DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS honvédelmi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény 10. §-ában megfogalmazott, egyösszegű térítésként nevesített juttatás a törvény hatálybalépése óta folyamatos viták tárgya. A problémák gyökere a kárpótlási törvényekből ered.
A hadigondozási törvény készítésekor politikai egyeztetések sorát kellett bonyolítani amiatt, hogy az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény személyi hatálya nem terjed ki a hadiesemények során veszteséget szenvedett személyekre, illetve ezek hozzátartozóira.
(16.20)
A kárpótlás iránti igény nagy volt. Nagy volt a nyomás mind a társadalmi szervek, mind az akkori ellenzék részéről, ezért került a törvénybe a testidegen 10. §. Az egész törvény a hadigondozottak ellátásáról szól, a 10. § pedig egy bújtatott kárpótlást, az egyösszegű térítést csempészte be az egyébként homogén törvénybe.
Az egyösszegű térítés nem a hadi eredetű veszteség miatt illeti meg a sérelmet szenvedett embert, hanem amiatt, hogy a korabeli hadigondozó hatóság által megállapított pénzellátását, járadékát politikai okokból megvonták. Tehát az egyösszegű térítés kizárólag a megvont pénzellátás kompenzálására szolgált. Az egyösszegű térítés megállapítása és folyósítása a hadirokkantak és hadiözvegyek esetében megtörtént. Mindazok, akik a törvényi feltételeknek megfeleltek, megkapták a juttatást.
Ez azonban nem mondható el a volt hadiárvákról és a volt hadigyámoltakról. Ezeknél a személyeknél nehézségbe ütközött, sőt sok esetben lehetetlenné vált az okirati bizonyítás. Azt kell ugyanis okirattal bizonyítaniuk, hogy ötven évvel ezelőtt őket a hadigondozó hatóság hadigondozásba vette. A korabeli okiratok jelentős részét az érintett személyek nem őrizték meg, az eljáró hatóságok az iratokat kiselejtezték, a magyar levéltárakhoz küldték. Ezért esetenként több hónap kellett az iratok felkutatásához. A nehézségek ellenére 32 ezer volt hadiárva és mintegy 2 ezer volt hadigyámolt megkapta az 50 ezer forint egyösszegű térítést.
A T/1813. számon benyújtott önálló képviselői indítvány a volt hadiárvák és a volt hadigyámoltak kérelme elbírálásának könnyítését célozza meg a törvény 10. § (4) bekezdésének módosításával. Lényegét tekintve a kérelmezőnek nem kell bizonyítania a korabeli hadigondozásba vétel tényét, csupán azt, hogy az ellátásra az igénye fennállt. Ha azt akkor bármely okból nem elégítették ki, most jogosult lesz az 50 ezer forint egyösszegű térítésre.
Az önálló képviselői indítvány alapján a honvédelmi tárca elkészítette a kormány-előterjesztést, azt a közigazgatási egyeztetés során az érintett társminisztériumokkal véleményeztette. A kormány május 9-én tartott ülésén úgy foglalt állást, hogy az indítvány nem támogatható. Az elutasítás oka alapvetően anyagi, költségvetési fedezethiány volt. Az indítvány készítője és a kormány a törvénymódosítás pénzügyi vonzatát jelentős eltéréssel állapította meg. A képviselő úr szerint a törvénymódosítás anyagi kihatása mintegy 0,8 milliárd forintban prognosztizálható, a kormány álláspontja szerint viszont ez várhatóan 1,5 milliárd forintot fog felemészteni. Az eltérés a számbavett létszámkülönbségekből adódik.
A törvénymódosításhoz a kormánypártok módosító javaslatot nyújtottak be. Ez a javaslat jelentős mértékben megváltoztatná az eredeti indítvány szerinti törvényjavaslat tartalmát. Az említett (4) bekezdés szövegéből egyrészt kimaradna az 1933. évi VII. törvénycikkre való utalás, másrészt a törvénymódosítás a 2001. év elején lépne hatályba. Az említett 1933. évi törvény szigorú feltételekhez kötötte a korabeli hadigondozásba vételt, különösen a hadigyámoltak esetében. Azt írta elő, hogy csak az a gyermek minősíthető hadigyámoltnak, aki a hadi események megszüntét követő két éven belül kötött házasságból született. Tehát ha a hadirokkant a háború után több mint két évvel később kötött házasságot, a gyermekei nem minősültek hadigyámoltnak, az őket nevelő hadirokkant apa nem kaphatott nevelési pótlékot a gyermekek után.
A módosító javaslat ezt az igazságtalan megkülönböztetést szünteti meg, elfogadása esetén ugyanis mindazok a hadigyámoltak megkaphatják az egyösszegű térítést, akiket 16 éves korukig hadirokkant szülő nevelt. Ez természetesen nagyobb számú igénylőt feltételez, ami a költségek emelkedését jelenti. Ezért fontos a javaslat második eleme, amely szerint a törvény csak 2001. január 1-jén lépne hatályba, így a kormányzat a jövő évi költségvetés elkészítésekor számolhatna a többletigénnyel, biztosíthatja annak fedezetét.
Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslat elfogadása esetén végre pont kerülne ennek az elhúzódó ügynek a végére. Mindazok megkaphatnák az egyösszegű térítést, akiknek a szülei nem merték kérni a jogos ellátást, és azok is, akiktől megvonták a már megállapított járadékot.
Mindezekre való tekintettel a kormány részéről a dr. Mátrai Márta, dr. Hargitai János, dr. Gyimesi József, dr. Szentgyörgyvölgyi Péter és Lezsák Sándor által előterjesztett T/1813/1. számú módosító javaslatot támogatjuk.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
