DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaink! Előrebocsátom, hogy a beterjesztett törvényjavaslat élvezni fogja a szimpátiánkat. Az elmúlt időszakban, az elmúlt hetekben, hónapokban a Realbank betétesei közül számos kisbetétes, nyugdíjas keresett meg bennünket azzal a kéréssel, hogy az őket ért kárt valamilyen módon a törvényalkotás eszközein keresztül próbáljuk meg enyhíteni. Ugyanakkor látható, hogy a beterjesztett törvényjavaslat Realbank-centrikus törvényjavaslat.
A bankkonszolidációk sorozatában mérföldkőhöz érkeztünk el, hiszen a Realbank az első magyar pénzintézet, amelynek a veszteségét, a csődhelyzetét, felszámolási eljárásra érettségét nem állami konszolidációs pénzekkel - tehát nem az adófizetők pénzéből - próbálják meg kivédeni, hanem törvényalkotói módszerekkel.
A Realbank betéteseire méretezett törvényjavaslatnál, úgy érzem, hogy a számításaink szerint 3 milliárdos követelésről van szó a kisbetétesek részéről, amire bizony már a Postabank és a Magyar Befektetési Bank közelmúltban végbement konszolidációja után most már nem kerül sor. A beterjesztett törvényjavaslat legfontosabb elemét abban látjuk, hogy a hitelezői követelések 1 százalékát, de legalább 1000 forintot és legfeljebb 100 ezer forintot a bíróság gazdasági hivatalába nem kell befizetnie annak a betétesnek, aki a Realbankkal szemben a betételhelyezésből fakadó követelését kívánja érvényesíteni.
(18.40)
Azt is el kell mondjuk ugyanakkor a törvényjavaslat kapcsán, ami ebből a törvényjavaslatból kimaradt, tisztelt képviselőtársaink. A hitelintézeti törvény 183. §-a rögzíti, hogy a hitelintézet felszámolása során a betételhelyezésből eredő követeléseket a csődtörvény 57. § (1) bekezdésének d) pontjába kell besorolni, és e tekintetben a szóban forgó követelések egyenrangúnak minősülnek. A hivatkozott jogszabály, tehát az ominózus 57. § (1) bekezdés d) pontja rögzíti, hogy a kötvényen alapuló követelések kivételével magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelését, így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követeléseket, a szakmában szokásos váltószavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét érti ide.
Tisztelt képviselőtársaimban joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor mi a probléma ezzel a beterjesztett törvényjavaslattal. Utalnék rá még egyszer: a hiányosságában látjuk a problémát, abban, hogy a hitelintézeti törvény 183. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a felszámolás során tartott egyezségi tárgyaláson az állam és az Országos Betétbiztosítási Alap képviselője az általuk biztosított betétek tekintetében és értékében hitelezőként vesznek részt, jogosultak megtenni az egyezség létrejöttéhez szükséges engedményeket. Itt nevezetten az a probléma fedezhető fel, hogy amennyiben az Országos Betétbiztosítási Alap helyt áll az 1 millió forint alatti követelésekért, akkor belép a hitelezők rangsorába, így a csődtörvény 57. §-ának d) pontja vonatkozásában helyet cserél az 1 millió forint alatti hitelező, tehát a kisbetétes, s az Országos Betétbiztosítási Alap. Egy garanciális intézmény, a Betétbiztosítási Alap végcélját abban látjuk, hogy helyt álljon, nem pedig abban, hogy úgymond hitelezőként szerepeljen az eljárás további szakaszában.
Azon képviselőtársaim részére, akik pénzintézeti joggal vagy pénzintézeti ügyletekkel nem foglakoznak, érzékeltetném azt a problémát, hogy ezzel a lépéssel egy állami garanciális intézmény hitelezőként lép be, tönkreteszi tulajdonképpen a felszámolás további menetét. Tehát most már azokért a betétesekért emelünk szót, akik 1 millió forint feletti betéttel rendelkeznek az adott pénzintézetnél. Tudjuk, hogy egy temetésre, egy családi eseményre félretett 100-200 ezer forintot, a pénzintézettel szemben 1 millió forintig támasztott követelményt ez a jogszabály-módosítás tulajdonképpen orvosolni fogja. De azokat a kis- és középvállalkozókat, akik a banknál helyezték el a betéteiket, ez a törvénymódosítás bizony nem fogja pozitív helyzetbe hozni. Számos olyan betételhelyező, egyéni kis- és középvállalkozó van a Realbanknál, akik joggal számíthatnának ezen követeléseikre.
