ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt kérdezi a föltett kérdés címében: magánügy-e a Nemzeti Színház építése? Azt a választ szeretném önnek adni, hogy természetesen meggyőződésem szerint nem az. Mint ahogy nyilván ön is tudja, hogy a felrobbantása sem magánügy volt. Egy olyan színház föl-, illetve újjáépítéséről van szó, amelyet előre megfontolt, emelkedettnek nem nevezhető szándékoktól vezéreltetve fölrobbantottak, leromboltak. Talán ha ideológiai célzatot is látunk az akkori tett mögött, nem tévedünk nagyot.
(13.10)
Amikor az ország arra készül, hogy egy ilyen történelmi bűnt orvosoljon, akkor ezt csak közös akarattal és egyetértéssel teheti.
Vagyis nem lehet magánügy az, hogy hol, milyen formában, miképpen épül föl a Nemzeti Színház.
Ezt az ügyet elég régóta kísérem figyelemmel. Megpróbálta a kormány a Nemzeti Színház - még az előző kormány időszakában megkezdett - építési folyamatát olyan irányba terelni, mely meggyőződésünk szerint jobban kifejezi Magyarország közös érdekét és közös igényeit, mint a korábbi kormánydöntések tették, és megpróbálkoztunk azzal is, hogy abban a költségvetési keretben, annyi közpénz felhasználásával készüljön el a Nemzeti Színház, mint ahogyan egyébként az előző kormány az erre vonatkozó döntést meghozta.
Szerettük volna elkerülni, hogy a Nemzeti Színház a magyar nép szemében arra a sorsra jusson, mint azok a régi, nagy szocialista beruházások, ahol az emberek már nem is annak örültek, hogy a beruházás létrejött vagy nem, hanem csak arra emlékeztek, hogy szemben a kormánydöntésekkel, kétszeresébe vagy háromszorosába (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kerültek ezek a beruházások.
Szerintem ettől a sorstól sikerült megmentenünk a Nemzeti Színházat. (Az elnök ismét csenget.) Jó reményekkel nézek az építkezés elébe. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
