DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Szeretném megköszönni a vitában részt vevőknek mindazokat a pozitívumokat, amelyeket elmondtak a javaslattal kapcsolatban, és mindazt a segítő szándékot, amelyet kifejeztek ennek a kérdésnek a megoldására.
Kicsit sajnálom, hogy elment ez a beszélgetés néha egymás vádolásába vagy vádaskodásokba. A bevezetőmben mondtam, hogy itt közös felelőssége van három ciklus nem tudom én hány kormányának, de mindenképpen három ciklus parlamentjének, mert nem oldottuk meg ezt a problémát. Talán - Gyimesi képviselőtársamnak mondom - most már önöknek is megvan a felelősségük, annak ellenére, hogy az előző kormány természetesen ugyanúgy hibázott és az előző parlament is.
Szeretnék néhány idézettel csatlakozni Keller képviselőtársam azon véleményéhez, amelyben arról beszélt, hogy mi, képviselők, politikai döntéshozók és az ország törvényeit meghozók mennyire ki vagyunk szolgáltatva az apparátusnak, és ez a magyarázata talán annak, hogy önök is késtek két évet, és mi is késtünk tán négy évet az elmúlt évben.
Az idézetek közül nem olyan régi, mondom a dátumokat is, '98. szeptember 9-ei az egyik idézet, a honvédelmi bizottság ülésén hangzott el, azt mondja: "Előre is bocsánatot kérek azért, amit mondani fogok. Itt nem 3 ezer emberről van szó, hanem nagyon sok emberről van szó. Egyszer 120 ezer hadigyámoltról van szó. - Ha ez a főmondat így benne marad, és még egyszer: 120 ezer hadiárváról... - 28-30 ezer hadiárvát kifizettünk a 150 ezerből, megmaradt 120 ezer. Tessék összeadni, hogy 240 ezer szorozva 50 ezer forinttal, mennyi. Van ennyi pénze jövőre a kormánynak vagy nincs? Ez a kérdés, összesen ennyi a kérdés."
Ezek után kellett az akkori kormánypárti többségnek, ahogy Hargitai János úr elmondta, a kezdő képviselőknek dönteniük arról, hogy támogatják vagy nem. Én kiszámoltam, 12 milliárd forintot mondott az a kormánytisztviselő, aki ott volt az ülésen, és azt állította, hogy még 150 ezer hadiárva van, akit ki kell fizetni 50 ezerrel. Ha a 150 ezret összeszorzom 50 ezerrel, akkor 12 milliárd jön ki. Ugyanezt mondta ugyanez a tisztviselő a Horn-Kuncze kormány idején Jauernik képviselőtársamnak és nekem, akik évekig próbáltuk meggyőzni őket, hogy ez lehetetlen.
Nem mentség, bennünket ugyanígy megvezettek, és az akkori kormány minisztereit ugyanígy megvezették, mert féltek ezektől a számoktól.
Ismételhetném, elhangzott egy másik alkalommal, még '99. február 18-án is a 7 milliárdos szám, ugyanúgy a honvédelmi bizottság ülésén, és elhangzottak olyan megjegyzések is, amelyek azt mondják, hogy "Annyit szeretnék mondani, hogy a közalapítvány költségvetése - mármint ennek az általunk körbeírt közalapítványnak a költségvetése - '99-re 7 milliárd forint lesz, ennyit kap ez a durván 30 ezer ember. Tessék ezen elgondolkodni, hogy mely társadalmi csoport vagy réteg van még ebben az országban, amely ilyen létszámmal ennyi összeget kap pluszban az egyéb ellátásán felül." Kérem szépen, ez a szemlélet jellemzi, hogy miért kellett hat évig várni ebben az Országgyűlésben, és miért kellett hadakoznunk, önöknek külön, nekünk külön és most a jövőben talán együtt, hogy ezt a kérdéskört végre le lehessen zárni.
Amennyiben ilyen előkészítés zajlik egy törvényjavaslat kapcsán egy alkotmánybírósági döntés után, akkor nem meglepő, hogy kétéveket kell várni ezeknek az ügyeknek a megoldására. Remélem, hogy a jövőben ez nem fordulhat elő. Tulajdonképpen szerencsésebb lett volna, hogyha ezt a törvényjavaslatot az általános és részletes vitában egyben tárgyalja meg az Országgyűlés, mert gyakorlatilag lezajlott a részletes vita is, de formailag erre ismét sort kell keríteni.
Örülök annak, amit a kormánypárti képviselők elmondtak, és ez Homoki államtitkár úr felszólalásában az elején még nem volt egyértelmű, de itt a vitában egyértelművé vált, hogy ők kiterjesztik az általam javasoltak körét, tehát nagyobb kört ölelnek fel a módosító javaslatukban. Mentségünkre legyen, én is csak a vita során szereztem be ezt a módosító javaslatot, és talán ez is reakció kicsit a kétpercezésre, én nem kívántam kiterjeszteni a kört azokon kívül, akiknek a létezéséről tudok, és akiknél fel tudtam mérni, hogy körülbelül hány embert érint. Ez már kormánypárti felelősség. Önök ismerik a költségvetés pillanatnyi helyzetét és teherbíró képességét. Én üdvözlöm, hogyha ezt a kört ki tudjuk terjeszteni, és a Hargitai úr által elmondottaknak megfelelően le tudjuk zárni.
