DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Rendkívül szép szavakkal hallottuk az előterjesztők részéről ismertetni az adott problémát s a probléma megoldására tett javaslatot.
A költségvetési bizottságnak a javaslat alkalmasságát tárgyaló ülésén erről már volt köztünk némi gondolatcsere, azonban szeretnék három olyan momentumra kitérni a mostani hozzászólásomban, amelyek megítélésem szerint az adott indítvány nem tökéletes voltát jelzik, illetve az előkészítés olyan sajátosságát, amelyet megítélésem szerint a kormány - mint ahogy az államtitkár úr mondta, hiszen itt a közigazgatási egyeztetés lezajlott -, illetve a kormánypárti frakciók figyelembe vehettek volna. Nincs vitánk abban, hogy egy adott szituációra, ha lehet, gyorsan kell reagálni.
Abban már van közöttünk némi nézetkülönbség, hogy vajon az adott helyzetre ez lesz-e a legjobb reagálás, hiszen az a furcsa szituáció van, elhangzott most az indoklásban, hogy nemcsak egy esetre történő megoldásként, hanem a hitelintézetek felszámolása esetén általánosan érvényesítendő megoldásként született a javaslat. Ez óhatatlanul azt a feltételezést hordozza magában, hogy gondolunk másra is - mármint a jövőre?
Szeretném azt a gondolatot megerősíteni, amely a betétesek védelméről elhangzott, miszerint ez pártsemleges, közös érdeke mindenkinek - ebben nincs közöttünk vita. Abban már vita van, hogyha ez az érdek valamennyi párt közös érdeke, vajon egy ilyen javaslat megfogalmazásánál más pártok miért nem lettek megkérdezve.
Lentner képviselő úr az iménti hozzászólásában az e javaslat elfogadása esetén következő eljárás olyan specialitására hívta fel a figyelmet, amire lehet, hogy ki kellett volna térni az eljárás során.
(18.50)
Összességében is fontosnak tartottam volna azt, hogy ha egy ilyen gondolat megfogalmazódik a kormánypártok, illetve a kormány gondolkodásában. Megítélésem szerint minden további nélkül mint egy olyan szakmai kérdést, amelyet az ellenzékkel is meg lehet vitatni, meg lehetett volna velünk beszélni. Ebben az esetben feltehetően könnyebb azt a fajta egyetértést megteremteni, amelyet most Babák képviselő úr kért az ellenzéktől is a jelenlegi javaslat mielőbbi elfogadásához.
Miért is kell konszenzus a javaslathoz, hogy március elején elfogadásra kerüljön? Nem mondta ki senki, de valakinek ezt ki kell mondania, és ki más, ha nem az ellenzék mondaná ki: azért van ilyen kényszerhelyzet, mert a 40 nap fogy, és a háromhetes parlamenti ciklusból következően 15 hét alatt mehetne ez az indítvány a Házon keresztül normál menetben. Az a kérésem, hogy erről ne feledkezzen el senki, amikor ennek a dolognak a vitájához megpróbál hozzászólni, vagy véleményt próbál alakítani.
A javaslattal kapcsolatban van még egy kérdés, amely megítélésem szerint nem kellő körültekintéssel lett elintézve. Államtitkár úr sem szólt róla, bár szívesen vettem volna, ha a kormány nevében a kifejtett tevékenységet ismerteti. Nevezetesen, annak idején, amikor a csődtörvény módosítására sor került, az érintett szervezetekkel történő egyeztetés nem maradt ki a folyamatból. Az én ismereteim szerint a jogalkotási törvény ezt ma is előírja. Olyannyira nem maradt ki, hogy annak idején a költségvetési bizottságban a módosító indítványokról történő szavazásnál a felszámolók kamarájának képviselője jelen is volt, és a bizottság - mint mindenkor, akkor is - ellenzéki elnöke természetesen szót is adott neki az egyes javaslatokról történő szavazást megelőzően, elmondhatta a véleményét. Úgy gondolom, hogy erre most is sort kellett volna keríteni.
