DR. JUHAROS RÓBERT
DR. JUHAROS RÓBERT
DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Intellektuális élmény volt számomra is, ugyanakkor megtisztelő is, hogy Wiener képviselőtársam ilyen mély figyelmet szentel az indítványomnak, a látszólag egyszerű indítványnak.
Ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy sajnálom, hogy tegnap az alkotmányügyi bizottság ülésén ezen aggályait nem adta elő, hiszen az alkotmányügyi bizottság tegnap, amikor a kétharmadosság kérdését vizsgálta, ellenszavazat és tartózkodás nélkül hozta meg a határozatát, és akkor ezen érvek, amiket most meghallgathattunk, még nem kerültek elő. Ellenben voltak más érvek, melyekre a választ viszont az alkotmányügyi bizottság ülésén megadtam.
Valójában ezek az érvek kezdték el feszegetni a kétharmadosság kérdését, és ezek az alkotmány 44/C §-ára vonatkoztak, egyrészt mint önkormányzati alapjog merült föl a kérdés, hogy egyáltalán e tárgyban értelmezhető-e ez a probléma. Egyértelműen állást foglalt az alkotmányügyi bizottság - egyébként az én álláspontomnak megfelelően - a tekintetben, hogy a javaslat nem vonható az önkormányzati alapjogok körébe, tehát hogy a 44/C §-ra való hivatkozás nem áll meg.
A másik ilyen felvetés arra az AB-döntésre vonatkozott, ami azt firtatta, hogy egy egyszer már kétharmaddal elfogadott jogszabály módosításához is kétharmad kell. Itt egyértelműen levezettem és be is idéztem azokat a jegyzőkönyveket, amelyekből egyértelműen kitűnt az, hogy ennek a idézett törvényhelynek az elfogadása, illetve a korábbi alkotmányügyi bizottsági állásfoglalások minden esetben feles törvényként rögzítették, és maga a konkrét szavazás is felesként történt meg. Beidéztem a jegyzőkönyv számát is, ez mind-mind visszakereshető; ez az alkotmányügyi bizottság ülésén lefolytatott vita volt.
Ehhez képest intellektuálisan valóban izgalmas az, hogy Wiener képviselőtársam egy nap alatt elő tudott hozni két újabb érvet a kétharmadosság mellett, és ezzel elő tudott állni itt a részletes vitában. Azt gondolom, hogy az egyik kérdés valóban izgalmas kérdés és azzal foglalkozni is szükséges, de nem a konkrét ügy kapcsán, hanem általánosságban, hogy megengedhető-e az, hogy az állami akarat nem érvényesül, és ennek a biztosítéka nincs meg a jelenlegi önkormányzati rendszerben.
Azt gondolom, hogy erre a válasz egyértelműen nem, de a jelenlegi jogrendszerünk erre nem ad egyértelmű választ, és valóban kérdés az, hogy ezt milyen formában és milyen többéggel indokolt, illetve szükséges majd a jövőben rögzíteni.
E körben merül az fel, hogy az önkormányzatok mulasztásos törvénysértésének pótlására indokolt-e valójában intézményt létrehozni. Az én álláspontom az, hogy igen. Valóban igaz az, hogy ez a német önkormányzati rendszerből levezethető. Nyilván lehet találni minden mellett és minden ellen példákat, amikor alkotmányjogi kérdésekről kívánunk érvelni.
Azt gondolom, hogy tízéves önkormányzatiságunk egyértelműen alátámasztja azt, hogy ezzel a kérdéssel átfogóan is szükséges foglalkozni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy jelen pillanatban a szervezett bűnözésről szóló törvény végrehajtásához fűződő érdek lényegesen jelentősebb és erősebb annál, mint az, hogy most egy átfogó önkormányzati reformkoncepcióval próbáljuk halogatni ennek a törvénynek a végrehajtását. Nyilvánvalóan, mondom, a szakmai és a kutatói munkát ettől függetlenül szükséges lefolytatni; adott esetben a politikai vitát is, hiszen ez politikai kérdés is, nem kis mértékben.
