DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA
DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez év áprilisában nyújtotta be a kormány a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló '93. évi III. törvény módosításának tervezetét az Országgyűléshez.
Az eltelt mintegy 3 hónap vitáinak, érveléseinek alapján, valamint a különböző javaslatok összefoglalása kapcsán megállapítható, hogy komoly és eredményes munkát sikerült végezni, mely remélhetőleg hosszú távon megalapozza egy korszerű, hatékony és jól működő intézményrendszer kereteit.
Ezt segíti az a tény is, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslat céljainak megfogalmazásával és a változások szükségszerűségével kapcsolatban egyáltalán nem merültek fel kétségek. Látható, hogy a kormány jól reagált a szociális intézményrendszerben felmerült problémákra, s még időben megpróbálja orvosolni azokat. Komoly eredménynek tekintjük, hogy az Országgyűlés támogatta ezen szándékunkat egyrészt olyan módon, hogy a képviselők nagyszámú szakmai javaslataikkal még jobbá, még pontosabbá kívánták tenni a törvényjavaslatot, másrészt pedig ami megfogalmazódott több bizottság ülésén: elégedettek voltak az előterjesztés színvonalával, előkészítésével, szakmai alapjaival.
Természetesen azt is tudjuk, hogy a jogszabályokban a felmerült problémákra nem adható tökéletes és pontos válasz. Különösen vonatkozik ez a szociális ellátásokra, melyeknek változása, dinamizmusa olyan gyors, hogy ezt rendkívül nehéz követni a jogalkotás szintjén. Éppen ezért fogadtuk örömmel azokat a módosító, illetve kapcsolódó módosító javaslatokat, melyeket a napi gyakorlatra alapozva a képviselőtársak nyújtottak be a törvényjavaslathoz. A módosító indítványok száma 83 volt, s több mint 40 kapcsolódó módosító indítvánnyal együtt megközelítőleg 130 javaslatról fejtették ki a véleményüket az elmúlt mintegy 3 hónapban.
A javaslatok jelentős csoportja olyan probléma megoldását tartalmazta, mely már hosszabb ideje bizonytalanságot okozott a fenntartói kör meghatározásában. Azzal, hogy a törvényjavaslat konkretizálta a fenntartó fogalmát, lehetőség nyílott az egyházi szervezetek által fenntartott intézmények helyzetének a rendezésére is. Ezért beépítettük a törvénymódosításba azt a javaslatcsomagot, mely az egyházi fenntartó definiálását foglalta magába, valamint az ehhez kapcsolódó intézményfenntartási és működésre vonatkozó kötelezettségeket és jogokat részletezi. A szabályok értelmében így az egyházi szervezet által fenntartott intézmény csak abban az esetben esik egy tekintet alá az állami, vagy civil fenntartóval, ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik. Az egyházi fenntartó részére lehetőség nyílik gondozási központ, családsegítő szolgálat, valamint módszertani intézmény működtetésére, továbbá a törvényjavaslat meghatározza, hogy a fenntartói jogkörök közül melyeket kell az egyházi fenntartóénak tekinteni. Ezzel a lépéssel sikerült megteremteni az összhangot az egyházügyi törvény, a vatikáni szerződés és a szociális törvény rendelkezései között.
Szintén több módosító indítvány érkezett a lakóotthonok szabályait érintően. Úgy véljük, ennek elsősorban az volt az oka, hogy mindenki átérezte a felelősségét egy új intézménytípus létrehozásának. A lakóotthonok vonatkozásában nem volt egyszerű a helyzet, mert a már gyakorlatban működő többféle lakóotthoni forma egységes szabályozását kellett megoldani. Azt viszont örömmel tapasztaltuk, hogy mindenki, aki módosító javaslatot tett ehhez a szakaszhoz, a gyakorlati életből merített probléma megoldását kereste, ez pedig azt jelenti, hogy ezen intézmények munkájának a figyelemmel kísérése, illetve a kapcsolattartás folyamatos, s képviselőtársaim ismerik a működés során felmerülő problémákat. A lakóotthon esetében újra szeretném hangsúlyozni, hogy nem pusztán mini intézmény szabályozása történt meg, hanem új intézménytípus létrehozására került sor, mely lehetőséget biztosít arra, hogy az intézményi ellátások szolgáltatásokká történő átalakítási folyamata elinduljon.
