GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Főigazgató Úr! Ahogy az előttem szólók többen elmondták, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az Energia Hivatal beszámolóját immár ötödik alkalommal vitatjuk meg ebben a Házban. Az eddigi felszólalások alapján látható, hogy jó néhány kérdésben konszenzus van a kormánypártok és az ellenzékiek között.
Az Energia Hivatal beszámolója minden alkalommal különös nagy jelentőséggel bírt e Házban. Az ország lakossága, a gazdaság szereplői számára az egyik legfontosabb regulációs szervezet. Tevékenysége kiterjed a villamos-, a gáz- és hőenergia-szolgáltatásra. Az energiaipar mindenkori aktuális helyzete meghatározóan hat a gazdaság egészének működésére. A gazdaság versenyképességét jelentősen befolyásolja a felhasznált energia ára és a szolgáltatás minősége.
Az ipar, a mezőgazdaság, az idegenforgalom és a közlekedés alapvető működési feltételeit is meghatározza. A lakosság által felhasznált villamos energia, gáz, távhő szolgáltatásának feltételei életünkre gyakorolt hatását tekintve életminőségünk egyik alapvető tényezőjévé emeli az energia-szakterületet.
Az energetika a nemzetközi közösséghez való kötődésünk egyik sarkalatos pontja is. A felhasznált energia Magyarországon 57 százalékban importból származik. Az energetika szabályozási környezete, a Magyar Energia Hivatal által kifejtett tevékenység, az aktivitás színvonala a hazai fogyasztókon kívül lényegesen befolyásolja az iparág makrogazdasági és az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyes vonatkozásait. Számos feladatot - a fogyasztók, a befektetők, más néven a természetes monopóliumként működő vezetékes szolgáltatók és a kormány érdekét - igyekszik a reguláció az államigazgatás különböző eszközeivel, a civil szervezetekkel együttműködve összehangolni.
A hivatal beszámolója alapvetően az elmúlt időszak történéseinek tényszerű felsorolásából áll. A hivatal által felügyelt, nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő fontosságú energiaszektor működési problémáinak, a mutatkozó tendenciáknak a lényegi elemzése sajnos hiányzik. Halvány kísérletet itt-ott tesznek a beszámolóban az elemzésre, a lényegesebb tapasztalatok megfogalmazása nélkül. Az anyag számunkra adós marad a jövőbeli tennivalók határozott megfogalmazásával, melyek biztosítanák a magyar piaci szereplők hosszú távú érdekeinek védelmét egy olyan időszakban, amelyre a piacnyitás lesz a jellemző, amikor hosszú távra eldőlnek a működési szabályok és az egyes piaci szereplők pozíciói.
Az egyes szakterületekről külön-külön szeretnék szólni.
Az engedélyezés tárgykörben: a jelentés kiemeli az engedélyezési eljárás új területeit, a létesítés pénzügyi-gazdasági feltételeinek vizsgálatát, a szolgáltatói jogosultság változását, a szolgáltatásba való bekapcsolási határidők változásával kapcsolatos módosításokat, vagy a pb-gázszolgáltatásról a földgázszolgáltatásra való áttérés engedélyezési kérdéseit, az alaptőke-leszállítással kapcsolatos engedélyezést vagy a tulajdonosi szerkezetváltozást.
A jelentés sajnos nagyon szűkszavú. Nem elemzi azt, hogy ezek a változások hogyan hatnak akár a társaságokra, akár a fogyasztókra.
Szerettük volna konkrétan megismerni, mi a tartalma a MOL Rt. kapcsán felvetett gázüzemi szabályzat módosításának, a várható vagy szándékolt gázszolgáltatási törvény módosításának mi a lényege.
A jelentés szerint tervezet készült a gázelosztó rendszerek létesítésének feltételeiről, a hálózatfejlesztési hozzájárulás szabályozásáról. Még odáig is elmegy a jelentés, hogy azt mondja, ezzel jelentős segítséget adott a törvényalkotóknak. Jelentem, a tisztelt Ház elé nem került ilyen jellegű törvény.
A távhőszolgáltatásról szóló törvény és a hivatal együtt megjelenése a törvény erejénél fogva további ellentmondásokat hozott a felszínre a távhőszolgáltatás területén. Ezekre is jó lenne, jó lett volna már találni valamit a beszámolóban, például a villamosenergia-termelői működési engedélyek vagy a távhőtermelői engedélyek határideje közti probléma, vagy az árkérdések vagy az önkormányzati és az energiahivatali hatáskör ütközésére.
