BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én a törvényjavaslattal, annak indokolásával és a kormánypárti képviselők által előadott indokolással szeretnék foglalkozni. Azt hiszem, hogy nincs olyan tagja ennek az Országgyűlésnek, és nincs olyan polgára ennek az országnak, akinek a piros-fehér-zöld zászló ne ugyanazt jelentené. Abban nőttünk fel valamennyien, hogy a piros-fehér-zöld zászló számunkra a magyar államhoz, a magyar nemzethez, a magyar kultúrához, a magyar múlthoz és a magyar jelenhez való kötődésünket fejezi ki. Hadd tegyem hozzá, hogy ez 1989 előtt is így volt ebben az országban, aki itt élt ebben az országban, az tudja, hogy a piros-fehér-zöld zászló akkor is ezt jelentette mindnyájunk számára.
Hadd tegyem hozzá, hogy a piros-fehér-zöld trikolór mindig is egyesített bennünket. Más jelképekről ez nem mondható el ugyanígy, többek között annak idején a címerről komoly vita volt ebben az Országgyűlésben. Sajnálom, hogy Áder elnök úr már átadta az elnöklést, mert akkor ő is igazolhatná azt, hogy amikor a címerről szavazott 1990-ben az Országgyűlés, akkor Orbán Viktor sem, Kövér László sem, Áder János sem szavazta meg a koronás címert. Megosztja a magyar közönséget, és megosztja a magyar közvéleményt a korona politikai jelképként való használata is, államtitkár úr.
És az, ahogy az államtitkár úr az indokolásában összekapcsolta a zászlót a koronával, az, ahogy az államtitkár úr is, Molnár képviselő úr is összekapcsolta a zászlóhoz való kötődésünket, a nemzeti színekhez való kötődésünket, a címerhez, a koronához, a vallásos hithez való kötődéssel, ez megnehezíti azt, hogy ne legyen közöttünk vita ebben a kérdésben.
De folytatva a törvényjavaslattal: ez a törvényjavaslat egy új hagyományt akar bevezetni Magyarországon. Molnár képviselő úr a felszólalásában idézte az 1848-as fogalmazást - igaz -, hogy minden középületen, minden nyilvános ünnep alkalmával ott legyen a zászló - ezt idézte. Igaz! A magyar hagyomány nem ugyanaz, mint az amerikai. A magyar hagyomány '45 előtt is, '45 és '89 között is az volt, hogy az ünnepeken lobogózzák fel többek között a középületeket is.
Önök egy új hagyományt akarnak bevezetni - nem baj, meggondolandó. Az már egy kérdés, hogy egy új hagyomány bevezetésekor azt előírjuk, vagy kezdeményezzük. El tudtam volna képzelni, hogy egy országgyűlési határozati javaslatban hívják fel az intézményeket erre. Önök egy más utat javasoltak, a kötelezést.
Az igazi problémát azonban nem itt látom. Nem is szólnék hozzá, ha nem lenne az indokolás.
Mit mond az indokolás? Hogy "az ország helyzete, az európai integrációs csatlakozás megkívánja nemzeti azonosságtudatunk hangsúlyozását, azt, hogy az ország lakosainak hétköznapjaiban is tudatosítja és megerősíti a magyar államiság jelenlétét, a közhatalom legitimitását és nemzeti jellegét."
Én azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ha már önök végig az amerikai nemzettudatra hivatkoznak, akkor nem árt végiggondolni, hogy mi van amögött, hogy az amerikaiak oly büszkén tűzik ki épületeikre a csillagos sávos lobogót. (Bernáth Ildikó: Miért, szégyellni kell?) Emellett egy olyan amerikai nemzeti identitás van, ami ott kezdődik, hogy az amerikaiak büszkék - mire is? - egy gazdasági teljesítményre, amelyet az amerikaiak az amerikai társadalom közös sikerének tartanak.
Másodszor: az amerikaiak büszkék a szabadságukra, arra a szabadságra, amely az amerikai polgár számára az amerikai állammal, az amerikai hatalommal, az amerikai közintézményekkel szemben jogokat biztosít. Harmadszor: az amerikaiak büszkék arra, hogy minden amerikai - bőrre, bőrszínre, vallásra, politikai nézetekre való tekintet nélkül - ugyanolyan amerikainak számít; hogy aki a kongresszus egyik oldalán ül és aki a kongresszus másik oldalán ül, az egymást nem ellenségnek, hanem partnernek, vitapartnernek, vetélytársnak, de sohasem ellenségnek tekinti.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, vajon a mai magyar nemzeti identitásban erősödnek-e ezek, az ehhez hasonló elemek? Vajon a mai magyar nemzeti identitásban erősödik-e az, hogy nekünk gazdasági sikereinek vannak az elmúlt tíz évben, és ezeket a gazdasági sikereket magunknak köszönhetjük? Nos, ezeknek a gazdasági sikereknek az alapja az, ami a magyar gazdaságpolitikában az elmúlt tíz évben történt. És ennek alapvető fontosságú eleme az a stabilizáció, az a privatizáció, az a tőkebehozatal, amelyet éppen azok támadtak az elmúlt években a legélesebben, akik annyira szeretnek magyarságukkal tündökölni.
