DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A most tárgyalandó törvényjavaslat elfogadása esetén a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról rendelkező szabályokat végre törvényi szinten és egységes szerkezetbe foglalva kívánja kodifikálni, sokkal részletesebben, mint a jelenleg hatályos szabályozás. Jelenleg ugyanis alacsonyabb szintű jogforrásokban, belügyminisztériumi rendeletekben, és több helyen szétszórva szabályozzák ezeket az eseményeket és ezeket a nyilvántartásokat. Mivel az erkölcsi bizonyítvány iránti kérelem elbírálása a bűnügyi nyilvántartás alapján történik, magam is célszerűnek tartom a két jogintézmény egy jogszabály keretében történő szabályozását.
A Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja elfogadja az előterjesztőnek azon érvelését, hogy mivel a büntetett előéletre vonatkozó adatok különleges adatok - amelyeket hatóság csak akkor kezelhet, ha az törvényi szinten van elrendelve, és mert a büntetlen vagy büntetett előéletet igazoló okirat kiállítása is érintkezhet az adatvéleményi törvény szerinti különleges adatokkal -, ezért az erkölcsi bizonyítvány kiállításával kapcsolatos szabályozás is törvényi szintű szabályozást igényel. A tervezet elfogadása esetén ezt a hosszú ideje meglévő hiányt is pótolná.
Képviselőcsoportunk azonban nem csupán alaki, hanem az attól sokkal fontosabb tartalmi szempontból is előrelépésnek értékeli a tervezetet a jelenlegi szabályozáshoz képest, amin már egyébként a gyakorlat is túllépett. A bűnügyi nyilvántartással szemben ugyanis az elmúlt tíz évben jelentősen megnövekedtek az igények. A hazai igények a bűnözés növekedése miatt állottak be, és ezt a nemzetközi igények jelentkezése is tetézte. Miután a határok nyitottabbá váltak, megnövekedett rajtuk a jövés-menés, és a határok nyitottsága a bűnözés előtt is új lehetőségeket nyitott meg. Más államok is egyre gyakrabban keresnek meg minket bűnügyi jogsegély nyújtásának igényével, miközben mi is egyre gyakrabban kényszerülünk más államok bűnügyi jogsegélynyújtását kérni és igénybe venni.
Közben megváltozott hazánk külpolitikai orientációja is, aminek ezen a területen az volt az egyik jele, hogy 1993-ban csatlakoztunk a Strasbourgban, 1959. április 20-án kelt kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló európai egyezményhez, amely egyezményt az 1994. évi XIX. törvény kihirdetésével tettük belső jogrendszerünk részévé. Ezen egyezmény 13. cikkelyének 1. pontjában kötelezettséget vállaltunk arra, hogy az egyezményben részes országok igazságszolgáltatási szervei felé ugyanolyan adatszolgáltatásokat biztosítunk a saját nyilvántartásunkból, mint a hazai igazságszolgáltatási szervek javára. Hazánk azonban azzal a fenntartással csatlakozott az egyezményhez, hogy csak bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy vonatkozásában nyújt adatszolgáltatást a bűnügyi nyilvántartásából, és a 13. cikkely 2. pontjában meghatározott módon történő egyéb jogsegélyt nem áll módjában nyújtani.
Az egyezményben foglalt nemzetközi kötelezettségeink teljesítéséhez azonban erősítenünk szükséges bűnügyi nyilvántartásunk színvonalát; persze a saját nyilvántartásunk elsősorban a hazai bűnözés elleni harc eszköze kell hogy legyen, és a javaslat elfogadása esetén ezen a területen lát a MIÉP fontos előrelépést.
A jelenlegi szabályozás szerint a bűnügyi nyilvántartás adatainak gyűjtése, kezelése és azokról tájékoztatás a Belügyminisztérium bűnügyi nyilvántartó osztályának a feladata. A javaslat elfogadása esetén továbbra is ők fogják ezt a feladatot ellátni. Ez a gyakorlatban körülbelül 600 ezer személy adatainak a kezelését jelenti. Mivel a számítógépes rendszerek napjainkra már nagymértékben elterjedtek, úgy érzem, hogy a mostani előterjesztésben javasolt kibővített nyilvántartási kör kezelhető, hiszen a nyilvántartó szerv régen kinőtte magát a kartotékos nyilvántartás korszakából, és a programok is az igényeknek megfelelően folyamatosan továbbfejleszthetőek. Úgy érzem azonban, hogy nem elég az adatokat tárolni, kezelni és azokról adatokat szolgáltatni a jogszerű adatigénylők részére, majd a nyilvántartási idő lejárta után törölni azokat a nyilvántartásból, hanem az adatok hatékony begyűjtésének módjáról is megfelelően gondoskodni kell.
