BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Energia Hivatal jogállását és feladatát a gázenergiáról szóló törvény és a villamosenergia-törvény határozza meg. A Magyar Energia Hivatal országos hatáskörű államigazgatási szerv, amelynek irányítását a kormány, felügyeletét pedig a kormány által kijelölt miniszter látja el, ma gyakorlatilag a gazdasági miniszter irányítása alatt áll.
A törvény szerint a hivatal főigazgatója évente beszámol az Országgyűlésnek a hivatal tevékenységéről. Egyetértünk azzal, hogy ez a jelentés most nem maradt meg bizottsági szinten, hanem az Országgyűlés plenáris ülése elé került, hiszen az energetikának igen nagy szerepe van az ország életében, csakhogy nem elegendő, ha az Országgyűlés a kormány energiapolitikája feletti ellenőrzési jogát csupán az energetika egyik, bár jelentős szervezete jelentésének megvitatásával gyakorolja.
Meg kell említenem, hogy a magyar energiapolitikáról szóló országgyűlési határozat - amely 1993-ban született, és itt előttem többször hivatkoztak rá - alapján az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy legalább kétévenként készítsen tájékoztatót az energiapolitika megvalósulásáról az Országgyűlés számára. Ezek a jelentések elkészültek, de nem kerültek a plenáris ülés elé megvitatásra, így egyelőre azt sem tudjuk, hogy az 1999 decemberében, a gazdasági miniszter által benyújtott jelentésnek mi lesz a sorsa, mikor tűzi napirendre az Országgyűlés, pedig abban az energiapolitika valamennyi aktuális kérdése összefüggéseiben kerül bemutatásra, ezért sokkal alkalmasabb az érdemi vitára a szóban forgó területen, és az Országgyűlés ellenőrzési jogának a gyakorlására, mint e hivatal jelentése.
Ez a jelentés ugyanis azzal a problémával küzd, hogy miközben részletekben számol be adatokról, milyen tárgyban, hány és milyen határozatot hozott, engedélyt adott ki, óhatatlanul érinti a fontos energetikapolitikai kérdéseket, amire nézve azonban tulajdonképpen nincs kompetenciája. Ugyanakkor ezek nélkül a tevékenysége sem tárgyalható, ezért mindenképpen célszerű és hasznos lenne, hogy az említett jelentést a hivatal jelentésével együtt a plenáris ülés tárgyalja. Azért sem szabad lemondani ennek a jelentésnek a megvitatásáról, mert 1993 óta alapvető változások mentek végbe az energetikában, ennek ellenére az Országgyűlés az 1995. évi parlamenti vitanap óta érdemben és összefüggéseiben nem tudott foglalkozni ezzel a kérdéssel.
A kormány 1999 júliusában az új energiapolitikai alapelveket, az energetika üzleti modelljét elfogadta, de ezt nem terjesztette a parlament elé, így megvitatására sem kerülhetett sor. Pedig ez az üzleti modell csak az energetika privatizálása után a gyors liberalizációt tartalmazza, aminek megvalósítása elviselhetetlen terhet jelenthet az állampolgároknak, ugyanis a liberalizáció és az ár összefüggésére vonatkozó külföldi országok adata messze nem felel meg azoknak a körülményeknek, amelyek között Magyarországon erre a liberalizációra sor kerülhet; hogy csak a villamos energiát említsem, az áramvásárlási hosszú távú szerződések, a befagyott költségek, ezek mind kompenzálásra kell hogy kerüljenek.
Félő, hogy az erre a témára vonatkozó, szorosan összefüggő törvények esetenként és nem összehangoltan kerülnek módosításra. Hogy csak egy példát említsek: múlt év december 21-én a privatizációs törvény módosításával törlésre került a MOL Rt. 25 százalékos állami részesedése, vagyis teljesen privatizálható. Hasonló akció előkészületei látszanak a villamosenergia-törvény módosítása kapcsán. Az eddig ismertté vált adatok szerint a módosítás célja a kormány elsietett piacliberalizációs intézkedéseinek törvényesítése, anélkül, hogy áttekintenék az energetika alapkérdéseit.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az 1998-ban sietve, a parlamenti ciklus végén elfogadott távhőtörvény is problematikus. Kiderül, hogy több fontos, különösen a többi ágazat energiatörvénnyel összefüggő kérdése megoldatlan. Erre utal a Magyar Energia Hivatal tájékoztatója is, amikor megállapítja, hogy további megfontolás igénye azon közcélú erőművek hőtermelő tevékenységeinek szabályozása és felügyelete, amely erőművek villamosenergia-termelése jelenleg a villamosenergia-törvény szerint nem engedélyköteles. A távhő problémáival és különösen a megoldásokkal ez a bizonyos üzleti energiapolitika sem foglalkozik érdemben, és a feladatokat és annak megoldását túlzottan az önkormányzatokra igyekszik áthárítani. E kérdések csak komplexen kezelhetők, még a kormány lakáspolitikai koncepciójával összefüggésben is.
