UGHY ATTILA
UGHY ATTILA
UGHY ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Egy olyan fontos dél-pesti ügyben kértem szót, amely legalább 8 ezer pestszentlőrinci és pestszentimrei lakost érint, és keseríti életüket lassan már öt esztendeje.
A történet gyökerei az elmúlt évtized utolsó éveiig nyúlnak vissza, ekkor kezdődött ugyanis az M0-ás körgyűrű déli szektorának építése. A tervezők akkoriban úgy alakították ki a fővárost elkerülő út nyomvonalát, hogy az M5-ös autópályánál véget érő utat komolyabb lakossági konfliktusok nélkül nem lehetett továbbépíteni, mivel az autóutat a szó szoros értelmében nekivezették a XVIII. kerület egyik településrészének, Pestszentimrének.
Ez az út átadásának pillanatában még nem okozott olyan nagy gondot, mert a körgyűrű nem bonyolított le olyan hatalmas forgalmat, hiszen a másik végpontja még nem érte el az M1-es és az M7-es autópályát. Azonban 1994 elejétől, amióta az autópálya teljes hosszában üzemel, óriási forgalom zúdul Pestszentlőrinc és Pestszentimre délnyugati részeire.
Az elkerülő körgyűrűt használók jelentős része nem az M5-ös autópályára igyekszik, hanem további, keleti vagy északi irányba, a 4-es vagy az M3-as autóút irányába. Egyéb lehetőség hiányában pedig a legrövidebb úton, szűk kertvárosi utcák igénybevételével próbál például a 4-es főútra kijutni.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! A környéken élők, a Sallai utca, a Dráva utca, Halomi utca, Petőfi utca, Nemes utca, Királyhágó utca lakóinak nem az a legfőbb problémája, hogy megnőtt lakókörnyezetükben az átmenő forgalom, hanem az, hogy ennek jelentős része nehézgépjármű. Tisztelt Képviselőtársaim! Képzeljék maguk elé azt a látványt, amikor óránként 50-60 húsztonnás teherautó vagy kamion dübörög végig az alapvetően kertvárosi utcákon, és nemcsak a környezetvédelmi előírásoknak mindenben megfelelő holland vagy német kamionok, hanem jelentős számú román és ukrán matuzsálem is végigpöfög a lakóövezeten. Sem az út, sem az azt övező házak, a lakók idegeiről nem is beszélve, nem ilyen mértékű forgalom elviselésére lettek tervezve.
A lakóépületek állaga folyamatosan romlik. A rezonanciától megrepednek a falak, megsüllyednek az épületek, a gyerekeket nem lehet kiengedni az utcára, mert az totálisan életveszélyessé vált. A lakók pedig nem tudják élvezni kertes házas otthonaikat, amit horribilis összegért vásároltak, mert a zaj és a levegőszennyezés olyan mértéket öltött.
1996 óta próbálnak a helybeliek szót érteni a kerületi önkormányzat illetékes osztályával, illetve a Főpolgármesteri Hivatallal, mindeddig hiába. Pedig nem kérnek mást, csak annyit, hogy a környék nehézgépjármű-forgalom elvezetésére alkalmatlan útjairól tiltsák ki a 10 tonnánál nehezebb kamionokat.
Sikeretlen próbálkozásaikat aztán 1998 augusztusában elkeseredett demonstráció követte. Több napon át úttorlaszokkal, élő lánccal lezárták a Sallai Imre utca fél útpályáját, így lassítva le a kertvároson keresztülhaladó forgalmat.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek a tüntetésnek sem lett meg az eredménye. Hiába küldtek ki ismét petíciót az itt lakók többszáz aláírásával a kerületi önkormányzathoz, a Főpolgármesteri Hivatalba, a kamionok, nehézgépjárművek ugyanúgy a békés kertvárosi utcákon száguldoznak. Pedig nemcsak az ott élők számára, hanem számomra is elképzelhetetlen és természetesen elfogadhatatlan is, hogy a közlekedési szakemberek évek óta nem tudnak egy kertvárosi lakóövezetet elkerülő terelőutat kijelölni, akár úgy is, hogy ez a kamionok számára kitérőt és időveszteséget okoz.
Elképesztő az a nemtörődömség és bürokratikus ráérősség, amellyel a Főpolgármesteri Hivatal ezt az ügyet kezeli. A korábbi hanyagságukat, amellyel részben előidézőivé váltak a mostani helyzetnek, csak tetézik jelenlegi semmittevésükkel.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jól tudom, hogy ez nem elsősorban a közlekedésügyi minisztériumra vagy a kormányzatra tartozik - azt leszámítva persze, ha a M0-ás autóút továbbépülne, ez oldaná meg leghamarabb és legmegnyugtatóbban a problémát -, hanem sokkal inkább a kerületi vagy a fővárosi önkormányzat feladata. Ami miatt mégis a plenáris ülésen kértem szót, az az, hogy a parlament nyilvánosságának felhasználásával szerettem volna felhívni a figyelmet erre az áldatlan közlekedési helyzetre, és végre kimozdítani a holtpontról a nehézgépjárművek elterelésének ügyét.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
