BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam a vitát, és külön élményt okozott számomra, hogy itt néhány perccel ezelőtt azt a Torgyán Józsefet volt alkalmunk ismét hallani, akit négy éven keresztül ellenzéki képviselőként hallottunk, aki szinte minden akkori kormány-előterjesztésre vagy azzal kezdte, vagy azzal fejezte be a felszólalását, hogy ez egy dilettáns előterjesztés, a kormány vonja vissza. Most már egy éve Torgyán képviselő úrnak, miniszter úrnak nem volt módja ilyen fölszólalást tenni a parlamentben, még akkor sem, ha ezt gondolta egy kormány-előterjesztésről, mert annyi kormányzati fegyelem azért még van benne, hogy ha ezt is gondolja, ezt itt, az Országgyűlés nyilvánossága előtt nem mondja ki. De mert szerencsére - noha kormánypárti képviselők részéről - egy képviselői indítványt tárgyal a parlament... Ellenzéki indítványról nem tudja ezt elmondani, hiszen ellenzéki indítványt ebben a ciklusban még nem engedtek ide a plenáris ülés elé; ott mondhatná igazán, hogy dilettáns, és vonják vissza - intézze el, hogy legalább egy ellenzéki indítványt tárgyalásra engedjen a kormánytöbbség, hogy ott majd elmondhassa ugyanezeket a szép mondatokat! Erre eddig nem volt mód; maradt az, hogy egy képviselői indítványról kell azt mondania, hogy dilettáns és vonják vissza. Mondom, ez ilyen kellemes reminiszcenciákat keltett bennem, de azért nem ebben rejlik a dolog igazi fontossága.
Abban is biztosan egyetért velem Torgyán képviselő úr mint jogász, hogy az, ami itt történik, jogalkotási szempontból egy abszurdum. Mert valamennyien tudjuk, hogy a jogbiztonság alapjai rendülnek meg, ha az Országgyűlés hoz egy törvényt, majd néhány hét múlva azt a törvényt módosítja. Én nem vagyok jogász, de azért azt tanultam jogász kollégáimtól, ismerőseimtől, barátaimtól, hogy ha hoz egy törvényt egy országgyűlés, akkor azért legalább egy évet illik várni annak a módosításával. És annak idején, amikor kormánypárti képviselők voltunk, és egyáltalán esélyünk volt arra, hogy egy javaslatunkat tárgyalja az Országgyűlés, akkor ezt az egy évet a törvény hatálybalépése után meg is vártuk.
Itt azonban nem ez történik, hanem - ahogy mondani szokták - még meg sem száradt szinte a köztársasági elnöki és házelnöki aláírás a törvény kihirdetéséről szóló papiroson, máris módosítják; sőt, amikor megszavazták, már akkor tudták, hogy néhány hét múlva módosítani fogják - és miért is? Hát mert - elmondták itt kormánypárti képviselőtársaim - a törvény rossz, úgy, ahogy van, rossz. Na de akkor miért hozták meg? Ezt is elmondták kormánypárti képviselőtársaim: mert volt egy alkotmánybírósági határidő, amire a törvényt meg kellett csinálni. De akkor miért rossz törvényt fogadtak el arra a határidőre? Elfogadhattak volna arra a határidőre egy jó törvényt is! Ugye, valamennyien tudjuk, hogy miért: hát azért, mert nem volt idő arra, hogy a módosító indítványaikat, amelyeket benyújtottak, ezeket az Országgyűlés megtárgyalja és elfogadja. És miért nem volt erre idő? Nem azért, mert az Alkotmánybíróság túl korai határidőt jelölt meg, és túl korai határidővel helyezte hatályon kívül az alkotmányellenes rendeleti szabályozást, hanem részben azért, mert túl későn nyújtotta be a kormány a törvényjavaslatot - de még ez sem az igazi ok! Mert a benyújtástól számított időtől a határidőig még meg lehetett volna hozni úgy a törvényt, hogy a módosító javaslatokat is megtárgyalja és szavazzon róluk a Ház!
Azért nem volt erre idő, tisztelt Országgyűlés, mert önök bevezették ezt a háromhetenkénti ülésezést! Amiről, nagyon örülök neki, hogy a miniszter úr már maga is elismerte a televízió nyilvánossága előtt, hogy helytelen dolog; és azért helytelen - egyetértek azzal, amit Torgyán miniszter úr a televízióban mondott -, mert nem teszi lehetővé, hogy az állampolgárok a televízió nyilvánossága előtt ellenőrizzék az Országgyűlést és a saját képviselőiket. Igaza van, és örülök, ha azonnal nem is mondta ezt el, amikor önök is megszavazták ezt az ülésezést. Amikor ezt megszavazták, akkor ezt még nem mondta el, amit ellenzékben biztosan elmondott volna, ha az előző kormánytöbbség tesz ilyet - de az előző kormánytöbbség persze ilyet nem tett. (Közbeszólások a MIÉP soraiból: A tárgyról!)
Tehát az, hogy önök csak háromhetenként voltak hajlandók összehívni az Országgyűlést, sőt még amikor világos volt, hogy a normális törvényalkotás érdekében ettől el kellene térni, és a közbülső hetekben is össze kellene ülnie az Országgyűlésnek... - aminek semmi akadálya nem volt, még az önök ülésezésről szóló határozata is megengedte, hogy ha szükséges, akkor eltérnek! Emlékeznek erre, hogy ez benne van a határozatban, amit önök elfogadtak? Mégsem hívta össze a házelnök úr a kormánypárti frakciók egyetértésével az Országgyűlést! A Balaton tisztasága és egy jó törvény alkotása nem volt önöknek annyira fontos, mint az, hogy a közbülső két héten ne lehessen kérdéseket feltenni a kormánynak, ne lehessen napirend előtt fölszólalni - ez fontosabb volt! (Rozgonyi Ernő: Miről beszél? A tárgyról beszéljen!) Ez a tárgy. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Balaton!) Ez arról szól, hogy miért kell most egy újabb törvényt hozni egy néhány héttel ezelőtt elfogadott törvény módosítására - erről folyik most a szó. (Varga Mihály: De ez már fönt van a napirenden!) Államtitkár úr, az általános vita a Házszabály szerint a törvényjavaslat szükségességéről szól. És én arról beszélek, miért van szükség arra, hogy most módosítsa a néhány hete elfogadott törvényt az Országgyűlés. (Varga Mihály: Figyelmeztesse a szónokot, elnök úr! - Rozgonyi Ernő: A Balatonról kell beszélni!) Erről van szó! Ez az általános vita tárgya, hogy szükséges vagy nem szükséges. (Közbeszólások a Fidesz és a MIÉP soraiból: A tárgyról kell beszélni! A Balatonról! - Varga Mihály: Elnök úr, figyelmeztesse a szónokot!)