A gáztörvény esetében is hasonló jelenség tanúi lehetünk. 1999 júliusában a gázlobbi nyomására a gazdasági miniszter előterjesztésében létezik egy törvényjavaslat, amely szerint a belföldön kitermelt földgáz értékét is a külpiaci árak figyelembevételével kellene meghatározni. Ez az importalapú árképzésre, a világpiaci árra való áttérés, amely a fogyasztói gázárak drasztikus növekedését eredményezné.
Bár az említett üzleti modell a gáztörvény módosítását csak 2001-re irányozta elő, és a legkisebb költség elve mellett foglalt állást, a hivatal beszámolója sajnos tényként közli, hogy a földgáz esetében a közeljövőben át kell térni az importbázisú árszabályozásra, a sajtóközlemények szerint az év közepétől legalább 12 százalékos földgázáremelés várható. Ez alapvető eltérést jelentene a vezetékes energiahordozók árképzési elvétől, ami a végfelhasználói energiaárakat a legkisebb költség elvének megfelelően, a piaci szereplők árainak súlyozott átlagával határozza meg. A hatályos gáztörvény és villamosenergia-törvény ezt a szabályt tartalmazza.
A fentiektől eltérő szabályozás gyakorlatilag az árak liberalizálását jelenti, és az ilyen piacon az ellátáshoz még szükséges legdrágább termelői ár határozza meg a végfelhasználói árat, ami jelentős árszínvonal-emelést jelent. A gáztörvény javasolt módosítása állami garanciát jelentene a gázpiac teljes liberalizálására, hiszen, bár némileg burkoltan, ezt az elvet érvényesítené. A MOL, mint láttuk, változatlanul napirenden lévő további privatizációja esetén a képződött extraprofit legnagyobb részét a piaci szereplők realizálnák.
Meggyőződésünk, hogy az energetikai törvények néhány hiányosságának megszüntetése és e törvényeknek az ad hoc módosításai nem tudják pótolni ezen a területen egy egységes, általános energiatörvény mielőbbi megalkotását.
(11.00)
Ebben a törvényben - az energetika megváltozott helyzetének megfelelően, az EU-csatlakozásból a tényleges követelményeket figyelembe véve, és ami ennél még lényegesebb: a nemzeti érdekeinkkel, az energetika valós társadalmi szerepével összhangban - az energetika valamennyi alapkérdését kellene tulajdonsemlegesen szabályozni.
Melyek ezek a legfontosabb és nem ágazatspecifikus kérdések, amelyeket e törvényben kellene szabályozni? Az első: az állami közösség és piaci tulajdonosi szerepvállalás meghatározása. A második: a közérdekű szolgáltatás helyének és szerepének kijelölése a vezetékes energiaellátásban. A harmadik: a legkisebb költség elvének érvényesítése mellett az árszabályozás és árellenőrzés általános rendezése. És végül a negyedik: az energetika állami intézmény- és információs rendszerének a meghatározása, s ide tartozna a Magyar Energia Hivatal jogállásának és feladatainak újraszabályozása is.
Az ágazati törvények felülvizsgálatára és módosítására megítélésünk szerint ezen általános energiatörvény elfogadása után kerülhetne sor.
A Magyar Energia Hivatal szerepe piacgazdasági viszonyok között felértékelődik; egyértelműen össztársadalmi érdeket kell megjelenítenie. A Magyar Energia Hivatalt függetlenné kell tenni, az Országgyűlés felügyelete alá kell rendelni, és ezzel egyidejűleg kell megerősíteni szakmailag, tekintélyét pedig növelni. Ehhez tartozik az is, hogy munkatársai nem vállalhatnak szerepet az energiaszolgáltató cégek vezetőségeiben. Ki kell zárni, hogy a hivatal munkájában ágazati lobbiérdekek érvényesüljenek. Ez csak akkor lehetséges, ha a hivatal jogállását és működését ebben a megalkotandó energiatörvényben részletesen szabályozzuk, mert tulajdonképpen a hiánynak tudható be, hogy a hivatal esetenként túlterjeszkedik a hatáskörén, és szereptévesztésbe esik.
