ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyjából három évvel ezelőtt egy hasonlóan borús kedd reggelen Horn Gyula, a Magyar Köztársaság akkori miniszterelnöke a hirtelen felindulásból elkövetett nagyotmondás bűnébe esett. Az előző kormány öröksége kapcsán 600 milliárd forintról beszélt mint úgynevezett kötelezettségvállalásról, amit az MSZP-SZDSZ-kormány örökölt. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor ezeket a tényeket nagyon sokan vitatták. Ez a vitatás lényegében jogos volt, ennek ellenére például a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának akkori vezetője egy napirend előtti vitában leszögezte, hogy a tények tények, és a tények magukért beszélnek.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, a tények ma is magukért beszélnek. A szocialista kormány szocialista módon számított öröksége jelenleg mint kötelezettségvállalás 870 milliárd forintot tesz ki. Ebből 220 milliárd forint lényegében már az elmúlt egy évben kifizetésre került. Részletezhetnénk is ezeket a tételeket: a privatizációhoz kapcsolódó kötelezettségvállalás 661 milliárd forint, a vagyonkezeléshez kapcsolódó kötelezettségvállalás 5 milliárd forint, adóskonszolidációs kötelezettségvállalás 4,5 milliárd forint, a Postabank helyzetének rendezése 150 milliárd forint, a Magyar Fejlesztési Bank helyzetének rendezése 40 milliárd forint, és végül a Budapest Bank privatizációjához kapcsolódó lehívott garancia 10 milliárd forint.
Milyen következtetéseket lehet levonni ezekből a tényekből? Először is azt, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány e területen is bort ivott, miközben nagy garral vizet prédikált. Lényegesen jelentősebb kötelezettségvállalásokat hagyott örökül utódaira, mint amilyeneket az előző kormányra elég verítékes munkával egyáltalán valamilyen formában ráterhelni bírt.
A másik következtetés, és ez igazándiból hozzászólásom apropója: a Budapest Bankhoz kapcsolódó, 1996-ban vállalt garanciavállalási kötelezettség lehívása mutatja, hogy az említett 220 milliárd forintos számla nagy részét, egészen pontosan közel 200 milliárd forintot bankok helyzetének rendezése teszi ki.
Kimondhatjuk tehát, hogy az elmúlt egy évben a Magyar Köztársaság jelenlegi polgári kormánya egy, az 1993-asnál kisebb mértékű, de a költségvetés és a polgárok számára jelentős terheket jelentő újabb bankkonszolidációt kényszerül végrehajtani.
A harmadik megállapítás immár nem a tényekre, hanem a mögöttük meghúzódó eseményekre vonatkozik. Pontosan a Budapest Bank garanciavállalási kötelezettségének a lehívása mutatja azt, hogy a vállalt kötelezettségvállalások anyagi terheit ma is nehéz pontosan kalkulálni.
(9.10)
Ennek oka az, hogy az örökség nagy része az elmulasztott vagy el nem végzett feladatokból áll össze. Ezekkel találkozhatunk a Postabanknál, a Magyar Fejlesztési Banknál és bizony a Budapest Bank privatizációjánál is.
Tisztelt Képviselőtársaim! A polgári életből nagyon jól tudjuk, hogy egy családi vállalkozás átvételénél vagy megvásárlásánál az el nem végzett munka soha nem az előző gazdát dicséri. De az igazi probléma soha nem ebből adódik, hanem abból, ha a hátrahagyott problémákkal az új gazda nem az átadás-átvételnél, hanem utólag szembesül. Az általam felhozott eseteknél a polgári kormány politikusai az előző kormánypártok prominensei részéről soha nem őszinte számadással, hanem ködösítéssel és sumáksággal találkoztak. Ködösítettek akkor, amikor a Postabankról azt mondták, hogy az nem az államot terheli, hiszen 1998-ig nem állami tulajdonban lévő bank volt. S mi másról beszélhetnénk, ha nem sumákságról a Budapest Bank privatizációjánál, amikor erről a bankról először azt mondták, hogy 12 milliárd forintért sikerült értékesíteni. Aztán kiderült, hogy mégsem, mert 12 milliárd forintot előtte már beletett az állam. Aztán kiderült, hogy a nullszaldó sem nullszaldó, hiszen néhány hónappal később 3,7 milliárd forint értékű eszköz-visszavásárlási garanciát az új tulajdonos immár le is hívott.
A legújabb dolog pedig annak a bizonyos hátramaradt eszköz-visszavásárlási garanciának az összege, amelyről a Pénzügyminisztérium akkori vizsgálata úgy fogalmazott, hogy "véleményünk szerint ebben az esetben az államot érintő terheket illetően indokolatlan volna a teljes 8,25 milliárd forintos kötelezettségből kiindulni, hiszen az állam szerződéskötési helyzethez képest jelentkező vesztesége még abban az esetben is, ha a teljes összeget a vevő lehívja, ennél nyilvánvalóan kisebb lesz". Nos a helyzet az, hogy az összeg ennél nyilvánvalóan nagyobb lett, hiszen 9,7 milliárd forintra rúg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végső következtetésként csupán annyit szeretnék elmondani... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)
