TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Egyetértek az eddig elhangzottakkal abban, hogy a munka törvénykönyve alapvető törvénykönyv, amelynek a megváltoztatása nagyon gondos munkát, jelentős feladat elvégzését tételezi föl, mert nem lehet a munkaviszonyt szabályozó törvényt gyakran változtatni. A törvény stabilitása és a törvény érdekérvényesítő tulajdonsága fontos az egész társadalom, a munkaadók és a munkavállalók számára egyaránt.
Az a véleményem, és az a szabaddemokrata képviselőcsoport egyértelmű véleménye, hogy az Alkotmánybíróság határozata alapján jelentős előkészítő munka nélkül is indokolt volt napirendre tűzni a törvény módosítását, de ennek a módosításnak arra kellett volna korlátozódnia, amit a munka törvénykönyvén feltétlenül végre kell hajtani az Alkotmánybíróság döntése alapján.
Akkor, amikor a kormányprogramban a munka világa szabályozási kérdéseinek újbóli végiggondolása szerepel, és egy általános törvénytervezet kialakítása, elkészítése is szerepel, amely nemcsak a piacon élő, a versenyszférában dolgozók munkaviszonyát szabályozza, hanem a közalkalmazotti világ szabályait is újrafogalmazza, akkor véleményünk szerint nem szabad vagy csak különlegesen fontos esetekben szabad részletkérdéseket fél vagy akár háromnegyed évvel az elkészített törvénycsomag előtt a Ház elé hozni.
Miért gondolom, hogy ez így van? Azért, amit az előbb mondtam, mert a munkaviszony szabályozása az egész gazdaság teljesítőképességének szabályozását is jelenti, hiszen a munkaadók és a munkavállalók együttes viszonya konfliktusos viszony, amit sikeresen csak konszenzussal lehet szabályozni, tehát minden módosítás jelentős előkészítést követel, és nemcsak előkészítést, hanem együttműködésre való készséget is a felek oldaláról.
Nem valószínű, hogy ezek olyan kérdések, amelyekben a felek könnyen azonos véleményt foglalnak el. Nem véletlenül mondja a közgazdaság-tudomány, hogy a munka és a tőke között van ellentét. Ez az ellentét nem jelentéktelen, de hatékony nemzeti fölemelkedés, nemzetgazdasági politika csak akkor folytatható, ha a tőke és a munka képes kooperatívan viselkedni, együttműködni, közös feladatokat vállalni. Ez igaz az ország egészére, igaz az egyes vállalatokra vonatkozóan is.
A fentiek után engedjék meg, hogy az előterjesztett törvényjavaslat néhány egyértelmű hibájára, gyöngeségére hívjam fel a figyelmet. Ilyen fontos kérdésnek tartom azt, hogy nem szabad a törvényhez hozzányúlni a kötelezettségeken túl akkor, amikor ezt a nagyon fontos problémát - hogy a versenyszférában a bérviszonyok, a munkaviszonyok szabályozása és a közalkalmazotti viszonyokban a bérviszonyok szabályozása, a felmondási lehetőségek szabályozása, különböző törvényekben egymással ellentétes módon vannak szabályozva - nem tekintettük át egységesen. Egy akut hibát gyorsan ki lehet javítani, az egész rendszert azonban együttesen kell áttekinteni. Ameddig ez az áttekintés nem történt meg, ameddig a felek nem tárgyaltak arról, hogy mivel értenek egyet és mivel nem, az Országgyűlés képviselői nincsenek abban a helyzetben, hogy meggondolt döntést hozzanak az előterjesztett javaslatokról.
Nagyon fontos kérdés, amiről előttem már többen szóltak, a szakszervezetekkel és az üzemi tanácsokkal kapcsolatos keverés, amit a törvény végrehajt. Teljesen egyetértek azzal, hogy ott, ahol nincs helyi szakszervezet, ott is fontos, hogy megteremtődjenek az előfeltételek arra, hogy kollektív szerződés kötődjön, hiszen mind a munkaadóknak, mind a munkavállalóknak fontos érdekük, hogy megállapodjanak egymással a munkaviszonyok lényeges kérdéseiről.
Kérdés azonban, hogy erre alkalmas szerv-e az üzemi tanács. Való igaz, hogy a német gyakorlatból vettük át az üzemi tanácsok példáját, és a magyar üzemi tanácsok nem is a Mitbestimmungsrecht összes német sajátosságával rendelkeznek, de igyekeznek abban az irányban mozogni. A Mitbestimmungsrecht egy gazdasági döntési rendszer, a vállalatért való felelősség rendszere, amibe bevonják a munkavállalókat, de ez nem azonos a bérviszonyok, az elbocsátási viszonyok, a munkafeltételekről való tárgyalásokon kialakult álláspontok egyeztetésének kérdésével.