A fogyasztóvédelemről akár többségi, akár kisebbségi véleményben már szóltak a képviselőtársaim. Nagyon fontos a szolgáltatás objektív számbavételének szempontjából a fogyasztói elégedettség vagy a szolgáltatási szünetek vizsgálatának információs-értékelő rendszere. Viszont jó lett volna megismerni, hogy mi következett a garantált szolgáltatások mutatórendszerének bevezetéséből; ennek az értékelése hiányzik. Való igaz, a beszámolóból is megállapítható, hogy a gázszolgáltatás területén nem volt probléma, nem volt ellátási zavar. Sajnos ugyanez nem mondható el az áramszolgáltatás területéről.
(10.00)
Szinte minden mutató romlott, nőtt az áramszünetek száma, a nem szolgáltatott villamos energia mennyisége növekedett. Az üzemzavarok száma 19 százalékkal, a kimaradási idő 14 százalékkal, a kiesett villamos energia 15 százalékkal növekedett. A tények puszta megállapításán kívül sajnos a jelentésből nincs lehetőségünk arra, hogy megismerjük, mi az oka ennek a változásnak és mi a következménye a szolgáltatókra nézve. Van ugyan megállapítás, hogy az eredményeket közösen értékelik a szolgáltatók menedzsmentjével, de erre mi is kíváncsiak lettünk volna.
A garantált szolgáltatások körében a hibaelhárítás, az eljárási rend, a bekapcsolás, a tájékoztatás mind-mind szerepel. De vajon hogyan éri el a fogyasztó a szolgáltatót, mekkora időigénye van egy-egy ügyintézésnek a fogyasztó szempontjából? Javult vagy romlott a szolgáltató elérésének feltételrendszere? A jelentés szerint az első eredmények az 1999. év végére várhatók - ez a jelentés az 1999. évről is szól.
A hálózatfejlesztési hozzájárulás kérdésére külön itt most nem térek ki.
A hivatalnak mint az energiaszektor felelős regulátorának, választ kellene adnia arra az alapvető kérdésre, hogy milyen eszközökkel kívánja az energiaszolgáltatás biztonságát megőrizni akkor, amikor a villamosenergia-szektorban - úgy, ahogy elmondtam - romlottak a mutatók; vagy hadd emeljem ki külön a gázszolgáltatási szektort: akkor, amikor az 5000 kilométer hosszúságú, nagynyomású vezetékhálózatnak több mint a fele húsz évnél idősebb, negyede közelít a harmincéves tervezett élettartamhoz.
A nemzetközi folyamatokhoz való alkalmazkodás rendkívül fontos a hivatal tevékenységében: az átviteli, a rendszer-irányítási, az elosztási tarifarendszer elveinek, számítási módszereinek kidolgozása. De adósak azzal, hogy mi következik 2001. január 1-je után; a feljogosított fogyasztókról Lázár Mózes képviselőtársam beszélt - hogyan fog ez hatni, mi lesz ennek következménye a kisfogyasztókra?
Nagyon fontos a direktívák értelmezése, de még fontosabb, hogy a magyarországi körülményekhez való alkalmazása megtörténjen. A piacosítás az energiaszektorban mindenütt a világon új módszereket követel, így nálunk is. Fontos, hogy a hivatal és a kormány a ránk háruló feladatokat kellő körültekintéssel és az érdekeltek bevonásával tegye meg. Nem vitatva, hogy számunkra nagyon fontos az európai uniós energiarendszerhez való csatlakozás, és ehhez elengedhetetlen az egységes szabályozás bevezetése, hangsúlyozom, nagyon fontos ismerni, hogy a csatlakozási szabályozás következtében az ellátás biztonsága, a szolgáltatás minősége vagy az árak az egyes fogyasztói csoportokban hogyan fognak alakulni.
Az árszabályozásról. Az Energia Hivatal tevékenységében nagyon nagy jelentőséggel bír - úgy, ahogy a főigazgató úr is elmondta - az árszabályozási mechanizmus karbantartása és továbbfejlesztése, az ár-felülvizsgálati kérelmek elbírálása, a tarifarendszerek átalakítása vagy a konkrét árelőkészítés. Azonban jó lett volna megismerni, hogy az árfelülvizsgálatok következtében létrejött peren kívüli megegyezéseknek mi volt a tartalma és mi a hatása a fogyasztóra vagy az energiaszolgáltatóra. Szeretném felhívni a figyelmet, a jelentésben az szerepel, hogy ez mindössze 0,1 százalékos hatással volt az árakra, ugyanakkor a mellékletekben 25 milliárd forint szerepel - megítélésem szerint a kettő valahol nincs összhangban.
