DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt teljes mértékben egyetért azzal, hogy az elmúlt tíz év vesztesei a bérből és fizetésből élők voltak. A kérdés valóban kényes, hisz az állampolgári jogokon túlmenően sok esetben sérültek a munkavállalói jogok is.
(10.40)
Az alapvető különbség az ellenzék és a mi felfogásunk között az, hogy mi ezt a jogsérelmet szeretnénk rendezni, és az élet által diktált szükségszerűségből kifolyólag, valamennyi területen törvényességet, biztonságot szeretnénk elérni. Ez a szabályozás egy részterülete az egész társadalmi szabályozásnak, de nem elhanyagolható, sőt számunkra is fontos terület.
Szeretném elmondani, hogy - szemben az elhangzottakkal és a bizottságban mondottakkal - két alapvető indoka volt a munka törvénykönyve módosításának. Az egyik a már hivatkozott alkotmánybírósági határozat, a másik pedig az, hogy az élet már az 1995. évi, és fokozottan az 1997. évi munkatörvénykönyv-módosítást is szükségessé és időszerűvé tette, tehát tulajdonképpen azt a mulasztást kellett ennek a törvénynek pótolni, amit akkor nem tettek meg.
Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra is, hogy a munka törvénykönyve módosításával egy időben folyik a munka világa legfontosabb fórumának, az Érdekegyeztető Tanácsnak az átszervezése is. A témák összefüggése miatt nem lehet a kettőt elválasztva tárgyalni, ezért néhány mondattal szeretnék utalni az érdekegyeztetés jelenlegi helyzetére.
Az 1988-ban, de igazán 1990-ben megalakult Érdekegyeztető Tanács a magyar társadalomban a munka világának az egyik legfontosabb fóruma volt. Ezt az akkor hatalmon lévő kormány, a munkaadók és a munkavállalók képviselői egyaránt a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartották. Nagyon jó példa erre az 1992-ben kötött munka törvénykönyve, ahol hosszas egyeztetés, vita és vajúdás előzte meg a munka törvénykönyvében foglalt rendelkezéseket.
Sajnos az a felfogás, amit a kormány az érdekegyeztetésről alkotott, 1995-ben megbomlott, amikor az akkori kormány a tgm látványos bukása után az érdekegyeztetés mechanizmusát kezdte vizsgálni, a tartalmi elemeket háttérbe szorítva. Ezért elmondhatjuk, hogy 1995-től 1998-ig az érdekegyeztetés gyakorlatilag formálissá, parcipiálissá vált, és nem töltötte be azt a funkciót, amit az élet rendelt neki.
Ezt felismerve a Fidesz-kormány egy új, eurokonform elgondolással jelentkezett az érdekegyeztetésben részt vevők számára, amely jelenleg tárgyalás alatt van, és amely az élet minden területén lehetőséget ad a munkavállalói-munkáltatói vélemények artikulálására. Úgy gondolom, hogy szervezetében, módszerében, korszerűségében és nem utolsósorban eurokonformitásában a jelenleg folyó érdekegyeztetés lényegesen klasszikusabb és tartalmasabb megoldást kíván, mint amilyen az elmúlt időszak érdekegyeztetési rendszere volt.
Tisztelt Ház! Államtitkár úr kiemelt néhány fő kérdést, ami a munka törvénykönyve szabályozásának a homlokterébe került. Szeretném erősíteni a kérdéseket, hiszen a képviselőházban nem esett szó arról, hogy ma Magyarországon a 3,6 millió munkavállaló jelentős része kiszolgáltatott helyzetben van, és igen jelentős az a réteg, amelynek a túlmunka, de általában a munkavégzés biztonságát szolgáló lehetőségeit bekorlátozzák. Amikor a bevezetőben arról beszéltem, hogy ez a réteg volt a társadalom nagy vesztese, azért tettem, mert az élet tényszerű dolgait figyelembe kell venni.
Tisztelt Ház! A védelmet a tisztességes dolgozóknak biztosítani kell, de egy dolgot egyszer s mindenkorra be kell látnunk: azt, hogy azok a dolgozók, akik a joggal visszaélnek, nem elsősorban a munkáltatót károsítják, hanem munkavállaló társaikra nézve károsak. Ez ellen fel kell lépni, mert Magyarországon a törvényesség nemcsak azt jelenti, hogy jogos védelmet kell adni a munkavállalóknak, hanem azt is, hogy a jogszerűtlenül eljárókkal szemben pontosan a tisztességes munkavállalókat kell megvédeni.