Annak, ami miatt ezt a fajta gondolatkísérletet megengedtem magamnak, egyetlenegy oka lehetne, pontosabban most már kettő van. Az egyik az, hogy itt elhangzott, hogy mennyire fontos az, és mennyire szívén viseli mindenki, hogy a betéteseket ne érje további kár. Egyrészt ez a bizonyos befizetendő összeg nem további kár kategóriája, hanem egy egészen más kategória, mert kár legfeljebb abból éri, ha a felszámolás során nem lesz meg a fedezete annak az összegnek, ami betétként bent volt, azonban a különbségtétel nem szerencsés dolog, ami ebben az esetben történik. Jelen helyzetben ezzel a javaslattal különbségtételre kerül sor követelések között, különbségtételre kerül sor aszerint, hogy valaki egy pénzintézetben helyez el valamilyen összeget, vagy például tagi kölcsönként egy fogyasztási szövetkezetnél - amelynek esetleg tagja is az illető - vidéken helyez el egy összeget hasonló konstrukcióban, hiszen azért is hozamot kap az illető kamat formájában, vagy bármilyen más vállalkozásnál van valakinek követelése. Ez nem teljesen szerencsés dolog.
Nem teljesen szerencsés dolog már csak azért sem, mert ha ki-ki visszaemlékszik azokra a különbségekre, amelyek a különböző pénzintézeteknél elhelyezhető összegek hozamában vagy nem pénzintézeteknél elhelyezhető összegek hozamában megnyilvánultak, van egy reális vagy racionális mértéke a különbségnek, amely a kockázattal szembeállítható vagy szembe nem állítható. Előbb-utóbb Magyarországon is figyelembe kell venni ezt a fajta szempontot is mindenkinek, és nyilvánvaló, hogy ebben az esetben nem mindenki mérlegelte megfelelően ezt a bizonyos különbséget, amely a kamattöbbletben reménykeltően kecsegtette az embereket.
A második fő ok, ami miatt ezt a bizonyos hatpárti egyeztetést hiányolom, a következő: ez a beterjesztett módosító javaslat - noha mint ahogy államtitkár úr elmondta, közigazgatási egyeztetésen is keresztülment - nem helyes, ebben hiba van. Ezt a hibát módosító indítvánnyal lehet csak az én jelenlegi ismereteim szerint korrigálni. A hiba pedig a leírt szöveg ötödik sor második szavában van. Ha ezt valaki elolvassa, akkor láthatja, hogy feltehetően csak a nyomda ördöge miatt, de ebből hiányzik egy betű. Ettől kezdve ez a szó a magyar nyelvben nem értelmezhető. Kormánypárti képviselőtársaim gondja a továbbiakban, hogy ezt a problémát hogyan tudják orvosolni. Ahogyan mi ismerjük a Házszabályt, ez módosító indítvánnyal orvosolható, különben betű szerint kellene megjelentetni a jogszabályt a Magyar Közlönyben.
Mi erre természetesen készítettünk módosító indítványt, itt van előttem az asztalon. Hogy ne érhesse az ellenzéket az a vád, hogy meg akarja akasztani ezt a nemes szándékot, ezt az indítványt nem adtuk be a Házhoz mindeddig, azonban úgy hiszem, hogy elég jelentős feladat lesz mind a kormány, mind pedig a kormánypárti képviselőcsoportok előtt az, hogy ezt a problémát úgy oldja meg holnap délutánig, hogy ez a Házban szavazható legyen. Megítélésem szerint ha más miatt nem, akkor ama magyar mondás igazsága miatt is, mely szerint több szem többet lát, érdemes lett volna hatpárti egyeztetést kezdeményezni a dologban, hiszen szakmailag megegyezésre tudtunk volna jutni egymással, körültekintőbb javaslat születhetett volna; és ebben az esetben teljesülhetett volna Babák képviselő úr azon szándéka, mely szerint március elején ebben a dologban a parlamentnek döntenie kell.
Nagyon sajnálom, hogy ez nem következett, nagyon sajnálom, hogy ezt elmulasztották, és azt remélem, hogy ez az eset is azt fogja szolgálni, hogy a későbbiekben a kormánypártok, a kormány gyakrabban éljen azzal a lehetőséggel, hogy szigorúan szakmai kérdésekben - és most a politikát kívül hagyom - egyeztessen az ellenzékkel. Megítélésem szerint van erre több lehetőség, több ilyen kezdeményezés fut jelenleg is a bizottságokban, a bizottságok előkészítő szakaszában. Biztatnám a kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy történjen egyeztetés. Az előző parlamenti ciklusban sokat bosszankodtunk az úgynevezett hatpártizás miatt, a hatpárti egyeztetés gyakorlata miatt, mert nagyon sok időt vett el. Itt most azt gondolom, hogy úgy mulasztották el és úgy hagyták ezt figyelmen kívül, hogy csorbát szenvedett az eredeti szándék, amelyben egyébként egyet tudnánk érteni egymással.
Köszönöm figyelmüket. (Bauer Tamás tapsol. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szűnni nem akaró!)
