel - valamennyien ismerjük ezt a gyakorlatot - meghiúsíthassa a vele szembeni - egyébként jogszerű - felmondást. Ennek megfelelően tehát a felmondás közlését követően bekövetkezett olyan körülmények, például keresőképtelen betegség, melyek egyébként a felmondási védelmet megalapozzák, nem vezethetnek a már közölt felmondás jogellenességéhez. Tehát minden ellenkező híreszteléssel szemben a szabály szigorúbb, ha úgy tetszik, nagyobb védelmet ad a munkavállalónak, viszont egyértelműbb, tisztább helyzetet teremt, nem teszi lehetővé a kiskapuk, a jogszabállyal való visszaélések további gyakorlatát.
A javaslatban más, régóta alkalmazási problémát okozó kérdések rendezésére is sor kerül. A javaslat részletesen szabályozza például a leltárfelelősség kérdését, mely felelősségi forma eddig csak kollektív szerződés rendelkezése esetén volt alkalmazható.
A javaslat meghatározza a leltárhiány fogalmát, szabályozást nyertek a leltárhiányért való felelősség feltételei, továbbá a leltárfelelősségi megállapodás szükséges tartalmi elemei, illetve a felelősség mértékére vonatkozó rendelkezések. A munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében a javaslat kötelezi a munkáltatókat a munkaidővel, a túlmunkával, illetve a szabadsággal kapcsolatos adatok megfelelő módon történő nyilvántartására.
Szükséges volt a nyugdíjjogosultsággal összefüggő munkatörvénykönyvi szabályok áttekintése, s a fogalomhasználatnak a nyugdíjtörvényekben alkalmazott terminológiához való igazítása is.
(10.10)
Ezzel összefüggésben egyértelműen szabályozza a tervezet a nyugdíjjogosult munkavállalók munkaviszonyának megszüntethetőségével kapcsolatos kérdéseket. A közalkalmazottaknál és a köztisztviselőknél már eddig is lehetséges volt a jogviszonyuk ilyen címen történő megszüntetése. A munka törvénykönyvébe a javaslat nyomán kerül be ez a rendelkezés, mely szerint nincs szükség indokolásra a nyugdíjjogosult munkavállaló munkaviszonyának felmondásához. Ezzel a módosítással elkerülhető az a méltatlan helyzet, amely szerint a nyugdíjas korú munkavállalók munkaviszonyának megszüntetésekor nem megfelelő munkavégzésre, alkalmatlanságra vagy átszervezésre kell hivatkozni.
Emellett a javasolt módosítás foglalkoztatáspolitikai szempontból is jelentős lépés, hiszen lehetővé teszi a más ellátásra jogosultsággal nem rendelkező munkavállalói réteg munkához jutását, vagy legalábbis bővíti a lehetőségeket.
A megváltozott munkaképességű dolgozókat továbbra is ösztönözni kívánja a szabályozás a rehabilitációban, az aktív munkában való részvételre. Erre figyelemmel a rokkantsági nyugdíjra jogosult, de azt igénybe nem vevő, hanem tovább dolgozó munkavállaló munkaviszonyát a nyugdíjjogosultságra tekintettel nem lehet megszüntetni.
A munkavállalókra nézve kifejezetten kedvező változást jelent az a szabály, amely szerint az úgynevezett további munkaviszonyok - a mellékfoglalkozásról van szó - esetén a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatosan a felmondási védelemre, illetőleg a végkielégítés fizetésére vonatkozó szabályok alkalmazásánál a jövőben azonos lesz az elbírálás a főállású munkaviszonyokéval, vagyis ebben az esetben is megilletik a munkavállalót mindazok a jogosultságok, amelyek főállású munkaviszonyával járnak a részére.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat szerint a jövőben nem lenne kötelező a munkáltató számára a szakszervezet által igénybe nem vett munkaidő-kedvezmény pénzbeni megváltása. Álláspontunk szerint a munkaidő-kedvezmény azt a célt szolgálja, hogy a szakszervezet az érdekvédelmi tevékenység ellátásához szükséges mértékben tisztségviselőit mentesíthesse a munkavégzési kötelezettség alól. A jelenleg hatályos törvényi rendelkezés ezzel a céllal ellentétes. A munkaidő-kedvezmény kötelező megváltását előíró törvényi rendelkezés valójában a szakszervezeti tevékenység munkáltató általi pénzbeni támogatását jelenti. Ezért az eredeti törvényi szabállyal összhangban a felek megállapodására bízza a javaslat, hogy miként rendelkeznek a szakszervezet által fel nem használt munkaidő-kedvezményről.
