KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Itt többen már hivatkoztak levelekre, levélidézetekre. Szeretném elmondani, hogy nekem nem kell különösebben leveleket idézni - bár én is kaptam számos levelet e tárgykörben, még a korábbi ciklusban is -, hiszen morálisan is nagyon nehéz volt megmagyarázni saját anyámnak mint volt hadiárvának, hogy az az ellátás, amit ő remélt, és nagyon nehezen értette meg, hogy miért nem jut hozzá, hogy az költségvetési korlátok miatt neki nem jár. Miközben akkor, amikor hadiárvává vált, pénzellátásban nem részesült; nem politikai okok miatt, hanem azért, mert olyan körülmények között élt, mint ahogy nagyon sok társa; nem is azért, mert kisebbségi volt vagy félt a politikai támadástól, hanem egyszerűen abban a szituációban, ami akkor jellemezte az ország állapotát, nem volt lehetőség arra sokak számára, hogy pénzügyi ellátáshoz jussanak mint hadiárvák.
Tehát valóban morális kérdés is, úgy, ahogy Hargitai képviselő úr mondta, és ha tulajdonképpen azt érzékelhetném vagy bízhatnék abban, hogy a végső döntés az lesz, amit Hargitai képviselő úr itt prognosztizált, akkor tulajdonképpen már abba is lehetne hagyni a hozzászólást.
Nagyon figyeltem azonban a politikai államtitkár úr hozzászólására. A politikai államtitkár úr elmondta a törvényjavaslat történetét, gyakorlatilag megismételve Wekler képviselő úr előterjesztését. Ez nem baj, hiszen emlékeznünk kell arra, hogy milyen körülmények között nem jutottunk a végére ennek a dolognak. A politikai államtitkár úr megfogalmazta a kormány álláspontját, nevezetesen - ha jól figyeltek képviselőtársaim - azt, hogy annak az alanyi körnek a pótlólagos kárpótlását, illetve kárpótlását a kormány nem támogatja, amely kört Wekler képviselő úr törvényjavaslata megcélzott. A módosító javaslatot, amit benyújtottak a kormánypárti képviselők, azt támogatja a kormányzat 2001. január 1-jei bevezetéssel, de ez a kör megítélésem szerint nem nagyobb. Örülnék annak, hogy ha tévednék, de akkor nagy valószínűséggel el kell gondolkodni azon, hogy vajon jól adjuk-e elő mondanivalónkat, mert - még egyszer mondom - az a kör... És sajnálatos módon a vita általános vita, nem úgy, ahogy Mádai Péter képviselő úr mondta, hogy a részletes vita most lezárul, hanem általános vita folyik.
Módosító indítványokról is kellene beszélni, hiszen államtitkár úr módosító javaslatokról beszélt. Ezzel az a gond, hogy mi magunk sem ismerhetjük, a benyújtó képviselők ismerhetik a módosító javaslatot, de a vita nincs abban a szakaszában, amikor az általános vitára készülő képviselők a módosító javaslatról ismerettel bírnának, vagy éppen itt a Házban vitázni kellene. (Dr. Hargitai János közbeszólására:) Tisztelt Képviselőtársam! Én is megvártam, amíg ön hozzászólt. Most hozta ide Wekler képviselőtársam az önök módosító javaslatát. Ne várja azt, hogy miközben én az általános vitához elmondom a véleményemet, aközben elolvassam az önök módosító javaslatát.
Tehát az az érzésem, hogy a politikai államtitkár úr megszólalása miatt a vita átcsúszott a részletes vitába, és ez nem helyes. És amiatt, mert átcsúszott a részletes vitába, én az ő álláspontját úgy tudtam értelmezni, hogy a Wekler képviselő úr javaslatát a kormány költségvetési korlátok miatt nem tudja támogatni, viszont tudja támogatni azt a módosító indítványt, amit kormánypárti képviselők benyújtottak. Én nagyon örülnék annak, hogy ha még a mai vitában az államtitkár úr világossá tenné azt, hogy milyen körre vonatkozik, pontosan meghatározná azt a kört, amire a kormány álláspontja vonatkozik. Illetve az a kormánypárti képviselők megszólalásából világos volt, vagy legalábbis számomra az volt világos, hogy az ő módosító javaslatuk Wekler képviselő úrnak a megcélzott körét kiterjeszti, de nem foglalja magába az ő javaslatát. Ha ez magában foglalja, akkor ennek nagyon tudok örülni, hiszen a felvezető mondatom is arra utalt, hogy mélyen egyetértek Wekler képviselő úr javaslatával.