Továbbra sem értünk egyet azzal a javaslattal, mely a nyugdíjkorhatárt elérő személyek részére lehetővé tenné a lakóotthonba történő bekerülést. Ez olyan folyamatot indíthat el, mely éppen ellentétes a lakóotthon által betöltött eredeti funkcióval, az önálló, vagy részben önálló életvitel folytatásával. A kormány kompromisszumképességét bizonyítja azonban, hogy feloldottuk ezt a problémát, és lehetővé tesszük a végrehajtási rendeletben meghatározott esetben, hogy eltérő feltételeket lehessen megállapítani az intézményi jogviszony létesítése tekintetében. Ennek részletszabályait azonban rendkívül pontosan és alaposan meg kell határozni a végrehajtási rendeletek szintjén.
Szintén elfogadtuk azt a javaslatot, mely a beutalási rend teljes körű átalakítását indítványozza. Ez azt jelenti, hogy az eredetileg csak az átmeneti intézmények esetében és a kisebb települések által ellátási kötelezettség nélkül fenntartott, tartós bentlakásos intézmények esetében alkalmazott intézményvezetői beutalási rend kiterjed a megyei, fővárosi intézményekre is, azzal, hogy amennyiben a fenntartó önkormányzat rendelete eltérően nem rendelkezik, az intézményvezető rendelkezik a felvételről. Kompromisszumos javaslatként azonban megegyezés született arról, hogy ez utóbbi intézményi körben 2001. január 1-jével kerülne sor az intézményvezetői felvételi rend bevezetésére. Ezzel biztosítható a fenntartó önkormányzatok s az intézmények részére a felkészülés lehetősége.
Ezzel egy időben a törvényjavaslat felhatalmazza a szociális és családügyi minisztert a beutalás részletszabályainak megalkotására vonatkozó rendelet kidolgozására, s emellett más formában országosan, szervezetten, valamennyi megyében az intézményvezetőkre és az önkormányzati ügyintézőkre kiterjedő képzés keretében is segítséget kívánunk nyújtani a fenntartóknak és az intézményvezetőknek a beutalás átvétele kapcsán bekövetkező változásokra történő felkészüléshez.
Nem tudtuk viszont elfogadni azt a javaslatot, mely a hajléktalan személyek esetében a szállást biztosító intézmények létrehozását indítványozta. A javaslattal érintett hajléktalan személyek csoportja - azok, akik saját jövedelemmel rendelkeznek, valamint képesek legalább részben önmaguk ellátására - a jelenlegi intézményrendszerben is megtalálja a megfelelő ellátási formát. Ezt a réteget célozza meg elsősorban a törvényjavaslatba beépített hajléktalanok rehabilitációs intézménye, mely több szakmai garanciát kínál, így a mentális segítségnyújtás mellett különösen például utógondozás, foglalkoztatás formájában.
A törvényjavaslat zárószavazása előtt tehát megállapítható, hogy a módosítás iránya szakmailag indokolt, s megfelel azoknak a gyakorlatban megfogalmazódott igényeknek, melyek rendezése már hosszabb ideje váratott magára, valamint találkozott azokkal a politikai szándékokkal, melyek a családok terheinek könnyítését, valamint a családközpontú szociálpolitika megvalósítását célul tűzték ki.
A törvényjavaslat elfogadásával remélhetőleg még eredményesebben, még több figyelmet tudunk fordítani azokra a társadalmi csoportokra, az időskorú személyekre, a hajléktalan személyekre, a pszichiátriai betegekre, továbbá a fogyatékos személyekre, akik a legtöbb törődést, legtöbb odafigyelést igénylik.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
(19.00)