A beszámoló előszavában olvasható, hogy a hivatal igyekszik a társadalom egésze, az iparág, illetve a befektetők érdekeit képviselni, összehangolni. Nos, ebben a tekintetben az összehangolás érthető, a társadalom érdekképviselete az alapfeladat. Az, hogy a befektetők érdekképviselőjeként is fellépjen, ez elfogadhatatlan.
A beszámoló 18. oldalán olvasható, hogy az 1999 januári árak már tartalmazzák mind az MVM Rt., mind a Paksi Atomerőmű Rt. esetében a 8 százalékos nyereséget, ami annak a beismerését jelenti, hogy 1997 januárja óta nem tartalmazták. Eddig ezt csak a külföldi magántulajdonú társaságok kapták meg, amelyeknek a kedvezményezése most is tart. Ezt a január elsejei mostani villamosenergiaár-emelést úgy hajtották végre és olyan módon, hogy az összes áremelésből származó többletjövedelem jelentős részét, mintegy évi 9 milliárd forintot a külföldi tulajdonosoknak csoportosítottak át.
A jelentés tartalmazza, többen kitértek rá, hogy a villamos energia tekintetében az üzemzavarok száma és egyéb mutatók milyen mértékben romlottak, valamint romlott az energiaellátás folyamatossága is. Ezért felmerül a kérdés, hogy a privatizáció előtt oly sokat emlegetett minőségi mutatók javítása a külföldi, illetve szakmai befektetők bevonásával ezek szerint nem javult.
A nemzetközi folyamatokhoz történő indokolt és szükséges mértékű alkalmazkodásról is beszél a jelentés. A piacnyitás előkészítése megítélésünk szerint, a beszámolóval ellentétben nem történt meg kellő körültekintetéssel. Nem tartották szem előtt azt az elvet, hogy az adott probléma megoldása vagy kezelése ne okozzon a megoldottnál nagyobb problémát más területen vagy későbbi időszakban.
Az új villamos tarifa - a három fogyasztási tömb megszüntetésével - szociális szempontból egyértelmű visszalépést jelentett, a gazdagabbat kedvezményezi. A legszegényebbek villanyszámlája, akik a 600 kWh-s fogyasztásnál kisebbet fogyasztottak, a kormány működése alatt 46,7 százalékkal növekedett, miközben - ahogy írja a jelentés - a nagyipari fogyasztók a legfőbb haszonélvezői a tarifaváltásnak. Nagyon nagy eredménynek tekinti a keresztfinanszírozás megszüntetését: "újabb lépés az EU-csatlakozás és a piaci liberalizáció felé vezető úton" - a jelentésből idéztem.
Az egyetlen szempont a közjó szolgálata kell legyen ezen a területen is, nem pedig az, hogy a külföldi befektetők, a multinacionális vállalkozások feltételeit a piaci liberalizáció segítségével a lehető legkedvezőbbé tegyük, és ezzel gyakorlatilag a globalizáció érdekeit szolgáljuk. Ezt nem csupán a MIÉP hangoztatja. Hadd idézzek David C. Korten professzor könyvéből, amely szerint a gazdasági globalizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből, és egy maroknyi tőkés társaság, multinacionális és transznacionális vállalat és pénzügyi intézmény kezébe juttatja, melyeket egyetlen kényszerítő erő mozgat: a rövid távú pénzbeli nyereségre való törekvés.
Nos, nekünk és a hivatalnak is egyetlenegy feladatot lehet szolgálni: a társadalom egészének érdekét, és ez nem jelentheti külön a piaci liberalizációnak mint egy semmilyen szempontból nem kritizálható öncélnak a megvalósítását.
Egyébként az EU irányelvei is tartalmazzák azt, hogy fontos, hogy a versenypiacon a szociális szerep is érvényesüljön. A szabályozott árformáról beszél, a szolidaritásról, és a szociális tarifára külföldön is vannak példák. Sajnálatos módon ez az, amit a kormány energiapolitikai intézkedései nem vettek figyelembe. Legjobban a kis jövedelmű fogyasztókat sújtották az áremelések.
Összefoglalva: mielőbb szükséges egy valóban új energiapolitikai koncepció kidolgozása, egy általános energiatörvény megalkotása. Bár a határozati javaslatba foglaltak tartalmazzák a hivatal szerepének az erősítését, de nem tesznek eleget azoknak az általunk fontosnak tartott feltételeknek, amelyekről beszéltem, ezért a beszámolóról szóló javaslat szavazásnál tartózkodni fogunk.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
