DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ígérem, hogy utoljára szólok hozzá, egészen biztos vagyok abban, hogy utoljára teszem. 1998. szeptember 22-én nyújtottam be módosító indítványt, tisztelt Lentner képviselő úr, nekem is módom volt ebbe a nagyon előkelő gyülekezetbe tartoznom, akik módosító indítvánnyal kívánták korrigálni a törvény fogyatékosságát. Tehát szó nincs arról, hogy csak ellenzéki képviselők terjesztették be.
Egyébként ha akkor azt megszavaztuk volna - most játsszunk el a gondolattal -, ha a kormány akkor nem azokkal a számokkal jön elő, amelyek miatt mi meghátráltunk... - megjegyzem, hogy akkor, '98 szeptemberében mi, új képviselők, olyanok voltunk, hogy alig találtunk be a Parlament épületébe, szemben azokkal, akik már ismerték a Ház mechanizmusát. Az első képviselő voltam, aki kormány-előterjesztéssel szemben fideszes képviselőként módosító indítványt nyújtottam be. Megijedtünk a nagy számoktól, meghátráltunk. De ha akkor azt elfogadtuk volna, akkor még mindig csak egy fél lépést tettünk volna, mert azt az alanyi kört, amit most jócskán kiterjesztünk Wekler képviselő úr indítványához képest, akkor nem is reméltük volna.
Egyszerűen ez az egy év vagy másfél év erjedése a dolgoknak. A levelek, amelyeket az ember kapott, a kormányzattal való kommunikálás a háttérben, a képviselők is másként látják a dolgot, a költségvetés más pozíciói lehetővé teszik számunkra azt, hogy most végre egyszer és mindenkorra tisztességesen lezárjuk ezt a folyamatot. Másfél évvel ezelőtt, mivel agyilag sem - legalábbis ezt magamra értem - fogtam volna így át a probléma lényegét, új képviselőként nem mentünk volna végig ezen a folyamaton. Értékeljük azt, hogy itt most többről van szó, mint amit másfél évvel ezelőtt reméltünk volna.
Köszönöm.