Az 57. § (1) bekezdés d) pontjába belépő OBA tulajdonképpen nemcsak az ominózus d) ponton belüli további egyenrangú követelések kifizetési esélyét rontja le, hanem a hivatkozott jogszabályhely e), f) és g) pontjában szereplő további követelések kifizetésének esélyét is lecsökkenti. Így elsődlegesen a társadalombiztosítási tartozásokat, az adókat, az adók módjára behajtható más köztartozásokat, a víz- és csatornadíjakat, továbbá a törvény úgy fogalmaz: egyéb követeléseket, illetve - a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül - a késedelmi kamatot és pótlékot, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozásokat is ellehetetleníti a kifizetés tekintetében. Tehát az Országos Betétbiztosítási Alap a társadalombiztosítási alapokkal szemben pótlólagos többletjogosítványt kap. Úgy érezzük, az adott helyzetben talán szerencsésebb lett volna egyenrangú pozícióba juttatni a betétbiztosítás alapját mint garanciális alapot, illetve a társadalombiztosítási alapokat.
Mindezek mellett, tisztelt képviselőtársaim, a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről örülünk azoknak a gyors kezdeményezéseknek, amelyeket az említett képviselők megfogalmaztak, s az Országgyűlés részére beterjesztettek. Azt a szándékot is méltányoljuk, amellyel a kormány ilyen gyorsan lehetővé tette, hogy az Országgyűlés tárgyalhassa a javaslatot.
Egy gondolat erejéig ugyanakkor szabadjon szót ejtenem arról is, hogy a Realbank lízingcégei esetében a Reallízing 2000-es kötvények és más egyéb speciális befektetési formák családi tragédiákat, katasztrófákat okoznak, hiszen a birtokunkban is vannak olyan kötvények, kötvénymásolatok, amelyekből egyértelműen kiderül, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Realbank szervezésében, a Realbank koordinálásával mentek végbe a betétgyűjtések a Reallízing 2000 és a különböző konstrukciók keretében. Ennek az volt a lényege - mi is elvégeztük az elemzéseket, s összeraktuk ezeket a pénzügyi folyamatokat -, hogy a folyamatosan képződő realbanki veszteségeket a Realbank által alapított lízingcégekkel kezelték, betéteket gyűjtettek velük, és a veszteséges Realbankba átpumpálták ezeket a pénzeket, olyan hamis ígéretek mellett, mint ahogy a kezemben lévő Realszerviz Kft. kibocsátott kötvénye is bizonyítja. (Felmutatja a dokumentumot.)
Úgy érezzük, a Bankfelügyeletnél végbement változások jó irányba terelődnek, és három hét múlva az Országgyűlés elé kerül a Bankfelügyeletről szóló törvény. Reménykedünk abban is, hogy a Bankfelügyelet vonatkozásában az elkövetkezendő időszakokban nem válik lehetővé, hogy ilyen mértékű hitelezői, illetve betétesi károsítások következzenek be.
Mindezek mellett, összefoglalásképpen: a holnapi napon, amikor ez a törvényjavaslat szavazásra kerül a beterjesztett formájában, a Magyar Igazság és Élet Pártja igennel fog szavazni. Az a kérésünk a tisztelt képviselőtársak felé, hogy a további helyzet normalizálására a módosító javaslatokat a bizottsági üléseken és más egyéb fórumokon találjuk meg, s dolgozzunk tovább azon, hogy a bank felelőtlen működéséből kifolyólag a betétesek meglévő követelései minél nagyobb hányadban kerülhessenek kifizetésre.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