A javaslat lehetővé teszi, hogy azoknál a munkáltatóknál, ahol szakszervezet nincs, az üzemi tanács az egyéni munkaviszonyra is kiterjedő hatályú kollektív szerződést köthessen. Ez az a szakasz, amely az egyik legnagyobb vitát váltotta ki az utóbbi időben. A cél az, hogy az ilyen munkáltatóknál is lehetőség legyen arra, hogy a munkavállalók tekintetében kollektív megállapodás rendezhesse a munkaviszonnyal kapcsolatos lényeges kérdéseket. Fontos korlátozás azonban, hogy az üzemi megállapodással kapcsolatban is olyan kérdésekről, amelyek szabályozása kizárólag kollektív szerződésben történhet - ilyen például a túlmunkával összefüggő korlátozások kérdése, a kártérítési felelősség kérdése, mértéke -, üzemi megállapodás nem rendelkezhet.
Szeretnék itt utalni még egy körülményre. Ma Magyarországon körülbelül 800 ezer vállalkozás van, körülbelül 6000 olyan vállalat, ahol 50 főnél több munkavállalót foglalkoztatnak. Az a kör, ahol a törvény alapján kötelező üzemi tanácsot választani, ez éppen az 50 fő fölötti vállalkozás. 1996-ban az ismert kollektív szerződések száma nem érte el a félszázat. A tavaly bevezetett kötelező regisztráció - tehát kollektív szerződésre kötelező regisztráció - végleges eredményei még nem ismertek, a feldolgozás folyik jelen pillanatban is; most még a Gazdasági Minisztériumban, nemsokára átkerül ez a feladat a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz.
Az előzetes adatokból azt lehet látni, hogy körülbelül 3500-3600 között van azoknak a kollektív szerződéseknek a száma, amelyeket az elmúlt évben regisztráltattak. De ezekből 2000 körül van azoknak a száma, amelyek, mondjuk, iskolákra vonatkoznak, ahol minden egyes iskola a jelenlegi munkáltatói és fenntartói szerepkörök különválása miatt önálló szerződéseket köt. Következésképpen nem éri el a 2000-et, tehát nem éri el az egyharmadot sem azon munkahelyeknek a száma, ahol elvben kötelező. Ahol üzemi tanács van, szakszervezet is nagy valószínűséggel van, hiszen az a tapasztalatunk, hogy legtöbb esetben ott választanak üzemi tanácsot, ahol szakszervezetek is vannak, és ennek ellenére mégsincs kollektív szerződés.
Azt gondolom, ahol nincsen szakszervezet, ahol egyáltalán semmiféle kollektív párbeszéd nem folyik munkaadó és munkavállaló között, hogy ebben az esetben - megegyezően a nemzetközi gyakorlattal, hisz számos nyugat-európai országban ismeretes ugyanez a szabály -, ahol nincsenek meg a kollektív párbeszéd feltételei, ahol ennek semmiféle gyakorlata nem létezik, ott az egyébként is a törvény által kötelezően létrehozandó és létrehozott üzemi tanácsok tárgyalhassanak, megállapodásokat köthessenek a szakszervezeti jogosultságoknál korlátozottabb mértékben, ez feltétlenül indokolt, és feltétlenül az ott dolgozó munkavállalók érdekeit jelenti, az ott dolgozó munkavállalók érdekeit védi, támogatja.
