DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első világháborút követően már megfogalmazódott az a felismerés, hogy a hazáért hősi halált haltak hozzátartozóiról köteles gondoskodni az állam, és az 1933. évi VII. törvénycikk megalkotásával e kötelezettségét törvényben rögzítette az akkori országgyűlés. E törvény több mint hatvan éven keresztül hatályban volt, de tudjuk, hogy a második világháború után rendelkezései alkalmazásra nem kerülhettek. A diktatúra e törvényt soha hatályon kívül nem helyezte, csupán a diktatúrához méltó módon rendelkezéseinek hatályosulását akadályozta megfélemlítéssel, üldöztetéssel, kitelepítéssel, ahogyan ezt az előterjesztő képviselőtől is példák felsorolásával hallhattuk.
Az első szabadon választott parlament a kormányrendelet szintű 1992-es szabályozást követően megalkotta a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvényt, amely nemcsak a jövőre vonatkozóan nyilvánítja ki az állam gondoskodási kötelezettségét, de az 1933-as törvényre visszautalva kárpótlást nyújt azok számára, akik politikai okokból hadigondozotti igényjogosultságukat érvényesíteni nem tudták.
A T/1813. számú törvényjavaslat a hadigondozásról szóló hatályos törvény módosítását indítványozza, azon törvényhely módosítását, amely a hadirokkantak, hadiözvegyek, volt hadiárvák, volt hadigyámoltak, volt hadigondozott családtagok egyösszegű pénzellátás iránti igényét szabályozza. A törvényhozás figyelmét több esetben felkeltette már ez a jogintézmény, amelyet jellege miatt kárpótlási rendelkezésnek is szoktunk nevezni, és ez a kárpótlási jellege, úgy tűnik, a törvényjavaslat, illetve a már benyújtott módosító javaslat folytán egyre inkább erősödik, mert eredeti célja szerint egy elmaradt pénzellátás kompenzálására szolgál, miként maga a törvény ezt kimondja.
A törvény megalkotásakor nem volt teljes bizonyossággal felbecsülhető a jogosultak köre, és így az egyösszegű térítések kifizetése kapcsán jelentkező költségvetési teher nagysága. Ezért a törvény a jogosultak körét szűkebbre határozta meg, és rendelkezései csak a hadirokkantakra, hadiözvegyekre és a volt hadiárvákra terjednek ki. Alkotmányossági kifogások kapcsán került módosításra ezen törvényhely, és a jogosultság jelenleg már a volt hadigyámoltakra és volt hadigondozott családtagokra is kiterjed.
A jelenleg hatályos törvény akkor biztosítja a jogosultak részére az egyösszegű térítést - egyéb feltételek fennállása mellett -, ha őket az 1933. évi VII. törvénycikk alapján hadigondozásba vették, és ezt a rendelkezést a törvényhely (1) bekezdésének rendelkezéseivel összevetve úgy kell értelmezni, hogy a korabeli hadigondozásba vételről szóló határozattal kell az igényjogosultnak rendelkeznie.
Nyilvánvaló, hogy az ilyen határozattal rendelkezők és az egyébként jogosultak száma egymástól jelentősen eltér. Határozattal nemcsak az nem rendelkezik, aki vagy akinek a szülei politikai okokból ilyen igénnyel fel sem mertek lépni, hanem az sem, aki iratainak meglétét megsemmisülése miatt vagy a hatósági nyilvántartások miatt igazolni, bizonyítani nem tudja.
Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a volt hadiárvák és a volt hadigyámoltak - mert elsősorban róluk van szó - között nem lehet ekként megkülönböztetést tenni, hiszen sorsuk közös: árvák maradtak vagy szülőjük megrokkant hadisérülés következtében. A törvényjavaslat célja e megkülönböztetés megszüntetése, és meghatározó tények bizonyítása esetén valamennyi igényjogosult számára az egyösszegű térítés biztosítása.
Melyek ezek a meghatározó tények? Nyilvánvaló, hogy szükséges a hozzátartozó, tehát leggyakrabban a szülő hadisérülésének, illetve halálának bizonyítása, igazolása, ezen túlmenően a rokonsági fok igazolása. A törvényjavaslatban megfogalmazottak elfogadása esetén csupán a hadiárva, illetve a hadigyámolt életkorának az igazolása szükséges, amelyhez a szokásos iratok is elégségesek, hiszen azt kell csupán igazolni, hogy a hozzátartozó hősi halálakor, illetve a hadisérülés elszenvedésekor a törvényben meghatározott életkort - és ez különböző - vagy feltételt még a jogosult nem töltötte be. A törvényjavaslat, miként a hatályos törvény is, visszautal az 1933. évi VII. törvénycikkre, amely álláspontunk szerint újabb viták forrása lehet, és egyébként is szükségtelennek tűnik. Ha a hadigondozásba vétel tényét nem kell igazolni, akkor szükségtelenné válik az arra való utalás, hogy ez melyik törvény alapján történt avagy nem történt meg.