Az első három nyilvántartási körrel - a bűntettesek, a kényszerintézkedés alatt állók és a gyanúsítottak körével - nem is látunk különösebb problémát, hiszen ezeket az adatokat állami szervek szolgáltatják részükre kötelezően előírt módon és határidőkkel különböző nyomtatványok felhasználásával. Az ő részükről csak adminisztrációs baki fordulhat elő, de az ilyesmit soha nem lehet teljesen kizárni. Más a helyzet azonban a másik két nyilvántartási körrel, nevezetesen a daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás, valamint a DNS-profil nyilvántartási körével. Itt ugyanis nem közvetlenül a hatóságoktól ered a minta, hanem olyan eljárás alá vont személyektől, akiknek nem érdekük a nyilvántartásba történő bekerülésük. Ezért e két nyilvántartási körben az adatbegyűjtés szabályozását továbbgondolni javasoljuk.
Daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás: ebben a nyilvántartási körben a tervezet 34. §-ának (1) bekezdése rendelkezik a gyanúsított ujj- és tenyérlenyomatának levételéről. Eszerint a nyomozó hatóság intézkedik a gyanúsított daktiloszkópnyomatainak levételéről, továbbá fényképének elkészítéséről. Ez eddig rendben van, megjelenik a daktiloszkópus és a fényképész, akik hozzák magukkal a felszerelésüket. A (2) bekezdés arról rendelkezik, hogy a gyanúsított köteles alávetni magát az ujj- és tenyérlenyomat-vételi eljárásnak, valamint a fényképezésnek. A MIÉP képviselőcsoportja ezzel is egyetért.
A gond a (3) bekezdésnél van, amely arról rendelkezik, hogy a gyanúsított a (2) bekezdésben megjelölt ujj- és tenyérlenyomat-vétel, valamint a fényképezés tűrésére kötelezhető. Természetesen alapjában véve ezzel a törvényi hellyel is egyetértünk, de a jogszabályhely adós marad azzal a válasszal, hogy mi módon kötelezhető erre a gyanúsított. Él a lakossággal társbérletben egy olyan kemény és megrögzött bűnelkövetői kör, amellyel szemben egy erélyes felszólítás nem elegendő ennek az eljárásnak a tűrésére. Erre tekintettel a MIÉP képviselőcsoportjának az az álláspontja, hogy a gyanúsított akár testi kényszer alkalmazásával is kényszeríthető legyen a 34. §-ban alkalmazott eljárás tűrésére. Az előterjesztőnek e 34. §-hoz fűzött indokolása arról tájékoztat, hogy a gyanúsított az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint kötelezhető ezen eljárás tűrésére. Azonban ez a jogszabály elsősorban az önkormányzatokat érintő eljárások igényeinek kielégítésére lett megalkotva - illetve akkor még tanácsoknak hívták őket -, ahol egy szelídebb államigazgatási eréllyel kell kezelni az állampolgárok ügyeit.
A bűnügyi nyilvántartásban szereplők között azonban számos olyan szereplő található, akivel szemben keményebb, határozottabb és végső esetben a testi kényszert sem nélkülözhető eljárásra van szükség. Azt azért valamennyi képviselőtársam beláthatja, hogy egy építési vagy bontási engedélyt kérő, egy őstermelői igazolványt kiadó, egy örökbefogadási eljárást megindító vagy szociális segélyt kérelmező ügyféllel való bánásmódtól eltérő eljárást igényel a bűnügyi nyilvántartásban már szereplő vagy ott szereplésre kötelezett érintettek némelyike. Az államigazgatási eljárási törvény viszont nem tartalmaz rendelkezéseket a testi kényszer alkalmazására.
A MIÉP képviselőcsoportjának ugyanaz a kétsége a DNS-profil nyilvántartásával, mint az előző pontban kifejtett daktiloszkópiai és fényképnyilvántartással kapcsolatban. A tervezet 43. §-a rendelkezik a DNS-minta levételével kapcsolatosan ugyanúgy, mint a daktiloszkópusok és a fényképészek vonatkozásában.