Van a javaslatnak egy másik eleme, amely ugyancsak sok vitát váltott ki az elmúlt években, nem is annyira a javaslat, mint az a jelenség, amelynek szabályozására vonatkozik, s ez pedig a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések körét jelenti. A jelen módosítás egyfelől megteremti a kulcspozíciót betöltő személyekkel szemben a szigorúbb felelősségi szabályok alkalmazhatóságát, tehát szigorítja a szabályokat, másfelől összeigazítja a gazdasági társaságokról szóló törvény és a munka törvénykönyve vezetőkre vonatkozó szabályait. Azt gondolom, régóta szükséges lépésről van szó.
A javaslat ennek érdekében szabályozza a vezető gazdasági összeférhetetlenségének eseteit, kitérve a közeli hozzátartozók szerepére is, másfelől kimondja a vezetők polgárjogi felelősségét. Jelentős szigorításnak tekinthető az, mely szerint csőd vagy felszámolási eljárás alatt a vezető munkaviszonyának megszüntetésekor a részére járó díjazást a tulajdonos jogosult visszatartani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel arra, hogy a munka törvénykönyve hatással van a munkaviszonyon kívül más munkavégzésre irányuló jogviszonyok szabályozására is, szükséges a munka törvénykönyve változásához igazítani a közalkalmazottak, a köztisztviselők, a bírák, az igazságügyi alkalmazottak, illetőleg az ügyészek jogállását rendező törvényeket is. Ez utóbbi jogszabályok változtatásával kapcsolatban kikértük az Országos Igazságszolgáltatási Tanács véleményét is, mely ezzel egyetértett.
A javaslattal kapcsolatban több alkalommal került sor vitára az Érdekegyeztető Tanács szakmai bizottságaiban, illetve a költségvetési intézmények érdekegyeztető tanácsában, ahol partnereink, így a szakszervezetek is elmondhatták álláspontjukat a tervezett változtatással kapcsolatban. Meglehetősen sajátos körülmény volt az, hogy miután a szakbizottságokban kialakultak kompromisszumok - számos ilyen elem megfogalmazódott -, az Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén a szakszervezetek úgy döntöttek, hogy nem kívánják tárgyalni a javaslatot.
Ezek után valóban bekerültek olyan elemek a kormány-előterjesztésbe, amelyek az eredeti előterjesztésben nem voltak, de ezek az elemek egy kivételével valamennyien olyan elemek voltak, amelyek a szakértői egyeztetés során kompromisszumos megoldásként alakultak ki, tehát ha úgy tetszik, a kormány egyoldalúan elfogadta azokat a fölvetéseket, amelyeket éppen a szakszervezetek vetettek fel a szakértői egyeztetés során.
Egyetlen ilyen elem van, amely valóban új elem, ez az üzemi tanácsok jogosítványainak a bővítése. Erről pedig azt gondolom, hogy miután utólag merült föl, az egyeztetést is csak utólag folytathattuk le. A tegnapi napon egyébként sor került egy egyeztetésre az Érdekegyeztető Tanács munkajogi bizottságában. Azt gondolom tehát, hogy a párbeszéd erről megkezdődött és folyik.
A javaslat indokoltságáról már szóltam, és valóban csak remélhetjük azt - mint az Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén elhangzott, a szakszervezetek egyértelműen deklarálták -, hogy a munka törvénykönyvével kapcsolatos kérdésben ezentúl nem fordulhat elő, hogy nem kívánnak tárgyalást folytatni. Ennek csak örülhetünk, és remélhetőleg olyan ellentmondások és olyan egymásnak ellentmondó hírek, amelyek megjelennek egy-egy törvényjavaslat kapcsán, kevésbé lesznek látványosak, kevésbé lesznek ellentmondásosak, ha ez így lesz a jövőben is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy a munka törvénykönyve és az ehhez kapcsolódó egyéb, előbb idézett törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot megvitatni, majd a részletes vitát követően elfogadni szíveskedjenek; tehát elfogadásra javasolom.
Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
