HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Szocialista Párt is támogatja azt a határozati javaslatot, ami elénk érkezett. Támogatjuk, mert ebből az összegből azzal a bizottsági összetétellel és azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel rendelkeztünk, úgy éreztük, hogy ennyit lehetett kihozni.
Ebben a Házban már az előző ciklusban elmondtam - elnézést az ismétlésért, ígérem, utoljára teszem -, hogy amikor 1989-ben egyike voltam az Amnesty International nevű emberi jogi mozgalom magyarországi szervezete megalapítóinak, akkor Londonból nekünk elmondták, hogy az Amnesty International költségvetési támogatásokat egyáltalán nem fogad el, mert úgy gondolják, egy civil szervezet függetlenségéhez alapfeltétel, hogy semmiféle kormányhoz, pártokhoz kötődő pénzre ne számítson. Elvben és hosszú távon, gondolom, Magyarországon is elfogadhatjuk majd ezt a gyakorlatot, ehhez azonban előbb meg kell szilárdulnia a civil társadalomnak, gazdag polgárokra, gazdag szerveződésekre van szükség az országban. Természetesen az adójóváírásban is ki kell dolgozni hosszabb távon egy olyan nagylelkű mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy ki-ki a kormányzat és a parlament közreműködése nélkül azt támogasson, akit akar.
Az előző ciklusban nagyon nagy előrelépés történt ebben az ügyben, amikor a személyi jövedelemadó egy százalékáról szóló törvényt elfogadtuk, a közhasznú szervezetekről szóló, közismert nevén nonprofit törvény is jelentős előrelépést mutatott ebben az irányban. Más kérdés, hogy ezeken a törvényeken esetleg lehet és kell módosítani. Szeretnénk is, ha a parlament szűkös napirendjébe ezek a törvények beleférnének, együtt a társadalmi szervezetek ingatlanhoz való juttatásával. Hisszük, ha a háromhetes tárgyalási időről sikerül visszatérni az egyhetes tárgyalási időre, akkor ősszel elénk kerülhetnek ezek a törvények, hiszen a kormánypártok részéről is felmerült ezek módosításának a szükségessége.
(A jegyzői széket Herényi Károly és
Kapronczi Mihály foglalja el.)
Kapronczi Mihály foglalja el.)
Most azonban világosan látni kell, hogy a civil szervezetek egy része - ahogy ezt Halász János alelnök úr helyesen elmondotta - működési célra mindenképpen igényt tart, jogosan tart igényt ezekre a nagyon-nagyon szerény összegekre, hiszen a személyi jövedelemadó egy százalékából döntően és alapvetően helyi kezdeményezések részesülnek. Ez helyes, ezen nem kell vitatkozni, hiszen az állampolgár maga előtt az iskoláját támogató szervezetet, a helyi kórházat támogató szervezetet, helyi civil szervezetet lát és nem olyan országos vagy regionális szervezeteket, amelyek működésére szintén szükség van a demokráciában, de talán az egyes állampolgár előtt támogatásként nem jelennek meg olyan nyilvánvalóan, mint saját gyermeke, saját környezete érdekei. Ezért van szükség arra, hogy ezt az igen szerény összeget továbbra is kiosszuk.
Azt gondolom, a bizottság 14 tagja, amikor erre a munkára vállalkozott, valamiképpen tudta, hogy pofozógépe lesz azoknak a szervezeteknek, amelyek kevés pénzt kapnak, azoknak a sajtószerveknek, amelyek leginkább ebbe a pénzosztási mechanizmusba kötnek bele jogosan vagy jogtalanul, nyilván jogos kritikát is megfogalmazva. Tudni kell, hogy a civil szféra igen komoly közpénzekkel gazdálkodik. Közpénznek tekinthetjük azt is, ami az adóátutalás miatt nem jut el a költségvetéshez, hanem a civil szervezetekhez jut el. Költségvetési támogatásnak vagy költségvetési pénznek nevezhetjük a nagy alapítványokhoz kerülő közpénzeket és azt a 6 milliárd forintot, ami a legkülönbözőbb minisztériumoknál, tárcáknál jelenik meg. Ilyen értelemben mi a kormányzati szervek által rendelkezésre álló pénz 5 százalékáról döntöttünk, hatpárti alapon, hosszú vita után és nyilvánosan 1200 szervezet javára. E döntési mechanizmus minden fázisa nyilvános volt, ellenőrizhető, és ha részletekben talán tévedtünk vagy a részletekben nem is tudtuk a lehető legméltányosabb döntést hozni, az bizonyos, hogy a nyilvánosságért és azért, hogy ellenőrizhető módon folyt minden, vállaljuk a felelősséget.
