JAUERNIK ISTVÁN
JAUERNIK ISTVÁN
JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Gondolom, a vita eddigi szakaszából kiderül, de azért szeretném megerősíteni, hogy a Szocialista Párt frakciója támogatja a benyújtott törvényjavaslatot, és ha szükségessé válik és a vita során úgy tűnik, hogy erre valószínűleg szükség lesz, akkor a módosítást is fogjuk támogatni, ha az megfelel az eredeti szándéknak, megfelel azoknak az elveknek, amelyek alapján Wekler képviselő úr elkészítette az indítványát.
Én úgy érzem az elmondásból, hogy itt egyetértés lesz közöttünk és lesz egy olyan törvény, amely után valahogy egy kicsit megkönnyebbülhet valamennyiünk lelkiismerete. Mondom ezt azért, mert a hadigondozotti ellátás törvényi szabályozása a rendszerváltás utáni időkben igen szomorú történetet írt le. Erről elég sok szó esett itt, de azért azt be kell látnunk, hogy az elmúlt tíz évben a parlament nagyon sok hibát vétett ez ügyben. Az első parlament vétett akkor, amikor eltelt négy év fölötte úgy, hogy az utolsó percben nem egészen jó törvényt csinált, sőt nagyon sok hibával csinálta meg a törvényt; vétett akkor, amikor a hadigondozotti ellátást egy kárpótlással együtt szabályozta, sokkal egyszerűbb lett volna a kérdés, ha ezt két külön törvénybe tette volna, és a hadi kárpótlást külön törvényben rendezte volna úgy, ahogy kellett volna egy kárpótlást tenni, és nem keveredtek volna össze a hadigondozotti ellátással a dolgok.
A második parlament is vétett akkor, amikor az első módosításnál nem volt elég körültekintő, akkor azok a problémák nem kerültek itt a vita során napirendre, amire akkor jöttünk rá, amikor a végrehajtásán jelentkeztek a gondok. Akkor is vétett, amikor 1998 tavaszára jutott el oda, hogy rájött az akkori kormány és az akkori parlament is, hogy ezt orvosolni kell. Ha valaki megnézi az akkori jegyzőkönyveket, egyértelművé válik, hogy akkor már megvolt a szándék rá, csak idő nem volt, vége lett az ülésszaknak, vége lett a ciklusnak.
Ez a parlamenti ciklus is vétett már, mert egyszer már ez itt volt, egyszer már ezeket mi elmondtuk, a mostani kormánypárti képviselők is elismerték ezt a dolgot, de arra hivatkoztak, hogy nincs rá pénz. Most nem szeretnék senkit megbántani, de Gyimesi úr hozta fel, hogy a Horn-kormány ideje alatt egy költségvetési törvény kitolta ugyanezt, de mind a kettőnknek ugyanolyan szomorú ezzel szembenézni. Most ugyanazt tették önök is, hogy kitolják, azt mondták akkor, hogy jó, jó, de majd később, mert nincs pénz. Az alkotmánybírósági állásfoglalás egyértelműen azt mondta, hogy ez nem lehet pénz kérdése, ez a szabályozás nem pénz kérdése, itt nem lehetnek költségvetési szempontok. Én úgy gondolom, hogy amikor erről beszélünk, akkor talán ebben egyetértésünk lehet, hogy igen, itt a parlamentek, az előző és az azt megelőző is, sok hibát követtek el.
Nem sok szó esett róla, de azért kell róla szólni, hogy az előző kormányzatok is hibát követtek el, nemcsak a mostaniról beszélek, az előzőről is és az azt megelőzőről is, és ez nagyon szomorú, hogy egy ilyen körrel szemben tettük meg ezt. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy most már ne kövessünk el hibát, és ne emlegessünk olyat, hogy majd januárban talán több pénz lesz.
Tessenek végiggondolni azt, ha ez a törvény a normális elfogadási mederben fog zajlani, nem január 1-jén kell hatályba léptetni. Ahhoz, hogy valaki itt pénzhez jusson, be kell nyújtani a kérvényt, azt a jegyzők majd szépen elbírálják, utána hoznak határozatot, és majd utána lesz kifizetés. Ha ez a törvény normál mederben, a rendes kerékvágásban megy, akkor is a kifizetéseknek nagyon-nagyon kis részére kerülhet sor ebben az évben. Tehát ne gondolkodjunk ezen akkor, amikor a mi felelősségünk visszamenőleg, úgy gondolom, nagyon-nagyon megkérdőjelezhető. Én arra látok most reményt, hogy tényleg helyre tudjuk tenni ezt a törvényt, amely jelenleg nem jó. Én nem vagyok jogász, nem kívánok belemenni azokba az okfejtésekbe, amelyeket itt hallottam, első megközelítésből én úgy érzem, hogy való igaz, hogy azt a kérdéskört, azokat a személyeket bele kell hozni ebbe a mostani ellátotti körbe. Ezt lehetőségünk lesz a részletes vitán kifejteni és megbeszélni.
Én a kormányzattól kérném azt, hogy tényleg álljon úgy hozzá ehhez a kérdéshez, és segítse ezt a munkát, ne egy országgyűlési képviselőnek, egy parlamenti alelnöknek kelljen felmérést készíteni. Milyen dolog ez?! Én úgy gondolom, hogy itt mindenkinek megvan a maga feladata. Ha mindenki tenné a maga feladatát, akkor nem lennének ilyen problémák. Én még egyszer hangsúlyozom, senkit nem szeretnék megbántani, azt szeretném kérni, hogy most végre egy jó törvény legyen, ehhez kérném a kormányzati segítséget, és ehhez kérném a kormánypárti képviselők és ellenzéki képviselők, valamennyiünk jó szándékát, jóindulatát és szakértelmét, hogy végre legyen egy olyan törvény, amely megnyugtatóan rendezi, hogy a lelkiismeretünk egy kicsit megnyugodhasson.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