A jelentés határozottan megállapítja, hogy a szolgáltatás színvonalára a költségeket nem fedező árak kedvezőtlenül hatottak. Azután ugyanennek a mondatnak a vége: az elmaradt fejlesztések, karbantartások még éreztetik hatásukat. A kérdés csupán az, meddig vagy hogyan oldódik meg ez a probléma. Van-e kézzelfogható eredménye már a karbantartások területén a '97. évi árfelülvizsgálatok után megállapított áraknak?
A jelentés szerint a szolgáltatók árrése növekedett. Az árak területén tapasztalható, megítélésem szerint elégtelen kormányzati tevékenységet jól tükrözi a jelentés egy megállapításának a fordított állapota, hogy a PB-gázról a vezetékes földgázszolgáltatásra térnek át a fogyasztók. Ma ez úgy jelenik meg, hogy a fogyasztók szinte követelik az átállást. De vajon miért? A valóság az, hogy a földgáz változatlanul alulértékelt, és ezzel a fogyasztókat rossz döntések meghozatalára ösztönzik, és ebben részes a hivatal, de mindenekelőtt a kormány. Vélelmezhető, hogy a meglévő fogyasztók terhére sérül a legkisebb költség elve is, ha ez az eljárás tovább folytatódik.
Sajnos a jövőről olyan fontos kérdésekben nem esett szó, hogy mi lesz 2001. december 31-e után, amikor felszabadul a földgázár. A villamos energiáról - ahogy Lázár Mózes már beszélt róla - már 2000. december 31-ét követően gondolkodni kell.
Mit jelent a fogyasztók számára az importár bázisú szolgáltatás bevezetése? A jelentés szerint hosszantartó munkával alapos elemzés készült. Sajnos a parlament elé sem az energetikai modell kapcsán, sem e jelentés kapcsán nem kerültek olyan hatástanulmányok, amelyek alapján erről megnyugtatóan tudtunk volna véleményt kialakítani. Sőt, folytatom. Az elmúlt évben benyújtott törvényjavaslatot a kormány jegelte, és nem tudjuk, hogy mikor kerül a Ház elé. Felvetődik olyan kérdés is, hogy vajon ez az egész folyamat hogyan hat egy olyan vállalkozásra, mint a MOL, amelynek tőzsdén vannak a papírjai. A valós helyzetről beszélni kellene, és a nehéz helyzetben lévő kisfogyasztók problémáiról, az őket érintő kompenzációról is. Erről valószínűleg külön szólnak majd képviselőtársaim.
A jelentés tarifarendszerekkel kapcsolatos megállapításai ellentmondásosak, mert itt is hosszú előkészítés után mondják el, hogy a cél az, hogy se a szolgáltatónak, se a fogyasztónak ne változzon a pozíciója. Ezzel szemben alig egy bekezdéssel később tartalmazza a jelentés, hogy a lakossági fogyasztók körében a tarifarendszer-változás mind földgáz, mind villamos energia esetén 2-3 százalékos átlagos áremelkedéssel járt. Tehát a gond pont az, hogy azok a kisfogyasztók, akik már kénytelenek voltak átalakítani fogyasztási szerkezetüket, már az energiában is takarékoskodnak, őket terheli nagyobb mértékben ez a változás. Szeretnék kiemelni egy rövid mondatot: kompromisszumok halmazainak tekinthető a kialakult ár. Igen, számomra ez olyan veszélyt jelent, amelyet Kovács Tibor képviselőtársam is említett, hogy egyfajta robbanásveszély van folyamatosan, egészen addig, amíg nem próbáljuk meg ezt a kérdést rendbe tenni.
Ha megengednek nekem néhány következtetést, illetve összefoglalót: a jövőben a beszámolóhoz mindenképpen sokkal részletesebb háttér-információra lenne szükségünk az elemzések tartalmáról. A feladatmeghatározásokat tegyük még konkrétabbá. Egyetértünk azzal, hogy az Energia Hivatal önállóságát növeljük, és így megóvhatjuk a kormány rövid távú érdekeitől, hogy elfogulatlan döntőbíró legyen, ahogy ezt a főigazgató úr is elmondta.
Összességében az a véleményünk, hogy a hivatal jól látta el a feladatát, jól működik. Most már arra van szükség - a hivatal létrejött az engedélyek kiadását követően -, hogy a finomszabályozás valósuljon meg úgy, hogy kellően összehangolt legyen a kormányzati, a fogyasztói és az energiaipari érdek. Én ehhez kívánok a hivatalnak nagyon jó munkát (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és javaslom, hogy a gazdasági bizottság előterjesztését a Ház támogassa.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