Itt van az a kérdés, a szabadság, a törvényes rend, ami az amerikai nemzettudatot megalapozza. Vajon mi történt azért, hogy az az alkotmányos rend, amelyet a pártok konszenzusával 1989-90-ben kialakítottunk, az erősödjék? - hogy erre valamennyi magyar polgár ugyanolyan büszke lehessen, mint ahogy az amerikai polgárok, de hozzátehetem, a francia polgárok, a német polgárok, az izraeli polgárok - mert Izraelt emlegették -, a maguk alkotmányos rendjére büszkék.
Nos, ezt az alkotmányos rendet folyamatos támadások érték az elmúlt években. Támadások érték retorikai szinten, amikor egyes pártok ennek az alkotmányos rendnek az alapjait teszik rendszeresen kérdésessé, és támadások érik a mindennapi tettekben, mint ezt még ezen a héten is, és három héttel ezelőtt is itt, ebben a parlamentben láttuk. Ennek az alkotmányos rendnek alapeleme a média függetlensége, alapeleme a parlament folyamatos működése, alapeleme a bírói függetlenség, és mindezeket az alkotmányos elemeket olyan támadások érik, hogy kérdezhetem, ki az a magyar polgár, aki a magyar alkotmánynak ezekre az alappilléreire ma Magyarországon joggal büszke lehet.
(11.50)
De folytathatom: az amerikaiak büszkék arra, hogy egyként amerikainak tekintik egymást, függetlenül attól, honnan jönnek, függetlenül attól, mit gondolnak, függetlenül attól, merre tartanak, és elképzelhetetlen abban az Amerikában, hogy vallási hovatartozása vagy politikai nézetei miatt valakit ellenségnek tekintsenek, valakit kirekesszenek. Éppen ennek a törvényjavaslatnak a benyújtói között is van olyan, aki élen jár abban, hogy hite, hovatartozása vagy akár politikai nézetei miatt képviselőtársát, polgártársát kirekessze a magyar nemzetből. Tisztelt Országgyűlés! Mindent megtesznek az ellen ezek a politikusok, hogy olyan magyar nemzettudat alakulhasson ki Magyarországon, amelynek tükre lehet a nemzeti jelképekhez való viszony.
Ezért gondolom azt, tisztelt Országgyűlés, hogy miközben számunkra, szabad demokraták számára természetes, hogy nekünk ugyanolyan fontos az a piros-fehér-zöld trikolór, mint amilyen fontos bárki másnak ebben a teremben, azt gondoljuk viszont, ahhoz, hogy stabil, megalapozott nemzeti identitástudata lehessen az ország polgárainak, az kell, hogy az alkotmányos rendre - mint valamennyi politikai erő által betartott rendre - lehessen büszke ennek az országnak minden polgára; ahhoz, hogy azokat a gazdasági sikereket, amelyeket ez az ország az elmúlt tíz évben elért, mint az egyik - Lengyelország mellett - legsikeresebb rendszerváltó ország, hogy azokat a gazdasági lépéseket, amelyek megalapozták ezt a sikert, azok, akik ellenzékben voltak ezeknek a sikereknek az idején, ne pocskondiázzák, hanem elismerjék, és ahhoz, hogy a polgári demokráciáknak azt az alapelvét, hogy valamennyien egy állampolgári közösség tagjai vagyunk és mindaz, ami ezen kívül különbözik bennünk, az ehhez képest másodlagos, ezt azok is elfogadják, azok is érvényesítsék, akik az elmúlt években és az elmúlt hetekben ezt nem tették meg.
Ez az igazi kérdése a nemzeti identitás erősítésének, ehhez képest csak következmény, csak külső kifejeződés lehet az, hogy a nemzeti jelképeinket hogyan használjuk. Ez a dolog lényege, és ezért gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy farizeus törvényjavaslat, tisztelt Országgyűlés.
Köszönöm a figyelmet. (Mécs Imre és Csige József tapsol.)