A másik a leltárfelelősség kérdése. Hölgyeim és Uraim! Nem kellene struccként a homokba dugni a fejünket. Amikor az ellenzék és nem utolsósorban a szakszervezeti vezetők élesen kifogásolják a leltárfelelősség kérdését, elfeledkeznek arról a mostanra kialakult helyzetről, hogy ma a legtöbb kereskedelmi elárusítóhelyen a dolgozóktól kauciót kérnek, betétkönyveket vesznek el, és a leltárhiányt ebből elégítik ki. Úgy gondolom, ellenzéki képviselőtársaim sem gondolják komolyan, hogy ez a törvényesség megfelelő rendje, és ez a megfelelő módszer arra, hogy a törvényesség a magyar munkavállalók érdekében érvényesüljön.
Azt is szeretném elmondani, hogy jelen pillanatban a leltárfelelősség érvényesítésére csak kollektív szerződésen keresztül van lehetőség. Államtitkár úr nagyon szemléletesen mondta el, hogy ma Magyarországon alig van kollektív szerződés, a versenyszférában pedig különösen kevés. Ezért a lehetőség tulajdonképpen kicsúszott, mert a polgári jogi út igénybevétele a munkáltatók számára nagyon nehézkes. Ezért nem férhet vita a leltárfelelősség kellő jogi bástyával körülhatárolt rendelkezéseinek a bevezetéséhez, mint ahogy véglegesen tisztázni kellett a vezetők eltérő jogállását is, hisz a vezető másfajta felelősséggel tartozik, mint a segédmunkás, és ma a tulajdonosi jogokat is védeni kell. Nem fogok újat mondani azzal, hogy Magyarországon 1999-re kialakult az a rend, amikor a munkáltatók - ezen belül is elsősorban a tőke - és a munkavállalók érdekei eltérőek, és ebbe a szituációba kell beilleszteni a menedzsment helyzetét is.
Már az eddig elhangzott négy hozzászólásból is kitűnt, hogy a legvitatottabb az üzemi tanácsok - mondhatnám azt is, hogy munkástanácsok, hisz valamikor onnan indult - helyzete. (Dr. Nagy Sándor: A kettőnek semmi köze egymáshoz!) Hölgyeim és Uraim! Mi indokolja az üzemi tanácsok kollektívszerződés-kötési jogkörét? Először is az - amin szakszervezeti tisztségviselő barátaim nagyon jót mosolyognak -, hogy 1997-ben a munka törvénykönyve módosításának egyharmada a szakszervezeti tisztségviselők védelméről, a szakszervezeti jogosítványok kiterjesztéséről és általában a szakszervezetek bebástyázásáról szólt. Az embernek akkor olyan érzése volt, hogy tulajdonképpen el is felejtették a munkavállalókat, és csak a szakszervezeti jogosítványokat deklarálták.
A másik ilyen kérdés az akkor fetisizált kollektív szerződések ágazati rendszerének a kiterjesztése volt. Hozzá kell tennem, egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hisz a szakszervezeti jogok törvénybe foglalása ellenére a szakszervezetek az elmúlt időszakban sajnos nem erősödtek, hanem gyengültek, a kollektív szerződések száma pedig nemhogy nőtt volna, hanem - csakúgy, mint tartalmában - jelentősen csökkent. Ezért mindenképpen elgondolkoztató, hogy a versenyszférában elenyésző a kollektívszerződés-kötések száma, és egy olyan terület jelentkezik, ahol a kollektívszerződés-kötésen keresztül a dolgozói, de ugyanakkor a munkáltatói jogvédelmet is biztosítani lehetne.
Engedjék meg, hogy idézzek egy megállapítást: 1997-ben a kollektív szerződések száma egyharmadára csökkent 1990-hez - nem tévedés, 1990-hez! - viszonyítva. Tetszik tudni, ki mondta ezt? Kiss Péter volt munkaügyi miniszter. Úgy gondolom, nincs lehetőségem és módom arra, hogy kétségbe vonjam az állítás igazát, mint ahogy Horn Gyula akkori kormányfő mondását sem, aki egy sajtóinterjúban arról polemizált, hogy a kollektív szerződések kötését kényszerré kell tenni. Számomra egyértelmű tehát, hogy a kollektívszerződés-kötés fontosságát az előző kormány felismerte, csak nem volt ereje - illetve volt ereje, csak a lobbyk nem engedték ilyen mértékben - megvalósítani.