(17.30)
Bizonyos, hogy egyes tárcáknál - halljuk a környezetvédő szervezetek panaszait - egyelőre nem folyt ilyen gondossággal a munka, éppenséggel nem jutottak pénzükhöz a különböző szervezetek. Reméljük, hogy ebben az év további részében javulás történik, és a társadalmi szervezetek bizottságának egyik feladata, hogy ellenőrizze a különböző minisztériumoknál a civil szervezetek számára folyó pénzosztást. Remélem, hogy miután alapvető feladatunkkal, a 317 millió forint kiosztásával végeztünk, akkor valóban konstruktív szándékkal, az együttműködés szellemében, de meg tudjuk vizsgálni, hogy egyes tárcáknál hogyan halad a civil szervezetek támogatására szolgáló pénzek kiosztása.
A működési támogatásra megy ez az összeg, nagyon kevés, tudjuk, hogy kevés, nagyon sok szervezettől hallottuk, hogy igen kevés, de valami minimális biztonságot ad ahhoz, hogy legalább a telefonjukat ne kapcsolják ki, hogy ne lakoltassák ki őket a helyiségükből, és lehetőségük legyen arra, hogy egy minimális indulótőke birtokában működjenek, és sokszor ennél sokkal-sokkal több pénzt megszerezzenek hasznos működésükhöz.
Kilencéves története van ennek a pénzosztásnak, voltak idők, amikor paritásos bizottság volt, amikor az ellenzék és a kormánypárt azonos arányban vett részt a bizottságban; most pártalapon, mandátumarányosan állt föl a parlamenti bizottság. Azt tudom mondani, amit Bognár László elnök úr és Halász János alelnök úr már hangsúlyozott, hogy konszenzusra törekedtünk a bizottságban. A magam nevében úgy érzem, hogy minden képviselő, aki ebben a bizottságban részt vett, igyekezett hozzájárulni ehhez a konszenzushoz, természetesen nem magáért a konszenzus kedvéért, hanem azért, hogy a civil szervezetek támogatást kapjanak, és a parlamenttől ne azt lássák, hogy egymással marakodnak ebben az egy kérdésben is a pártok, hanem inkább megegyezésre törekednek a támogatásukban.
Ha magunkba nézünk, tisztelt képviselőtársaim, akik itt vagyunk a teremben, tudjuk, hogy a parlament megítélése a társadalom szemében az elmúlt kilenc évben sajnálatosan nem nőtt; az emberek hisznek a demokráciában, de a demokrácia gyakorló intézményét, a parlamentet sajnos kevéssé tisztelik. Nagyon rossz üzenet lett volna a civil szervezeteknek, ha a pártok még ebben az egy kérdésben is, az állami költségvetés tört részének az odaítélésében is egymás torkának esnek, és ideológiai jellegű háborúba bonyolódnak egymással. Köszönetet mondok mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy együtt igyekeztünk elkerülni ezt. Ez természetesen vonatkozik arra a kritikára is, amit Béki Gabriella az SZDSZ nevében gyakorolt, más véleményt fogalmazott meg, de ezzel együtt konstruktívan hozzájárult az egyik albizottság elnökeként a munkához, és nem munka helyett, hanem a munka után mondta el a kritikáját.
