BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A Solami Húsipari Rt.-t 1992-től a cég menedzsmentje tulajdonolta 51 százalékban, majd megjelent a színen egy befektető, aki először felvásárolta a cég hitelállományát, majd ennek segítségével finoman megkérte az rt. tulajdonosait, hogy váljanak meg tulajdonrészüktől. Mindez azonban már 1996-ban történt.
A jólelkű vállalkozás neve talán a képviselőtársaim előtt sem ismeretlen: a Bankár Kft.-ről van szó; és talán azt sem én vélem először, hogy ez a vállalkozás az akkori kormány és kormánypártok jó néhány tagja előtt sem volt ismeretlen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tegyünk egy rövid kitérőt! Bizonyára mindenki emlékszik, hogy mennyi gondot okozott az akkori kormány fejének a Szekszárdi Húsipari Rt. dolgozóinak folyamatos - egyébként teljesen jogos - tüntetéssorozata. S mit ád Isten, bajban ismerszik meg a jó barát, egyszerre csak jelentkezett a Fázis Rt., élén Zöld Gyula úrral, és éppen jókor megvásárolta a szekszárdi céget. Zöld úr aztán olyan jól belejött, hogy szemet vetett a Solami Rt.-re is. A vételárról pontos információ nincs, de az tudható, hogy Princz Gábor bankja több mint 2 milliárd forint hitelt folyósított az ügylethez kapcsolódóan a Fázis Rt.-nek. A hírek szerint a Bankár Kft. annak idején körülbelül 500 millió forintért vásárolta meg a részvénytársaságot. Tehát mindenki jól járt. Az akkori kormányfőt nem zavarták tovább a szekszárdi tüntetések, a Bankár Kft. jelentős nyereségre tett szert, Zöld úrnak hirtelen több húsipari cége is lett. Csak az új kormány kapta örökül a Postabankot, a hiányzó milliárdjaival együtt. Szép, kerek történet - kár, hogy nincsen vége.
A végeredmény önök által is ismert: a Solami Rt. a csőd felé halad, kénytelen volt eladni teljes eszközállományát, a termelése jelentősen visszaesett. A szerencsétlen beszállítók hiába várják a pénzüket, az ott dolgozó több száz ember munkahelye komoly veszélyben forog. Csak Jász-Nagykun-Szolnok megyében legalább 1400 család várja utolsó kis pénzével tenyésztett hízója árát. De ugyanúgy kárvallottak Békés és más megyék gazdái is. Jó, ha tudjuk, hogy ezeknek az embereknek az a néhány tízezer forint az utolsó megmentett vagyonkája. Olyan emberrel is találkoztam, aki a hízók árát saját majdani temetésére akarta félretenni. Ők nem akarnak többet, csak azt, amiért keményen megdolgoztak, ami jár nekik, mint ahogy a szolnoki dolgozók sem szeretnének mást, mint ami Zöld úr színrelépése előtt megadatott nekik: egy tisztességes munkahelyet.
Ezért kérdezem a miniszter urat, hogyan tudunk segíteni a bajba jutott gazdálkodókon. Lát-e reális esélyt, hogy a vállalat tovább termeljen, a dolgozók munkahelye megmaradjon? A gazdálkodók érdekében a miniszter úr szerint szükséges-e akár törvénymódosítás árán is az élelmiszer-ipari cégek tevékenységének erőteljesebb állami felügyelete, valamint a felszámolási eljárás módosítása az ilyen és hasonló esetek elkerülése érdekében?
Képviselőtársaim, köszönöm a figyelmüket. Miniszter úr, tisztelettel várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