A másik kérdés, amit feszegetett Wiener képviselőtársam, az a hatáskör elvonásának kérdése, a '87. évi XI. törvény kérdése. Azt gondolom, hogy ez valójában nem merül fel ennél a javaslatnál. Egyébként sem merült volna föl, ha tehát átfogó rendezésben kívánunk gondolkodni, akkor sem merülne fel, hiszen maga a javaslat is egyértelműen rendezi a hatáskörök kérdését. Hatáskörök vonatkozásában nem merül föl olyan meghatározás, olyan indítvány, ami akármilyen hatáskör-elvonási, párhuzamos hatáskörök tilalmának kérdéskörébe ütközne.
Teljesen egyértelmű: a törvény alapján a hatáskör az önkormányzatot illeti, mindaddig, ameddig a törvényt betartja. Utána kap még 30 napot, miután a közigazgatási hivatal fölszólította, hogy tegyen eleget törvényben meghatározott kötelezettségének, és ha mindezek után nem tesz eleget és a közigazgatási hivatal a törvénysértést megállapította, akkor jön a nagy kérdőjel, hogy mi történik ezután. Erre adtam egy javaslatot, hogy ebben az esetben a Belügyminisztérium döntsön, a Belügyminisztérium hozza meg a pótló döntést. Itt nincs sem párhuzamos hatáskör, sem hatáskörelvonás, egymás után következnek szépen ezek az események. Azt gondolom, hogy az önkormányzatnak megvan a lehetősége, megvan a joga és megvan a törvényben biztosított hatásköre is arra, hogy a döntést meghozza. Csak rajta múlik, hogy meghozza-e a törvényben számára meghatározott feladatkörében eljárva a döntést vagy sem. Ezt tehát ilyen értelemben nem tudom értelmezni.
Az való igaz, hogy az önkormányzati törvény számos ponton elemzésre, kiigazításra szorul. Ezt a vitát le lehet folytatni, de nagyon kérem, hogy ne kapcsoljuk az önkormányzati törvény reformkoncepciója vitájának lefolytatását ennek a törvényjavaslatnak a megvitatásához.
A konkrétan benyújtott módosító indítványokhoz, tehát nem esetlegesen a jövőben benyújtandó kapcsolódó módosító indítványokhoz, hanem a már benyújtott módosító indítványokhoz szeretnék egy-két megjegyzést még fűzni.
Bauer Tamás képviselőtársunk jegyzett két darab módosító indítványt. Az egyikkel megegyezik Göndör István országgyűlési képviselő indítványa, amely gyakorlatilag tartalmában és formájában is ugyanaz. Ez a 2. § (2) bekezdésének elhagyását javasolja. Ezek az átmeneti rendelkezések fölöslegességére utalnak.
Azt gondolom, hogy szükséges ezt a kérdést rendezni, ezzel tehát nem értek egyet, nem támogatom e szakasznak az elhagyását, ugyanis meg kell adni az önkormányzatoknak azt a lehetőséget, hogy a kihirdetés után még álljon bizonyos átmeneti idő rendelkezésre ahhoz, hogy a mulasztást pótolják. Már csak azért is, mert a törvényhozónak az volt a szándéka, hogy a címzett hajtsa végre a feladatot. Innentől kezdve a törvény ebből a szempontból is szigorít, és komolyabbá teszi a fenyegetést, hogy amennyiben nem hajtja végre, akkor helyette más szerv fogja ezt megtenni.
(17.40)
Ilyen értelemben ennek a szakasznak a megtartását feltétlenül szükségesnek tartom.
Ugyanakkor Bauer Tamás másik indítványa egy technikai jellegű indítvány. Ezzel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy valóban köszönettel tartozom Bauer úrnak azért, hogy erre felhívta a figyelmet. Bár időközben már magunk is rájöttünk, hogy itt volt egy időközbeni törvénymódosítás, amely a törvényszakaszon belüli pontok számát módosította, így teljes mértékben az ő technikai módosító indítványának helye van; nem lenne elegáns, ha ezt nem ismernénk el. Azt gondolom, hogy ilyen értelemben ezt az indítványt támogatni kell. Ez az egyetlen olyan módosító indítvány, amelynek az elfogadása nyilvánvalóan precízebbé teszi a törvényjavaslatot.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)