Itt egyúttal szeretnék is köszönetet mondani Wekler képviselő úrnak azért az állhatatos munkáért, amivel megtalálta azt az eszközt, azt a módszert, hogy végül is megpróbálja az államigazgatást meggyőzni arról, amiről nem tudtuk meggyőzni több éven keresztül, hogy igenis ennek a körnek a problémáját kezelni kell. Mert való igaz, hogy az elmúlt évek során a politikusok, mivel azt az utat, amit Wekler képviselőtársam végigjárt, nem járták végig, ki voltak szolgáltatva az államigazgatás szakmai véleményének, és ez a szakmai vélemény mindig fölállította a politikusok elé a költségvetési korlátot. És ezt a költségvetési korlátot bizony az akkori kormánypárti erők nem tudták átlépni, mert nagyságrenddel, nem nagyságrenddel, de lényegesen nagyobb számokat mondott akkor az államigazgatás, mint amit most mond, még akkor is, ha Wekler képviselő úr előzetes, megítélésem szerint precíz felméréséhez képest ma is többet mond a kormányzat költségvetési kihatásként. De ez már nem annyival több, amivel ezt a költségvetési korlátot ne lehetne legyőzni mindenki számára.
(17.10)
Hiszen annak idején az én emlékeim szerint mindig - nem is 4 milliárd - 5-6 milliárd forintos költségvetési kihatásról volt szó, ma pedig hallottuk, hogy mintegy másfél milliárd forintra teszi a kormány. Wekler képviselőtársam ennél jóval szerényebb összegben határozta meg a költségvetési kihatását. El tudom képzelni, hogy a jegyzőktől beérkezett információkra alapozott költségvetéskihatás-számítás valóban egy alacsonyabb érték, hiszen valószínű, hogy minden volt hadiárvának az igénye nem jelenik meg a jegyzői irodában. A képviselőtársam egyfajta felszorzást elvégzett a becslésében, de azt gondolom, hogy még további korrekció elfogadható, tehát én most már el tudom fogadni mértékadó költségvetési kihatásként azt, amit az államtitkár úr mondott. Mivel ezt elfogadom, ezért úgy gondolom, hogy ez a költségvetési kihatás a jelenlegi költségvetési viszonyok között, a jelenlegi gazdasági növekedés mellett vállalható. Az pedig külön öröm, hogy további olyan kört is megjelöltek a kormánypárti képviselők a módosító javaslatukban - de ezt persze még értékelni kell -, amely kör valóban indokoltan jut a megfelelő kárpótláshoz.
Még annyit szeretnék mondani, hogy korábban mindig abból indultunk ki, hogy a kárpótlás egy megvont pénzellátás kompenzálása. Gyimesi képviselőtársam nagyon jól fogalmazott, hogy tulajdonképpen nem a megvont pénzellátást kellett volna kezelnünk korábban sem, hanem az elmaradt pénzellátást, ami lehet megvonás miatt és más ok miatt is. Tehát azt gondolom, hogy ha a kormánypárti képviselők megerősítik, hogy úgy gondolkodnak, mint ahogy Wekler képviselőtársam, és mint ahogy én is elmondtam - és elnézést kérek azért, hogy megkérdőjelezem... Pontosabban, az ő véleményüket nem akartam megkérdőjelezni, csak a bizonytalanság ott keletkezett bennem, politikai államtitkár úr megszólalását akkor nem tudtam hasonlóan értelmezni, mint ahogy Wekler képviselőtársam az előterjesztés során szólt, mert én már előre bíztam abban, hogy mivel bekerült a Ház elé ez a törvénymódosító javaslat, így valószínűleg a kormánypártok is támogatják. Tehát ez bizonytalanságot jelez számomra. (Jelzésekre:) A hozzászólásom közben kormánypárti képviselők azt jelzik számomra, hogy félreértettem az államtitkár úr megszólalását. Ha ezt ő most szóban is megerősítené, akkor, azt gondolom, az általános vita értelmesen lezárulhatna, és ha elmondaná az államtitkár úr, hogy mind Wekler képviselő úr, mind a kormány támogatja a módosító indítványokat, akkor nagyon nyugodtan tudnék hazamenni innen.
Köszönöm szépen.
