DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A közvélemény az elmúlt hetekben értesülhetett arról, hogy a Nemzeti Színház ügye újabb felvonáshoz érkezett. A Nemzeti Színház ügye, amiről nem kell képviselőtársaimat és a közvéleményt sem meggyőzni: szimbólumról van szó, szimbólumról a színházi szakma számára Magyarországon, hiszen a nemzeti színjátszás egyik legjelentősebb helyszínéről van szó. Másfelől pedig az utóbbi években is szimbólum lett, leginkább a kormányváltás után, hiszen az Erzsébet téri gödör egyfajta akarnok kormányzati mentalitás mementójává vált, egy olyan mentalitásé, amely presztízskérdést csinál lényeges és fontos ügyekből.
Nos tehát, ebben az ügyben újabb felvonás következett be, és a nézőközönség néha már valóban nem tudja, hogy komédiát vagy tragédiát lát, mert most egy úgynevezett meghívásos tervpályázatról értesültünk. Egy olyan meghívásos tervpályázatról, amiről tudjuk, hogy olyan vita előzte meg a közvéleményben ezt a tervpályázatot, ami akörül alakult ki, hogy kívánatos lenne, ha a magyar építészek legjava részt vehetne a Nemzeti Színház megtervezésében, majd később megvalósításában, ha már a dolgok úgy alakultak, amiről az előbbiekben beszéltem az Erzsébet tér kapcsán.
Nos, arról értesültünk, hogy most tehát nem egy nyílt pályázat került kiírásra, hanem ez az úgynevezett meghívásos pályázat. Ezért az államtitkár úrtól azt szeretném megkérdezni, hogy miért nem nyilvános pályázatot írtak ki a Nemzeti Színház tervezésére. Azonkívül: hányan szerepeltek a Magyar Építész Kamara által a minisztériumnak átadott listán? A minisztérium milyen alapon választotta ki a szakmai kamara által összeállított listáról a hét meghívott építészt? Hiszen arról is értesültünk, hogy végül is hét meghívott építész fog részt venni ezen a pályázaton.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