Az üzemi tanácsok kollektív szerződéshez hasonló szerződéskötési jogkörét mindenképpen meg kell engedni és helyeselni kell. Helyeselni kell, mert az elmúlt évek tapasztalatai alapján látható, hogy ezt a feladatot a Magyarországon működő szakszervezetek nem tudják megoldani.
(10.50)
Hozzáteszem azt a nagyon lényeges dolgot, hogy üzemi tanácsnak munkaszerződés-kötési lehetősége csak azokon a helyeken van és engedi meg a jogszabály, ahol nincs szakszervezet. Hölgyeim és Uraim! Akkor tisztelettel kérdem: kinek a jogát sérti? Én úgy gondoltam eddig, hogy a szakszervezetek a munkavállalók érdekeit képviselik, és nem a sajátjukat. Ha ezt a tételt tagadjuk, akkor úgy gondolom, hogy a szakszervezetek azt tagadják, hogy a munkavállalók érdekeiben léteznek, és - remélem, hogy megcáfolnak - nem önmagukért. Gyakorlatilag azt a lehetőséget nem szabad tehát figyelmen kívül hagyni, hogy szakszervezet hiányában az üzemi tanács kollektívszerződés-szerű munkaszerződéseket kössön, és senki nem mondja a szakszervezeteknek, hogy ne szervezzenek ezeken a munkahelyeken szakszervezeti bizottságot, amikor is természetszerűen az üzemi tanácsok ilyen lehetősége megszűnik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Többen felvetették, hogy az üzemi tanácsok jogköre később került be, egyeztetés nélkül. Szeretném megkérdezni a parlamentet, hogy nem tisztességesebb módszer-e az, hogy egy valóban nem teljesen egyeztetett rendelkezést a kormány betesz, és a vitát tulajdonképpen fent hagyja - hiszen a minisztérium megkereste a szakszervezeteket ez ügyben, akik nem válaszoltak e kérdésre -, mint az, ami 1995-ben történt, hogy hasonló jellegű módosítást a kormány nem tett be a munka törvénykönyvének módosításába, hanem képviselői csatlakozó módosító indítvánnyal vitte véghez. Úgy gondolom, hogy a becsületes, őszinte és tisztességes magatartás az, amit ma a kormány tett ezzel.
(Az elnöki széket
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Ház! 1997-ben a Fidesz az előterjesztett munka törvénykönyvet megszavazta; megszavazta benne a szakszervezeti jogok kiterjesztését, a szakszervezeti jogbiztonságot, mert úgy érezte, hogy egy modern demokratikus államban ez létszükséglet, és ez harmonizál az európai uniós jogalkotással. De fölvetettük már akkor is az üzemi tanácsok kollektívszerződés-kötési lehetőségét, amit válaszra sem méltatott az akkori kormánykoalíció.
Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor, mint említettem, szakszervezeteink nem képesek átfogóan dolgozóik védelmére, a munkavállalók érdekvédelmére, mindenféleképpen kell egy olyan demokratikus lehetőséget találni, ahol a dolgozók által választott és a dolgozók által megbízott személyek a vezetéssel szót értsenek. Biztató és megnyugtató számunkra a minisztériumnak az az állásfoglalása, hogy 2000-ben egy teljesen új munkahelyi szabályozás fog készülni, beleértve a munkatörvénykönyv átfogó reformját is, amelyet, gondolom, úgy természetes, hogy részletről részletre, társadalmi vitában fognak kiérlelni a törvényjavaslat elkészítői. Ezzel a kormány tulajdonképpen az összes aggodalmat meg fogja oldani, de azt hiszem, hogy ma nem lehet összetéveszteni az ellenzéki és a szakszervezeti érdekeket a 3,6 millió magyar munkavállaló érdekeivel, és úgy gondolom, hogy ezért a Ház a munkatörvénykönyvet egységesen támogatni fogja.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