Kifejezetten olyan jogrendezés került bele a módosító csomagba, amely csak az ellentétes felek együttes vitája alapján rendezhető, és erre az üzemi tanács német rendszere nem alkalmas. Érdekes módon ez a javaslat nem került megtárgyalásra az érdekképviseleti szervekkel, és itt az a sajátos helyzet fordul elő, ami a többi vonatkozásban nem igaz, vagy legalábbis nem ilyen mértékben igaz, hogy mind a két fél - a munkaadók és a munkavállalók - érdekképviselete egyaránt elveti a javaslatot.
(11.30)
Véleményem szerint ennek az elfogadása jogi zavart keltene, ezért semmiképpen nem javasolhatom.
A többi kérdés kapcsán, amely felmerült, nem tudok ilyen egyértelmű jogi álláspontot elfoglalni; véleményem szerint a nyugdíjasok elbocsátásával vagy a betegekkel kapcsolatos szabályozási kérdések itt felvetett sorozata elképzelhető megoldás. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkaadói érdekképviseletek zöme az itt megfogalmazott javaslatokkal egyet is értene, legalábbis hozzám ilyen információk jutottak el.
Ami miatt azt gondolom, hogy ez mégsem tárgyalható: az egész kérdéskomplexumot együtt kell tárgyalni; konszenzusra kell törekedni, sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy eddig történt. Különösen arra hívom fel a figyelmet, hogy amikor ezt a kérdést újra napirendre akarják tűzni - hiszen az itt elhangzott vélemények szerint általános felülvizsgálat keretében 2000-ben erre mindenképpen sor fog kerülni -, akkor meggondolandó, hogy szabad-e ebben a vonatkozásban az év elején döntéseket hozni, mert könnyen lehet, hogy ezek a döntések nem lesznek összhangban azokkal a megállapodásokkal, amelyeket a felek az együttes tárgyalás során, közmegállapodás alapján fognak kialakítani.
Ennél jelentősebb, egyértelműbben vitatható kérdésnek tekintem a leltárszabályozás kérdését. Egyetértek-e azzal, hogy a leltárkérdés szabályozható a munkaviszonyokban? Igen, szabályozható - jó lenne, ha ez megtörténne. A kérdés azonban az, hogy az itt megfogalmazott javaslat alkalmas-e, megfelelően tárgyalt-e. A foglalkoztatási bizottság vitájára hívom fel a figyelmet: elhangzott az az érv, hogy ilyen tételes megfogalmazás a törvényben, hogy mi a káló, és mi a nem kálónak minősíthető veszteség a leltárban, az általános törvényjavaslatokban nem szerepel, hasonló módon csak a szovjet mintájú tervgazdálkodásokban fogalmazódott meg.
Nem tudok most javaslatot tenni arra, hogy mi a jó eljárás, de abban biztos vagyok, hogy ilyen módon, előkészítetlenül, az érdekképviseleti szervekkel, a kereskedelmi szervezetekkel való tárgyalás nélkül nagyon konkrét javaslatot a Ház elé hozni hibás.
Ez volt tulajdonképpen minden, amit el akartam mondani, s fontosnak tartottam, hogy a Ház figyelmét felhívjam rá. Ennek alapján a bizottsági üléseken mi, szabaddemokraták úgy fogalmaztunk, hogy az általános vitára való alkalmasságot nem támogatjuk. A véleményemet fenntartom, de tudomásul veszem, hogy az alkotmánybírósági döntés alapján viszonylag gyorsan döntést kell hoznunk egy kérdéscsomagot illetően.
Valószínűleg azzal is számolnunk kell, hogy a Ház többsége az általános vitára való alkalmasságot meg fogja szavazni. Ebben az esetben azonban nem tehetünk mást, mint hogy ezen bizonytalan kérdések kapcsán, amelyeknél a kormány az aktualitást, a sürgősséget nem tudja jobban bizonyítani, módosító javaslatokat kell beadnunk, és arra kell kérnünk képviselőtársainkat, hogy ezeket a módosító javaslatokat támogassák, hogy ezek ne kerüljenek be az Országgyűlés által most elfogadásra kerülő határozatba.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