(15.10)
Ha szükségessé válik, akkor a nyomozó hatóság intézkedik a DNS-minta levétele céljából. Megjelenik az igazságügyi szakértő, hogy hajszálat vagy szájnyálkahártya-törletet vegyen a gyanúsítottól. A gyanúsított köteles alávetni magát a mintavételnek, és tűrni köteles a mintavételt. Az adatközlést és a mintavételt a javaslat 44. § (1) bekezdése szerint külön jogszabályban meghatározott formában és módon kell teljesíteni, de ennek megjelölését a törvénytervezet sajnos nem tartalmazza. A 44. §-hoz fűzött miniszteri indoklás a mintavételi eljárásnak ismét az 1957. évi IV., az államigazgatási eljárásról szóló törvény szerint kötelezi a gyanúsítottat. Ha viszont a gyanúsított megtagadja a közreműködést, akkor ezen államigazgatási eljárási törvény szerint megáll a tudomány.
Erre tekintettel ebben az esetben is szükségesnek tartjuk a testi kényszer alkalmazásának a befogadását a javaslatba olyan esetekben, amikor a gyanúsított megtagadná az együttműködést a mintavételi eljárásban. Ebben a nyilvántartási körben is e törvény tárgyalásakor kell eldöntenie a tisztelt Háznak, hogy kívánja-e a mintavétel kikényszerítését, vagy lényegében az ellenérdekelt gyanúsított mérlegelésére bízza annak biztosítását a bűnügyi nyilvántartás számára. Ezt a problémát az imént egyébként már dr. Kiszely Katalin is felvetette, csak más megoldást javasolt.
(Az elnöki széket
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Mivel a képviselőcsoportom nevében az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény alkalmazásának mellőzését javasoltam e két nyilvántartási kör számára történő nyilvántartási adat- és mintavétel esetében, a félreértések tisztázása végett szükségesnek tartom az államigazgatási eljárási törvény és a tervezet közötti kapcsolat meghatározását. Az államigazgatási eljárási törvény szerint "államigazgatási ügy minden olyan ügy, amelyben közigazgatási szerv az ügyfelet érintő jogot vagy kötelezettséget állapít meg, adatot igazol, nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez". A bűnügyi nyilvántartás tipikusan ilyen szerv kezébe kerül, amely a közhitelesség igényével adatot igazol, nyilvántartást vezet. A tervezet elfogadása esetén e törvényben meghatározottak szerint végzi feladatát, és eltérő rendelkezés hiányában e jogszabály rendelkezéseit kell alkalmaznia. Eltérő rendelkezés viszont nincs, illetve csak olyan van, amely kényszerintézkedést nem tesz lehetővé.
A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás, valamint a DNS-minta nyilvántartása részére történő adat- és mintavétel rögzítése vonatkozásában képviselőcsoportunk módosító javaslatokat ajánl befogadásra az előterjesztőnek. A módosító javaslataink arra irányulnak, hogy a bűnügyi nyilvántartás részére az adat- és a mintavétel a gyanúsítottaktól eredményesen kikényszeríthető legyen azokban az esetekben is, amikor az együttműködést a gyanúsított kifejezetten megtagadja, vagy az eljárás lefolytatásával szemben ellenállást tanúsítana. A módosító javaslataink elfogadása esetén nyugodt lelkiismerettel tudná támogatni a képviselőcsoportunk a tervezetet, mivel annak tartalmával egyetértünk, természetesen a céljával is. A tervezetet előrelépésnek tartjuk a korábbi szabályozáshoz képest, ugyanis részletesebben és szélesebb körűen határozza meg a bűnügyi nyilvántartás tartalmát, mint a jelenlegi szabályozás.
Összességében az előterjesztést előrelépésnek, elfogadhatónak, sőt szükségesnek ítéljük meg, azonban úgy gondoljuk, hogy szükséges annak újbóli átgondolása, hogy az együttműködést megtagadó gyanúsítottal szemben hogyan történjenek a mintavételi eljárások lefolytatásai és maga a mintavétel. Amennyiben az előterjesztő elfogadja, hogy ehhez a szükséges kényszerintézkedés is alkalmazható, akkor a törvénytervezetet támogatni tudjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