Elfogadom azt a kritikát, amit önök ketten mondtak, hogy nem elegáns a javaslat, mert vannak hibái, és a 10. § (1) bekezdését is módosítani kellett volna. Ezt elfogadom. Találjuk meg közösen a technikáját, hogy hogyan lehet, bár zárójelben jegyzem meg, nem ez a kardinális kérdés, mert ez jogász szemmel és közjogi szemmel nyilván problémát okoz, de a probléma megoldása, tehát az, hogy az 50 ezer forint odakerüljön az érintettekhez, azt nem akadályozza, hogyha nem tudjuk módosítani most a parlamenti előírások miatt ezt a törvényjavaslatot.
Még egy dologra szeretném felhívni elsősorban a kormánypárti képviselők figyelmét. Itt van a kezemben a Hadigondozottak Közalapítványa 2000. évi előzetes költségvetési tervezete. Arra hívnám fel az önök figyelmét, hogy nem 4 milliárd 400 millió forint áll rendelkezésre az idén a közalapítványnál, hanem 6 milliárd 25 millió forint, ugyanis az előző évről 1,6 milliárdot áthozott a közalapítvány. Nekem azt mondták, én ezt nem ellenőriztem le, hogy marad ebből a pénzből a kifizetések után, a kötelezettségek után arra, hogy ezt a feladatot is ellássuk.
Arra kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, ellenőrizzék le ezt a számsort, nézzék meg, hogy ez így van-e, és ennek függvényében döntsünk utána a hatálybalépés időpontjáról.
Én természetesen azt szeretném, hogyha a hatályba lépés mielőbb megtörténne. Egyetértek Jauernik István okfejtésével abban, hogy ha most, a következő egy-két hónapban hatályba lép, ennek a költségvetési hatása valójában akkor is csak jövőre fog megjelenni, mert mire a törvény megjelenik, aláírják, kihirdetik, bejelentik az igényeket, a jegyzők meghozzák a határozataikat, ez eleve körülbelül fél évet tesz ki. Tehát ha a hatálybalépés marad az én javaslatom szerint, akkor sem az idei költségvetést fogja terhelni, és ebben az értelemben nem fogjuk szétverni az idei költségvetést.
Már csak zárójeles megjegyzés: amikor beterjesztettem ezt a törvényjavaslatot tavaly év végén, ezzel párhuzamosan beterjesztettem egy akkori költségvetési módosítványt is. Ez is megint Gyimesi úr számára egy reakció. Tehát tudtam pontosan, hogy költségvetési vonzata van, igyekeztem ezt a költségvetésben biztosítani. Elment az idő, és természetesen ez nem került megszavazásra. De én előre jelzem, ha a hatálybalépésnek ez a technikája, amit önök javasolnak, az ára annak - "rossz" idézőjelben, és nem rossz szándékú a megfogalmazás -, hogy ez a törvénymódosítás megszülessen, én természetesen ezt el fogom fogadni és támogatni fogom, mert még mindig jobb, mint ha egyáltalán nem lép hatályba.
(18.00)
És a végén szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, akik az elmúlt években ebben a munkában a segítségemre voltak; Jauernik képviselő úr, Mádai képviselő úr itt van az ülésteremben, akikkel közösen többször nyújtottunk be javaslatot.
Említésre került már a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének a neve. Szeretném nekik is megköszönni, személy szerint Padányi Máriusz úrnak és munkatársainak a segítséget. De meg kell említenem az előbb általam kritizált Honvédelmi Minisztérium munkatársainak a segítségét is, mert amikor látták a honvédelmi bizottságban az egyértelmű politikai szándékot arra, hogy konszenzus van kialakulóban és a kormánypárti képviselők is támogatják a javaslatot, utána már segítő szándékkal javasolták ugyanazt nekem is, amit önök most beterjesztettek módosító javaslatként - csak én gondoltam, hogy ezt majd eldöntik önök, kormánypárti képviselők, hogy ezt a kiterjesztést vállalják-e vagy nem vállalják, én ezt nem vállaltam -, de részt vettek azokon a fórumokon is, amit összehívtunk.
Meg kell említenem Heinek Ottó urat, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnökét és munkatársait, pécsi munkatársait, akik a levelek kikézbesítésében, feldolgozásában segítségünkre voltak; Schmidt Zoltán barátunkat kell név szerint is megemlíteni, és az Országgyűlési Biztosok Hivatalának munkatársait is és Kaltenbach Jenő urat is, aki szintén szakmai segítséget adott, és a jelentésében is - ahogy ezt tegnap itt az Országgyűlés már megvitatta - felhívta erre a problémára az Országgyűlés figyelmét.
Én azt szeretném kérni, kedves képviselőtársaim, hogy próbáljunk túllépni azon, hogy ki mennyire volt hibás, és Mádai Péterhez hasonlóan azt kérem, hogy azt nézzük meg, hogyan tudjuk ezt a kérdést végérvényesen úgy lezárni, hogy ne maradjanak nyitott sebek és rossz érzések azoknak az idős embereknek a lelkében, akik ma még élnek, és akik még ezt az 50 ezer forintot meg tudják kapni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