Voltak-e politikai szempontok a döntésünknél? Ha azt mondanám, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyáltalán nem voltak, akkor valószínűleg valótlant mondanék; politikusok vagyunk, politikai pártokat képviselünk. Törekedtünk arra, hogy minél kevesebb legyen a politikai szempont, és minél inkább érvényesüljenek a szakmai szempontok. Hol sikerült ezt megvalósítani, hol nem; nyilván erről majd mindenki el fogja mondani a maga véleményét.
Az összegnek 6 százaléka a közéleti ifjúsági szervezetek támogatása. Ez valójában, ha figyelembe vesszük azt a 6 milliárdot, amit a kormányzati szervek a civil szervezetek támogatására fordítanak, mindössze 5 ezrelék, tehát a civil szervezetek támogatására szolgáló pénz 5 ezreléke. A viták sajnos az 5 ezreléknél sokkal nagyobb arányban koncentrálódnak erre a kérdésre, ezért néhány mondatot én is szeretnék erről elmondani.
Azt hiszem, közérdek, hogy legyenek Magyarországon közéleti ifjúsági szervezetek, amelyek politikus-utánpótlást nevelnek. Mi nagyon jól kitartunk itt, de előbb-utóbb mégis szükségünk lesz utánpótlásra. Szükséges, hogy ne fulladjon botrányba az ifjúsági szervezetek támogatása, és ne a viták központjába álljon, ezért fogadtuk el, hogy egy automatizmus döntsön ebben a kérdésben.
Meg lehet-e tiltani ifjúsági szervezeteknek, hogy legyen politikai rokonszenvük? Aligha lehet. Ha ifjúsági szervezetek kötődnek politikai eszmékhez, akkor lehet-e azt mondani, hogy csak a parlamenten kívüli pártok szervezeteit kell támogatni, a parlamenti pártokét nem? Azt hiszem, ezt sem lehet mondani. Ha elfogadjuk azt, hogy különböző politikai irányzatokhoz kötődő ifjúsági szervezeteket támogatunk, akkor a parlamenti mandátumaránynál, a szavazói arány leképződésénél van-e demokratikusabb módszer? Azt hiszem, képviselőtársaim, nincsen, illetve valamilyen módon mégis van, mert mi azt mondtuk, hogy egy alapösszeget mind a hat párt kapjon, függetlenül mandátumától, és csak az ezen túlmenőt osszuk el a mandátumok arányában. Őszintén, persze szeretném, ha a Szocialista Pártnak nagyobb aránya lenne ebben a parlamentben - 2002-ben remélhetőleg így is lesz -, de jelenleg ez az arány működött, és mi azon az elven voltunk, hogy el kell fogadni azt az arányt, amelyet a választók szabtak meg számunkra.
Nem titok az sem, hogy az ifjúsági szervezetek képviselői között történt egy előzetes egyeztetés, amelyhez tartották is magukat, és ezt képviselték a bizottságban. Baj-e, ha fiatal politikusok megállapodnak egymással, bár pártkülönbség van köztük? Azt hiszem, nemigen nevezhető bajnak. Helyesen tettük-e volna mi, idősebb politikusok, ha azt kérjük tőlük, hogy rúgják fel azt a megállapodást, amelyet előzetesen egymás között megkötöttek? Megint csak azt tudom mondani, hogy nem.
Összegzésképpen: ha a bizottság több pénzt kapott volna, akkor több pénzt tudott volna elosztani. Szeretnénk, ha a minisztériumoknál levő pénzek kiosztása legalább ilyen nyilvánosan történne, és azt gondoljuk, hogy a politikai értéket tükröző szervezetek számára a támogatás mandátumarányos felosztása nem ellentétes a demokráciával, hanem egy szükségszerűen elfogadható elosztási mód. Ezért azt kérem azoktól, akiknek nem tetszik ez, amit mi idehoztunk önök elé, hogy mondják el a véleményüket, hogyan lehetne jobban ezeket a pénzeket elosztani, de ne jövő áprilisban, amikor ismét már itt vitatkozunk, hanem addig egy év van arra, hogy egy esetlegesen jobb elosztási mechanizmust kidolgozzunk. Most azonban erről kell határoznunk, és azt kérem, hogy erre mondjanak igent.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