Az 1933. évi VII. törvénycikkre való visszautalás más tekintetben is megkülönböztetést tart fenn az igényjogosultak között, hiszen a hatályon kívül helyezett törvény szerint csak az a hadigyámolt, miként ezt az államtitkár úr is idézte az előbb, aki a hadirokkantnak legkésőbb a hadiszolgálat megszűnését követő két éven belül kötött házasságából született, illetve egy éven belül fogadták örökbe vagy törvényesítették a korabeli megfogalmazás szerint. Arra már nem is merek utalni, hogy e törvényhely azt is mondja: és legkésőbb ez a gyermek az 1933. évi VII. törvénycikk hatálybalépéséig megszületett - nyilván akkor az a törvény az első világháborús áldozatokról kívánt gondoskodni.
Ebből következően megkülönböztetést tartanánk fenn az egyes hadigyámoltak között - nevezzük most őket így az egyszerűség kedvéért -, attól függően, hogy szülőjük hadisérülésekor már éltek vagy ezt követően születtek meg, vagy a jogosult hadisérülést szenvedett szülője éppen mikor kötött házasságot, hány házasságot kötött, és melyik házasságból született az a gyermek. Márpediglen a szülő és a gyermek megítélésem szerint egyaránt viseli annak a következményét, hogy a szülői gondoskodást akaratán és szándékán kívül nem tudja olyan szinten biztosítani a hadirokkant, mint egy egészséges szülő.
Álláspontunk szerint elkerülendő, hogy e törvényhely javaslat szerinti módosításának az legyen a következménye, hogy új igények vetődjenek fel a törvény módosítását követően. Ezt a kárpótlás jellegű jogintézményt úgy és akként kell szabályozni, hogy véglegesen az ilyen jellegű igényeket lezárja méltányosan, minden érintettre vonatkozóan. A Fidesz-Magyar Polgári Párt, a Független Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum képviselői módosító javaslatukban erre tesznek megítélésem szerint helyes kísérletet.
További aggály is jelentkezhet a törvényjavaslattal kapcsolatosan, hiszen a törvényjavaslat csak a 10. § (4) bekezdését módosítja, és így elzárja azt a lehetőséget, hogy az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés módosításra kerüljön egy benyújtandó módosító javaslat során. Márpedig az (1) bekezdés olyan nyilatkozattételre kötelezi az igényjogosultat, amely nyilatkozattétellel azt kell igazolnia, hogy az ellátást tőle megvonták, igényét elutasították, a már megállapított, elbírált igényt szüneteltették vagy megszüntették.
Ha magának a hadigondozásba vételnek a tényét sem kell igazolni a törvényjavaslat szerint, akkor véleményem szerint ilyen nyilatkozatot teljesen szükségtelen kérni az igényjogosulttól. Nyilatkozattételt esetlegesen abban a kérdésben kell beszerezni megítélésem szerint, hogy hadiellátást kapott-e, és ha ebben a kérdésben a válasza igen, akkor azt mikortól és milyen címen.
(16.40)
Ha erre a kérdésre nemleges választ ad - és az esetek többségében ez fog történni, hiszen ha a hadigondozásba vételről nincs határozat, akkor nyilván nem volt hadiellátás sem -, abban az esetben további feltételeket ezen a téren vizsgálni nem kell, hanem az általános feltételek szerint, tehát a hadisérülés időpontja, illetve az igényjogosult személyi adatai ismeretében az igény teljeskörűen elbírálható.
Miként utaltam már rá, a most hatályos törvény bevezető rendelkezései a nemzetgazdaság korlátozó teherbíró képességét az állami gondoskodás, gondoskodási szándék korlátjaként határozzák meg. Természetes ezért, hogy a javaslat kormányzati támogatása szükséges annak elfogadásához. Örömmel értesültem arról, hogy az államtitkár úr a korábbi kormánydöntést követően azzal tud bennünket és az e törvényjavaslat iránt érdeklődőket biztatni, hogy egy későbbi hatálybalépés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - és nyilván a költségvetési évhez igazodó hatálybalépés - mellett a törvényjavaslat a módosító javaslatokkal együtt támogatható.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
