ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1996-ban Bokros Lajosnak, az MSZP-SZDSZ-kormány akkori pénzügyminiszterének, a Budapest Bank korábbi vezérigazgatójának előterjesztésében került sor a Budapest Bank privatizációjára. Erről a privatizációról a közvélemény először azt tudta, hogy 12 milliárd forintot hozott a Magyar Köztársaságnak, majd kiderült, hogy a dolog legfeljebb nullszaldósnak tekinthető, hiszen előtte ennyivel került feltőkésítésre a pénzintézet. Ezután folytatódott a történet, újabb 3,7 milliárd forint értékű kötelezettségvállalásra és azok lehívására derült fény. Tehát mínusz 3,7 milliárd forintnál tartottunk 1997 elején.
Ekkor Medgyessy Péter, a Horn-Kuncze-kormány akkori pénzügyminisztere vizsgálatot rendel el. Ebben a vizsgálatban a maradék eszköz-visszavásárlási garanciákra nézve a következő megállapítás szerepel: "Véleményünk szerint ebben az esetben az államot érintő terheket illetően indokolatlan volna a teljes 8,25 milliárd forintos, illetve valorizáltan nyilvánvalóan nominálisan nagyobb kötelezettségből kiindulni, hisz az állam szerződéskötési helyzethez képest jelentkező vesztesége még abban az esetben is, ha a teljes összeget a vevő lehívja, ennél nyilvánvalóan kisebb lesz."
Nos, 1999 februárjában kiderült, hogy ez az összeg nyilvánvalóan nagyobb lesz, hiszen nem 8,25 milliárd forint, hanem 9,7 milliárd forint értékű garanciavállalási kötelezettség lehívására került sor.
Kérdezem tehát az államtitkár urat, hogy maradunk-e még továbbra is palimadarak, azaz mennyibe fog nekünk kerülni a jövőben a Budapest Bank egykor lebonyolított, úgymond sikeres privatizációja (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
